Über-Vauúú Kivülről

Fotó: MTI / Lakatos Péter

Taxiügyben azt tudom, hogy nem vagyok túlságosan nagyfogyasztója sem a sárga, sem a sárgátlan bérszállítóknak. Sem taxival, sem Uber-rel nem járok túl sokat. Annyira, hogy az utóbbival, emlékeim szerint eddig nem is éltem. A mai napi események nyomán azért lehet, hogy sort kerítek rá. Vagy sem. Viszont a sárgáknak berajzoltam egy fekete pontot.

A híráramlat két vége számomra az volt, hogy reggel a rádióban hallottam a lezárásról. Este meg azt olvasom az MTI-nél, hogy a tüntetés folytatásáról a BRFK-val zajlik az egyeztetés. A taxisok által felvetett probléma persze nem egészen új, és talán nem is magyar specialitás. A közösségi, telefonalkalmazással szervezett személyfuvarozás kétségtelen konkurenciája az állami befizetésekre kötelezett, és talán vízfejekből sem szűkölködő szép nagy taxis társaságoknak. Amelyekkel kapcsolatban, ha nem is széleskörű, de változatos tapasztalatokat sikerült gyűjteni életem eddigi évtizedei alatt. Melyben benne vannak gyermekként szerzettek éppen úgy, mint mondjuk az utolsó pár év. Maradok az utóbbinál. Ha rajtam múlik, akkor ugyanazt a társaságot hívom, és eddig a leglehetetlenebb időpontokban is tisztességgel, és a diszpécser által becsült időn belül hazadobott a kocka. Ezzel szemben, amikor Angliából megjöttem, akkor azért észrevettem, hogy Liszt Ferihegyen szálltam be az oda rendszeresített társaság autójában. Megfogadva, hogy széles ívben elkerülöm, ha tehetem. De ezzel nem akarok senkit lebeszélni róluk. Biztos nekem nem volt szerencsém, úgy egy éve. Meg a sofőrnek, hogy ismerem Budapestet annyira, amennyire. Snitt! Tüntetés.

Reggel tehát halottam, hogy lezárták a várost és bőszen tüntetnek. Kezdetben hézagosan volt világos, hogy mi ellen, de ezt a koffeinhiány számlájára írtam. Aztán, már a munkahelyen halottam a kollegáktól, hogy voltak buszok, amelyeket szerte tereltek. Nyilván balszerencséjére annak, aki a Bajcsy-n vagy a Deák tér környékén akart közlekedni. Délután persze azt is hallottam, hogy az Uber telefonos alkalmazását extra számban töltötték le. Amit már csak azért is megértek, mert amikor dugó van, akkor a kollegák szidalmaitól mentesülő magánautósok, a kertek alatt simán célhoz vihetik a kuncsaftot. A nagy lezárósdi tehát a konkurenciának egészen biztosan használt. Közben aztán hallottam, hogy a követelések egyike az említett telefonos alkalmazás letiltása. Amellyel, és általában a tüntetéssel, kapcsolatban az első reakcióm nagyjából úgy foglalható össze, hogy „**-/*?*?@*&{****}”. Ami kifejtve PC-ül annyit tesz, hogy „Tetszettek gondolkodni is néha? Jóemberek! De tényleg!”

Mert, például az, aki az alkalmazástiltást, mint a követelést kitalálta az vagy totális internetcenzúrát követel, vagy igen szerény ismeretek ragadtak rá. Egy telefonos alkalmazás ugyanis pont olyan alkalmazás, mint a többi. Ami pedig egyszer felkerült a világhálóra, az általában ott is marad. Legfeljebb szervert változtat. S kap egy néhány soros leírást a feltelepítés off-line módjáról. Úgyhogy a letiltást, nagy valószínűséggel, akár el is lehet felejteni. Ha valakiben most felhorgad a kétség, hogy mégsem, annak figyelmébe ajánlom a Napster ellen annak idején felvonultatott gazdasági és jogi apparátust. Annak összehasonlítását a Budapesten közteret lezáró taxisok lehetőségeivel. Majd azt, hogy mennyire nem létezik közösségi médiaszolgáltatás, illetve zeneletöltés az említett rendszer 2001-es, első körös, majd fellebbezett, lezárása óta. Vagy, akár, 2011 óta. Tehát az internet irányából megközelíteni ezt a kérdést elég furának tűnik. Különösen olyan olvasatban, hogy minderről a hatalom gondoskodjon a taxisok kedvéért. Ilyen szempontból a főpolgármestertől elég realista az a válasz, hogy: „a fővárosnak nincs hatósági eszköze és fizikai lehetősége arra, hogy az Ubert betiltsa vagy lekapcsolja”. Már amennyiben a a netes alkalmazásra is gondolt.

Nem vitatva, hogy a hivatásosokat a hatalom, ilyen-olyan ötletekkel megóvta a piaci versenyben való hatékony részvételtől. Ennek alapján azt vártam volna, hogy a főpolgármesternek, netán a törvényhozásnak benyújtott petícióban tiltakoznak a saját versenypozícióik javítása érdekében. Mégpedig nem azzal, hogy mindenki más versenyhelyzetét tessék lerontani az aktuális szintre. Mert azért lássuk be: ha nem sikerül versenyképes áron, versenyképes szolgáltatást biztosítani, akkor az Uber helyett lesz más, másként. Legfeljebb. A „dögöljön meg az Uber, illetve tehene is” szólama meg elszáll. Szóval valahogy olyasmit gondoltam várni, hogy a taxistársaságok a drosztpénz csökkentésével, netán eltörlésével, és hasonlókkal rukkolnak elő. Talán ez a várakozásom azt is jelzi, hogy nem ismerem a taxis rendszereket, csak a „túloldalról”.

Arról az oldalról, ahol a gyorsabb, biztosabb és olcsóbb megoldásokban érdekeltek az emberek. Erről az oldalról pedig a fentieken kívül még a bizalom játszhat. Nem az elvi, hanem a valós. Mert ha eljátszadozok a gondolattal, hogy egy helyismerettel nem rendelkező magyarul nem igazán tudó turista, éjjel hova fordulhat a panaszával, akkor kétségeim vannak. Aziránt is, hogy fordulna-e panasszal. Ahhoz ugyanis annak kellene feltűnnie, hogy mondjuk a Déli pályaudvartól a Nyugatiba nem Kelenföld érintése a legrövidebb út. De ez csak egy hipotetikus példa. A saját korábbi példám tulajdonképpen happy enddel zárult. Némi duzzogással arra, hogy jó nekem a BAH-csomóponton is áthaladni egy új-budai kitérő helyett, és némi kioktatással arra nézvést, hogy mikor kellett volna szólnom a kártyával való fizetési szándékomról. S igen, megalkuvó voltam. Éjjel, hulla fáradtan, annak örülve, hogy hazaértem, a fenének volt kedve tipródni taxissal. De mint írtam, biztos minden más taxis talpig becsületes, sosem „autókáztat” meg senkit, és mindig csak úgy tukmálja a nyugtát, számlát a kedves vendégre. Akinek előre nyitja az ajtót, készséggel pakolja ki és be a kofferjét. Csak az a néhány többi ne lenne. Talán használna a szolidarításnak is. Amikor esetleg rászorulnának a lezáráskori anyázások közepette.

Andrew_s