Állapotmegmaradás

A fekete lyuk képének forrása: Wikipedia

A szükségállapot bevezetésének új minősítése változatos mértékben kavarta fel a vizet. Egyesek szerint nem eléggé, míg mások szinte biztosan jönnek majd a túlmozgásos politika címkéjével. Nagyjából egy hete szoktatja a kormányzat a köztudatot a gondolathoz. Míg a tényleges intézkedési tervek némely hírek szerint most szivárogtak ki. Ezen verzió szerint egy jobbikos politikus, Novák Előd révén. Azon még gondolkodom, hogy ez Novák bátorságát, vagy az öndefiniciójuk szerinti demokratikus ellenzéket minősíti-e jobban?

Hajlok arra, hogy az utóbbit. Mert az világos, hogy a szükségállapot kihirdetése a gárdáknak szinte biztosan kedvez. Feltéve, ha a szükségállapotot a Jobbik által dédelgetett önkéntes sorkatonaság bevezetése után hirdetnék ki. Addig azonban a Jobbik is áldozata lehet a bevezetésének. Amennyiben a kormányzat úgy dönt, hogy a hatalmát veszélyeztető mértékben megerősödik a hallgatólagos támogatottsága. Novák Előd gesztusát tehát a párt jól felfogott érdeke is motiválhatta. Miközben valami azt súgja, hogy az általa kiszivárogtatott tervezet más ellenzéki képviselőknek is a keze ügyébe keveredhetett. Akkor pedig él a kérdés, hogy a kormányzatnak, s vele Orbán Viktornak, rendkívüli személyes hatalmat biztosító rendelkezéscsomag vajon csökkenti a demokráciát, vagy nem? Ha nem, akkor semmi dolgunk vele. Lehet továbbra is menetelni a nemzeti demokrácia orbanista felfogása felé vezető műúton. Ha pedig az túl kátyúsnak bizonyul, majd csak lesznek olyan nemzeti munkások, önként kirendelt közmunkaszolgálatosok, akik majd megcsinálják.

Ha ezt a teóriát elvetjük, és minden ellenőrzés alól kitörni készülő hatalmi centralizációt demokráciacsökkentőnek fogadunk el, akkor viszont adódik egy kérdés az ellenzékhez. Mégis mikor gondolták az álláspontjukat tisztázni a köznép előtt? Valamint miért nem érezték szükségesnek ismertetni a tervezetet? Az „akartuk, de Előd megelőzött minket” nem játszik, mint válasz. Politikai oldalról nézve a helyzetet van egy olyan halvány érzésem, hogy a demokratikusabb ellenzéknek, gondos megfontolás után, megint sikerült lépést vesztenie a Jobbikkal szemben. 2013 ősze óta nem először. Amihez inkább nem gratulálnék. Miközben érdemes talán mélyebben a veséjébe nézni a kiszivárgott tervezetnek, túl azon, mely mástól már netvilágot látott.

Ugyanakkor a helyzet politikuma mellett van ugyanis pár pontja a tervezetnek, ami több oldalról is elgondolkodtató. Akár technikai oldalról is. Ugyanis jóval túlmutat azon, mint amit látszólag mond. Mint például az a lehetőség, ami az internetet lekapcsolhatnák. Már amennyiben a nováki lista helyes. A teljes netlekapcsolás ugyanis elég nehézkesnek tűnik akkor, amikor tulajdonképpen lehetséges a műholdas kapcsolatok fenntartása. De tegyük fel, hogy acélhálót húzva az ország fölé megoldják. A kábeleket pedig elvágják. Ez természetesen azt jelentené, hogy a mára közművé vált internet megszűnik. Tekintettel arra, hogy az általános közkommunikáció jórészt a digitális csatornákra terelődött, ez az alacsonyabb szintű közigazgatást is könnyedén megbéníthatja. Ez azt is jelentheti, hogy az önkormányzati rendszer gyakorlatilag csődöt mond. Egészen alacsony szinten is átadva a helyét a militáns közigazgatásnak. Nem csak rendeletileg, hanem közigazgatásilag. Egyben persze biztosítva a totális információs monopóliumot.

Ez utóbbi hatására úgy lehetne kezelni az embereket, mint egyes sci-fikben a föld alá kényszerített lakosságot. Megfosztva attól a lehetőségtől is, ami a veszélyhelyzet megszűnésének felismerését jelenti. Egy ilyen helyzetben a szükségállapotot végső soron csak kihirdetni kell. Utána a rendszer önfenntartó. Akár áldozatokat is lehet olykor prezentálni. Tekintve, hogy a sötétben bujkáló, ürgebőrbe varrt ügynök vádját bármikor, bárkire rá lehet húzni. Aki cáfol, az a nemzeti demokrácia ellensége, és mehet mellé a menetbe. De a cáfolathoz információi is kell. Az meg ugyebár nincs. Akinek van, az szintén a nemzeti demokrácia ellensége, mert felforgató eszméivel azt állítja: nincs is igazándiból akkora terrorveszély. Tehát tulajdonképpen nem is kell teljesen elzárni a netet. Kis szivárgásokat akár hagyni is lehet. Legalább könnyebb lebuktatni a sötétben netet olvasó ürgéket.

A teljesen önfenntartóvá varázsolt rendszerre pedig igaz lehet az állapot megmaradásának törvénye. Nem a halmazállapoté, hanem a szükségállapoté. Biztosítva, hogy Szíriában már régen virágzó kertek, és demokratikus választások lesznek, amikor itt, a Nyugat-Balkánon még bőven lokális fekete lyuk fog mélyülni. Tanúsítva azt, hogy hova vezet, amikor egy helyi kiskirály nullával oszt. Miközben az ellenzék akkor is hagyta, amikor még talán tehetett volna valamit.

Andrew_s