Sulyok seggnyaló és/vagy hazug nácibarát

Orbán előterjesztette a soros golyóstollát Sulyok Tamás személyében. Talán azért, mert felmérte, hogy még mindig jobb ma egy Sulyok, mint holnap egy Kövér. Aztán mostanában az is kiderült, hogy még ez sem egészen biztos. Tekintettel a papára. Nem is annyira a papája miatt, hanem Sulyok Tamás miatt.

Mert a történetnek csak az egyik része az, hogy Karsai László történész megállapítása szerint Sulyok Tamás apja nemzetiszocialista, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt. Elvégre a koránt sem szegény alkotmánybíró, és most elnökjelölt, nem tehet arról, hogy a kedves papa mennyire volt csirkefogó. Arról azonban már igen, ha ezt úgy akarja beállítani, hogy az apja a kommunista terror áldozata volt.

Még akkor is, ha elfogadom a gyermekkorban hallott családi félmondatok későbbi megértését. Ahogy a holocaust áldozatainak családjában sem ritka a borzalmak részleteinek elhallgatása, úgy az elkövetők és szimpatizánsaik családjában is lehetséges talán. Sulyok Tamás azonban, remélhetőleg, nem egy szellemileg éretlen kiskorú. Korántsem fiatal kora alapján akár még a családi félmondatok rendbe szedését is kinézhetnénk belőle. Azt is, hogy érdekli a saját családjának a története. Ahogy azt a kinevezőtől, illetve a megszavazóitól is, elvárhatnánk, hogy egy ügydöntő pozícióba nem egy félmondatokkal is zsarolható pojácát neveznek ki.

Alkalmasint ez a fajta átvilágítás már alkotmánybíróként is dukálhatott volna. Mert Sulyok Tamás azzal talán nem megfogható, hogy az apja mit követett el. De a hazugsággal erről már igen. Így, miközben kicsit furcsa, hogy Karsai Lászlónak eddig nem volt publikációs ingerenciája a témában, a történész tulajdonképpen szívességet tett a nemzet új golyóstollának. Nem kell többet hazudnia. Bátran kiállhat a Fidesz jobbszárnya elé, és büszkén vállalhatja, hogy ő már családi alapon is a szélsőjobb embere, aki szerint Szálasi is lehetett akár egy baloldali elhajló is.

Vagy még bátrabban kiállhat, és elismerheti, hogy jóhiszeműen hazudott, mert életében nem beszélgetett az apjával, ahogy egyik felmenőjével sem. Illetve, soha nem érdekelte a családja, és soha nem érdekelte tulajdonképpen semmi. Kivéve az embermegvető gyávasággal harcoló miniszterelnök ősszáját. Amibe, a saját karrierje érdekében, lengőbordáig képes nyelvet ölteni, ha kell.

Kinyitva ezzel az értelmezési tartományt, hogy Orbán esedékes köztársasági elnöke vagy egy hazug nácibarát, vagy egy seggnyaló szellemi kiskorú. Esetleg mindkettő.

Andrew_s

Tüntetés a LeVaTiSzaP erősítésért

Megvolt az ellenzék tüntetése. Pipa. Ennyi. A tudósítások szerint nem volt túl nagy zsúfoltság. Fanyalogjunk? Minek? Ez van. Erre futja. Valójában még csak meglepődni sincs min. Az ellenzék jó ideje egy maga teremtette kommunikációs vákumban van, és a jelek szerint jól érzi ott magát.

A beharangozó nyolc embert sorolt fel a színpadra. Ez közel másfél óra lózungot vetített előre. S ebből a szempontból szinte mindegy, hogy végül hányan, és mennyit beszéltek. A Klubrádióban elhangzott előzetesek alapján ketten is, Varjú László és Fekete-Győr András is a több éve húzódott bírósági ügyeivel gondolt foglalkozni. Amellett az alapvetően közjogi kérdés mellett, amely kérdéskörről az emberek már megszokták, hogy a fejük feletti folyamatos politikai mutyik tárgykörébe tartozik.

Az ellenzék tehát szervezett egy eleve inkább érdektelen, de lagalább hosszúnak ígért tüntetést. Érintve egy olyan témát, a pedofiliát, is, amellyel kapcsolatban nem rárepülnie kellett volna egy korábbi tüntetésre, hanem azt megelőzve, elsőként kilépni a fényre, és élére állni egy, az egész társadalmat megérintő politikai mozgalomnak.

Sebaj. Majd legközelebb. Ha lesz tényleges, és nem őfelsége ellenzékeként működő, ellenzék. Olyan, amelyik nem gyarapítani akarja a hazai legnagyobb politikai csoportot, hanem megszólítani szeretné, a LeVaTiSzaP (Le Vagytok Ti Szarva Párt) tagjait.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 02. 24.- A közvetlen elnökválasztáshoz

Azért elgondolkodva azon, hogy anno, a 4-igenes népszavazás kapcsán is, milyen szépen elmutyizta a politikai elit a köztársasági elnök megválasztását, mókás a mostani politikai elit egy részétől ez a közvetlen-választásos felbuzdulás.

A magam részéről pártolom. De az igazán szép az összekötése lenne a listás képviselőválasztási rendszer felszámolásával. Mert a közvetlen, elszámoltatható képviselőkből álló parlamenti rendszer talán elősegítené azt, hogy a képviselő ne úgy tekintsen a képviselői helyre, mint egy négy évre szóló kifizetési biztosítékra. Akár ide-oda üldögélve, egy kis dombra lecsücsülve, kuss-ban ülve, melegedve.

S talán még a választóinak az aktív képviselete is eszébe jutna olykor.

Andrew_s

Volt egy tüntetés Pesten

A köztársasági elnöknőt is magával rántó hullámok taraján volt egy tüntetés Pesten, és nem Budán. Ennek különbségnek később elmesélném a jelentőségét. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy a Hősök terén, illetve környékén összejött legalább ötven-, a számháborúk győztesei szerint százötven-ezer ember. A különbségen lehet hosszan vitatkozni talán, de nincs valós jelentősége. Szerintem. Mert szerintem, sajnos, a jól ismert, és már az Operánál tartott első nagy tüntetésnél bevált, módszertant követték a történések. Alapjaiban.

Amennyiben meghirdették a jútuberek, vagy influenszerek, vagy ahogy tetszik. Kivonultak, kihangosítottak, és elmondták a magukét. Na jó, talán nem annyian, mint anno az Operánál. De eredményét tekintve szinte mindegy is. Tényleg mindegy. Ha ugyanis egy ilyen összejöveteltől bárki valami változást remél. Mármint komoly, gyökeres, és valós változást, akkor több személytől elhangzó beszédözön csak a beszédet mondónak jelent megnyilatkozási lehetőséget. A hallgatóságnak biztosítva, hogy magában csettintsen: de jól megmondta az ott. Aztán kiáltozzanak kicsit. Majd hazamenjenek azzal a jól eső tudattal, hogy nekik, helyettük jól megmondták, és ők is milyen jól ott voltak. A rendszer jellegéből fakadóan sem sok eredménnyel.

Mármint a rendszert érintően. Az Orbán számára legrosszabb forgatókönyv az lehet, hogy ő személyében távozik, és keresnek helyette egy "jó királyt". De egyelőre még ez a veszély sem fenyegeti. Vagy ha igen, akkor sem ettől a tüntetéstől. S szerintem azért nem, mert a nagy személyes megmondásoktól, és a feszültség levezetésétől eltekintve nem igazán volt célja a történetnek. A tömeg, és a nagy megmondás, ugyanis nem cél. Legfeljebb eszköz. Valami megvalósítására. Ott, és akkor. Ehhez azonban valós cél, cselekvési program, és vezető kell. Egynél több megmondó a színpadon még jellegében sem vezető. A problémák felsorolása pedig nem program. Az sem, ha melléteszik, hogy mi mindent kellene megoldania másoknak. Akik nem ők, akik ott vannak, és összehozták a tüntetést.

Nem vitatva, hogy lehetett volna másként. Ha egyvalaki képes, alkalmas, és hajlandó valós, és a tüntetés szempontjából célt adni a tüntetésnek. Aztán a cél eléréséhez magával szólítani az egybegyűlteket. Egyedül. Vezetőként. Nem vezérként. Vezetőként. Olyan helyzetben, ami valós keretet ad a történetnek. Mondjuk, hogy nem péntek este, hanem szombaton délután. Nem a Hősök terén, hanem a Budán a Várkert Bazárnál. Ott, ahova Orbán évértékelőjét hirdették. Hogy ott, személyes vezetőként kockázata lett volna egy tömeg élére állni? Hát igen. Lett volna. Biztosan több, mint az üres Karmelitánál rázni a kordont, vagy a Hősök terén egy megosztott felszólalói körben megosztott felelősséggel kiabáltatni a tömeget.

Ellenben akkor esetleg akár Orbánt is, minimum, legalább is, nyílt színvallásra lehetett volna szorítani. Míg a jelen felállásban Orbán újabb szépség-flastromot szerzett a hazai demokráciát illetően. Miközben a feszültség levezetésén, és az inluenszerek önmegmondásán kívül túl sok haszna nem látszik a tüntetésnek. Ha egy hónap múlva sem lesz másként, akkor legfeljebb nosztalgia-értéke marad. Miszerint, egy fásult legyintéssel kísérve, volt egyszer egy tüntetés.

De rendben. Ne legyen igazam.

Andrew_s

M. P.-s Mellékhatások

Forrás: Wikipedia

Novák Katalin, illetve Varga Judit esete örvénylik a maga útján. Ahogy Magyar Péter újabb, és még újabb megnyilatkozásainak is meg van, illetve meg lesz a maga fejlődéstörténete. Ha az ellenzék megpróbál olyan szinten rápülni, mint anno a Simicska-beszólásra, akkor pofára eshet. De nagyon. De a Novák-Magyar-Varga üggyé vált ügy valójában nem is az ellenzékről, és nem is az ellenzéknek szól. Szerintem sokkal nagyobb üzenet a Fidesz-tábor fele, mint az ellenzék fele, és nem is abban az értelemben, ahogy az utóbbi oldalon szeretnék.

A személyiség önvédelmi mechanizmusai miatt szerintem önáltatás azt várni, hogy az évtizedeken keresztül következetesen a Fideszre szavazók meginognak. Felébrednek másnap, sutba dobják az elmúlt évtizedeket, és lánglelkű ellenzékiként jelennek meg a halpiacon. A magam részéről ezektől jobban félnék, mint azoktól, akik a Fidesznél maradnak. Ezeket tehát hagyjuk. Azonban ne hagyjuk azokat, akiknek lételeleme a szervilizmus, és csavarok, vagy akár nagyobb kerekek a gépezetben.

Nekik ugyanis gondolni kell a holnapra. Nekik pozíció kell holnap is. Nekik fenék kell holnap is. Akár a médiában, akár az egyetemeken, akár a bíróságokon, vagy akár bárhol is dolgozzanak. Magyar Péter, és az egész ügy nekik durranhat a legnagyobb hangerővel. Ami fékezheti a kormánybarát habzást néhányaknál a médiában. Netán könnyebben állnak ellent az izomszagú csörtetésnek. Valójában tehát a kormányközeli kleptoligarchia informális hatalma az, ami gyengülhet.

Kialakulhat egy olyan helyzet, hogy felül lesz egy hatalmi komplexusban szenvedő, és NER-harács tömb. Alul pedig a kialakult vállalatbirodalmak alkalmazottai, akiknek a másnapi kenyeret jelenti a Fidesz-közeli vállalat vezetésének léte. De középen kialakul egy gyengülő hatásfokkal működő végrehajtói réteg. Márpedig ez az a réteg, ami alapvetően biztosítja a fej-réteg hatalmát. Így személy szerint az érdekel, hogy nekik milyen ajánlatot tesz az ellenzék.

Andrew_s

Pedonerisztikus mellékzöngék

Novák Katalin, illetve Varga Judit pillanatnyilag távozott a közéletből. Ugyanakkor a Facebookon megjelent egy írás, amit aláírása szerint Kónya Endre, a kegyelemben részesült, jegyez. Ami a kirobban kegyelmi ügy pár mellékhatására, mellékszálára is ráüti a figyelemre méltóság bélyegét.

Az egyik ilyen tényező nyilvánvalóan az, amit korábban is emlegettem. A kegyelmi kérelem eljárásban részt vevő előkészítők sora. Akik közül korántsem biztosan az a legérintettebb, akivel elvitették a balhét. Még akkor sem, ha pozíciójukat tekintve sem Novák Katalin, sem Varga Judit után nem fogok hangosan zokogva a kardomba dőlni. A NER minden hájjal megkent, szervilista katonái voltak. A NER használta, majd Orbán eldobta őket.

Azonban talán érdemes elgondolkodni azon is, ahogy az ügy kirobbant, majd meglepő gyorsasággal lezajlott, és még az orbáni évértékelő előtt nyugvópontra jutott annyira, hogy esélyes legyen a harmadnapos feledésre. Holott a kegyelmi ügyben érintett lista már „forgalomban” volt. Budaházy is kegyelmet kapott, majd ellovagolt. Nem rémlik, hogy akár a média, akár az ellenzék olyan nagyon rászervezett volna jelentős akciókat arra az esetre. Vagy csak nyom nélkül elültek.

Így, miközben a kegyelmet kapott Kónya Endre kapcsán elég gyorsan kezdtek előkerülni a NER-kapcsolatok, a leleplezés kapcsolati hálója mintha kicsit érdektelen lenne. Holott a majd’ egy éves késedelem a kiderülésben csak felveti a „miért éppen most” kérdését. Sajátos bukét adna a történetnek, ha a kiderítő esetében is kiderülne némi ide-oda kötöttség. Elvégre még éppen időben derült ki, hogy gyorsított eljárásban lemondassák a NER hölgyeit, és ne nagyon zavarjon bele az orbáni évérték optikájába.

Miközben az is furcsa, hogy miért nem került ki a kegyelmi kérvény, ha azt az érintettek megalapozottnak gondolták. Talán nem is olvasták, és olvasatlanul nem akartak rá hivatkozni? Netán a damaszkuszi útra tért tanácsadók adták azt a tanácsot, hogy jobb nem feszegetni? Netán olyan magasról érkezett a kegyelmi, majd a hallgatási parancs, amit a NER rendszerében nem csak nem illik, de nem is tanácsos megkérdőjelezni?

Amúgy ez az utóbbi egy másik kérdést is felvet. Mert a 444 korábban, a jelek szerint megpróbálta az érintettet megszólaltani, ami a sajtóetikai minimum. A Facebook-ra azonban csak tegnap dél körül került ki a Kónya Endre aláírással jegyzett szöveg. Ami vagy hamisítvány, ahogy az ATV írja, vagy van némi köze az igazihoz. A benne levő olyan hivatkozás, miszerint felfüggesztett büntetéssel is meg lehetett úszni pedofil tettet, érdemes lehetne az ellenőrzésre akkor is, ha hamisítvány. De mindenképpen, különösen, ha igazi, alkalmas lehetne kicsit egy másik szemszögből is megvilágítani a kérdést. Vajon azért akkor, amikor, mert addigra már elintézett tény volt Novák és Varga lemondása? Azért, mert így már lényegében hatástalanként, akkor kapott a szerző zöld lámpát azoktól, akiknek még az önvédelemhez való jog feladása árán sem tanácsos ellent mondani? Esetleg az említett FB-poszt szerzője nem is az érintett, és az egész nem több egy hangulatmanipulációs kezdeményezésnél?

Azt nem tudom, hogy a kérdésekre érdemes-e választ keresni? De azt gyanítom, hogy a kérdések zömére nem lesz válasz. Vagy kint leszünk a válaszokkal az összes vízből.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 02. 10.- A pedonerizmushoz

Orbán Viktor, talán a közeljövőben esedékes évértékelője miatt is, elengedte a titkárnőjét. Novák Katalin lemondott a köztársasági elnökségről. Nem sokkal később Varga Judit is követte, és távozott. Mi tagadás, nem hittem volna. De jobban belegondolva, szinte mindegy. Az rendszer, amiben egy miniszterelnök az alkotmánnyal, bocs, alaptörvénnyel szabadon játszadozhat, és ezzel ötletszerűen csóválhat egy egész országot, maradt a helyén.

Azért nem sajnálom Novák Katalint sem. Annyiban nem, hogy a plágiumbotrányba belebukott nemzeti indigó sem zsömire tarhál az aluljárókban, és Novák is majd megkapja a maga ellátmányát. No meg a kegyelmet kapott K. Endre is marad, gondolom, szabadlábon. A köztársasági Orbán-titkárságra meg majd csak találnak valakit. Aki legalább a saját nevét le képes írni. Bármire, amit elé tesznek. Miközben erős a gyanúm, hogy Novák sem tett, a jelen ügyben sem, többet. Elétették a papírt, és aláírta.

Ugyanakkor a kegyelmi ügyekben, amennyire a mozaik összeállt, nem egyszemélyes döntés van. Egyik poszton sem. A kérelmező, vagy talán a jogi képviselője, és a köztársasági elnök között elég hosszú a lánc. Novák Katalinért nem kár, mint Fidesz-titkárnőért. Varga Juditért sem, mint hatalmi csirkefogináért. Azonban az, amibe belebuktak, az egy olyan ügy, amibe szerintem belerántották, majd szarban hagyták őket. Üzlet, ahogy a felelősségpánikos Orbán szerint szokás.

Természetesen lehet találgatni, hogy ki lesz a következő titkárságvezetője Orbánnak. Vagy le lehet porolni az Áder jöttét megelőző találgatásokat arról, hogy Orbán kancellárt faragtat-e magából, vagy megelégszik a miniszterelnökséggel. Elvégre akkortájt csak amolyan ideiglenes cáfolatot adott erről. De erről talán nem is Orbán fog dönteni, hanem az a kör, akinek hajt a placcon jelenleg.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 02. 09.- A pedonerizmushoz

Egy ideje, teljes joggal, az a jogi csűrcsavar is terítéken van, amellyel egy elítélt pedofil-segéd elnöknői kegyelmet kapott Novák Katalintól. Az időközben másba belebukott igazságügyi szolga hathatós előkészítésében. Mostanra pedig megszületett a nagyvezér alaptörvényt módosító ötlete is ezzel kapcsolatban. Ami okán majd legközelebb nem lehet kegyelmet adni a gyermekbántalmazóknak. Nely módosítás egyrészt indokolt, másrészt nem menti a múltat, harmadrészt Orbán ismét kiénekelte a show nagy részét az ellenzék tárházából.

Mert követelték első körön Novák Katalin felmentését a jól fizető, de alapvetően titkárnői pozícióból. Majd Varga Juditot is sikerült támadni. Aki már nem miniszter, és legfeljebb morálisan lehetne felelőssé tenni. Ha a NER-társadalmat érdekelné az, amit morálnak hívnak. Mert a szót nyilván látták már leírva. Vagy legalább ismernek olyat, aki látta már leírva. Csak a kutyát sem érdekli. Orbánnak meg teljesen elég az a valamivel több, mint két milla szavazat, ami hatalomban tartja. S amit aligha veszélyeztet, hogy a titkárságát támadják.

Mert nem igazán voltak olyan ellenzéki megnyilatkozások a kezdetekben, amelyek azt a döntési mechanizmust támadták, amelyben egy ilyen kegyelem megszülethetett. A vezér felelőssége is inkább az utánlövő publicisztikákban jelent csak meg. Amellett az is világos, hiszen túl vagyunk az eltelt időszakon, hogy még az első felháborodási hullám csúcsán is jobbára megelégedtek a langymeleg nyilatkozgatásnál. Mert százezres tüntetések nem voltak. A Novák-székháznál szervezett aktuális tüntetésnek meg sikerült Orbánnak, az említett javaslattal, elé mennie. Ez van. A társadalom így járt. Ha Novák el is hagyja a Sándor-palotát, amit egyelőre inkább kétlek, akkor is marad az atomizált társadalom pedofilbarát vezérsége, és annak impotens ellenzéke.

Andrew_s

Karácsony tovább erősíti a Fideszt a fővárosban

Kitört Budapesten a járatritkítás. Mármint a közösségi közlekedés járatainak ritkítása. Az, hogy nem csináltak ennek nagy előzetes reklámkampányt talán magyarázható a főváros kasszahelyzetével. A járatritkítás meg talán a kaszahelyzetével fog összefüggeni. Ezt nem tudom, de azt igen, hogy nosztalgikus állapotba jutottam általa. Amikor a ritkuló járatok listájára bátorkodtam pillantani.

Annak idején a Gellért tér környékén úgy cseperedtem, hogy két buszjárat márpedig volt. Az egyikük az 1-es busz volt. Kellemesen összekötötte a város két igen távoli pontját, és ez gyerekként, már csak az állatkert kapcsán is jó volt. Aztán, akkor már a kelenföldi lakótelepen élve megéltem a megszüntetését. Akkor is sokat emlegettem az állatkertet. Csak akkor már nem az állatokét, hanem az Istenét. Miközben kifejezett érdeklődéssel szemléltem volna, ha a döntést meghozókkal megváratják a következő 1-es buszt. A Bartók-Tétényi sarkon. Térdig betonban, hogy stabilan álljanak.

Most, hogy a másik ifjúkori emlék, az időközben számos át-, össze-, és visszaszámozást megélt 7-es busz lett a járatritkítás áldozata feltört a nosztalgia. Az is, hogy ezzel a busszal annak idején átszállás nélkül tudtam a zuglói iskolám közelébe jutni. Meg az állatkerti nosztalgia is. Az isteni állatkertté. Melyben, bizonyára a kialakult létszámhiány miatt, megint kevesebb ápoló van, mint kellene. Mert persze nem csak szívemnek, és „gerincjáratokra” fogékonyaknak, kedves 7-es busz, hanem a nagy kört leíró 1-es villamos, és számos más olyan járat is ritkul, ami aligha a város peremén körbe-csalinkázó útvonalon ballagó pangó ürességről volt közismert.

Közben persze az indoklást is olvastam. Mely például arra a hómoffiszolásra hivatkozik, mellyel kapcsolatban egyre több ismerőstől hallom: kezd megszűnni, és terelik a népeket vissza a munkahelyekre. S amellyel, illetve a COVID-dal kapcsolatban megint elöntött a nosztalgia. Annak idején ugyanis, amikor erre hivatkozva vezettek be korlátozást, és szintén elég ad hoc módon, volt egy kis vitám egy várospolitikus hölggyel. A DK üdvöskéjének felvetettem azt, hogy a pár nappal korábban vásárolt negyedéves bérlet lejárati határidejét is kitolhatnák a hatósági igazolványokhoz hasonlóan. Erre a cinikus válasz az volt, hogy „Honnét tudja, h. nem ad ki [ilyen] rendeletet a főpolgármester?”, de azóta tudjuk, hogy nem adott ki. Viszont most kiadott. Járatritkítósdit. Elvégre miért is ne? Az esetlegesen kialakuló cseppfertőzéses járványhullámnak a biztos megoldási módja a zsúfoltság növelése. Karácsony, Gy. Németh, és a többi nagyonokos szerint. Legfeljebb.

De ezért annyiban köszönettel is tartozhatnék a naccságos főpolgármester csapatának, hogy alkalmat adtak a múlt felidézésére. Meg a rágondolásra az olyan slepp-lózungokra, hogy azért jó biciklire, és tömegközlekedésre szorítani az embereket, mert Budapesten sok az autó. Világos: ha pofán verik a tömegközlekedést, attól kevesebb lesz. Legfeljebb Karácsony, és a slepp szerint. Aki meg eddig sem szeretett volna, vagy fizikai állapota miatt nem is tudott volna biciklizni, az ettől fog rákapni a drótszamárra. Legfeljebb Karácsony, és a slepp szerint. Mert a gyakorlatban aligha. A gyakorlatban valószínűbb, hogy az fog a jövőben is, aki eddig is biciklizett. Egészségesen szlalomozva, vagy az egyéb közlekedők elől lekanyarított kerékpársávokon flangálva, a továbbra is autók által „tisztított” budapesti levegőben. Miközben a ritkított járatokat önfeledt anyázással fogják ünnepelni az arra kényszerülők.

Na, jó. Elismerem, hogy nem igazán kedvelem az ellenzéki előválasztást is meghekkelő, és ezzel is a Fideszt erősítő Karácsony Gergelyt. A margón jegyzett kerekítési hiba pártkatonáját. Van ilyen. Szinte biztos vagyok abban, hogy annak idején báró podmanini és aszódi Podmaniczky Frigyest, vagy Baross Gábort sem mindenki ölelte az ő virtuális kebelére. Van ilyen. Nem gond. Maximum nem megyek el Karácsonyra szavazni. Ez sem lenne önmagában gond. A gond az, ha a teljes ellenzékben egy gerinctelen segghülye gyalog a legjobb várospolitikus. Elvégre nyilván a legjobbat jelölik a készletből, amijük van. Vagy Budapestet is tervszerűen akarja elbukni az ellenzék, mint az országos választást a másik hekk-mester, MZP mellett kitartva?

Andrew_s

Szépségflastrom: Walter Katalinnal, a BKK vezérigazgatójával elvitették a balhét. Igazán karakán kiállás a járatritkítást, első lendületből, élő adásban letagadó Karácsony Gergelytől.

Megjegyzés - 2024. 01. 16.- A nemzeti sportsértődéshez

Csisztu Zsuzsa, immár sport-újságíróként, üzent a MSÚSZ-döntést kritizálóknak. Címe "A sértődés joga", és az egyetlen pozitívuma talán, hogy megadja ezt a jogot. Csak leszarja. De nem is ez a gond, hiszen ez meg az ő véleményalkotási jogában áll. A gond inkább az, hogy úgy próbált ráülni a fordított bilire, hogy az a feje felett volt. Schmitt Pál kitüntetésén ugyanis nincs mit megsértődni. Társadalmi gyalogként semmiképpen.

Mert miért kellene megsértődni? Nem kell. Tény, hogy a nemzeti indigó belebukott a plágium-botrányba. Ahogy tény az is, hogy visszavonták a doktoriját, igazolták a plágiumot, és ezzel papírt adtak arról, hogy az egykori vivócsapat tartalékos keretembere morálisan a tartalékpadról is a takonnyal, szotyiköpedékkel borított padlóra került. Ezen nem nekem kellene megsértődni, hanem a kitüntetés ellen kellene az egész szak-újságírói, illetve sportolói körnek tiltakozni.

De mintha ez Csisztunak sem sikerült volna.

Andrew_s

Fakivágó teremtésvédők és palánkok

Miközben a kormányközeli széljobberektől a kormányig bezárólag megy a pofázás a globalizmus elutasításáról a Szegedtől igencsak távol levő ukrajnai harcokra hivatkozva engedélyezték egy erdő kivágását. Tehát a globalizmus csak addig elítélendő, amíg valami zsebpárti decibelkeresztény köreit zavarja valami, amire rásüthető. Onnantól irányelv. Azóta az is kiderült, hogy nem csak a globalizmus okán, hanem szinte isteni parancsra, pontosabban teremtésvédelmi okokból van szükség a fapusztításra. Ezzel az indoklással azonban a Szeged-Csanádi Egyházmegye illetékesének már nem csak a kezelőorvosát, hanem a pápát is illene megkeresnie.

A teremtés ugyanis, ha elfogadjuk a Biblia tanításait, Isten privilégiuma. Ahogy annak védelmére is elég hatásos eszköztárat tartogat magának. Szintén a Biblia szerint. Mert azért lássuk be, hogy egy özönvízhez képest egy erdő, ha az nem az amazonaszi őserdő, kivágása a fasorban sincs. Főleg azt is kivágják. Ugyanakkor a Biblia szót emel a fétisek, és hamis szentségek imádása ellen is. Aki nem hiszi, az olvassa el a Bibliát. Ezzel a tevékenységgel valószínűleg már önmagában beljebb lesz a teológiai ismeretek terén, mint a kormánypártban, illetve annak klerikális platformjában és környékükön sertepertélő megélhetési decibelkeresztények zöme.

Namármost! Miközben a Szeged-Csanádi Egyházmegye hangadói szerint Isten teremtés-szándékához közelebb áll egy emberi építmény, ezzel egyben magukat, mint az építményben érdekelteket Isten elé is helyezik. Így a maguk alkotását minden isteni teremtmény elé is sorolják. Mármint amennyiben Isten alatt a világ teremtése kapcsán ügyködő entitást értjük. Mert a pénz-, a mohóság-, illetve a hatalomvágy istenei esetében készséggel elhiszem, hogy az utóbbiakat szolgálják.

Ugyanakkor, ha a fák pusztítása a teremtésvédelem, akkor nem értem, hogy miért állnak meg egy helyi erdőnél? Igazán céljukká tehetnék, hogy speciális robbantásokkal akkora szökőárat gerjesszenek, ami akár a biblikus idők özönvízét is felülmúlja. Esetleg az általuk dekadensnek tartott területek atombombázását is javasolhatnák. Hátha Səḏôm és Ġəmôrāh, alias Szodoma és Gomorra, eltakarítását is sikerülne felülmúlni. Pedig mekkora stadion épülhetne a tisztára mosott, vagy laposra olvasztott területeken? Nagy.

De lehet, hogy igényük lenne is ilyesfajta teremtésvédelemre. Csak nem merik megtenni. Mert félnek attól, hogy az így megnyílt nagy területen megnyilatkozna Isten, és létrehozná a maga, más viszonylatban sokat emlegetett, állatkertjét. Baromi magas palánkokkal. Ami a kinti világot megvédi az erdőpusztító teremtésvédőktől.

Andrew_s

A sportvilág morális null-példája

Schmitt Pál volt az a nemzeti golyóstoll, aki még a morális csúcsokat nem igazán megmászó fideszes világ számára is vállalhatatlanná vált. Csak röpke emlékeztetőként ő volt az, aki belebukott a méltatlanul, másolt dolgozattal szerzett doktorija körül kialakult botrányba. Ezzel együtt, vagy inkább ennek dacára, de talán éppen ezért, morális példaként állították ki az Operaházban.

A nemzeti indigó ugyanis megkapta a Magyar Sportújságírók Szövetségének Életműdíját. Értem, és világos, hogy volt valamikor sikeres sportoló, és a számos címzetes címét sem vették el a köztársasági hátra-szaltója alkalmából. Azonban mindezt egy olyan keretben, ami morális origó helyett nullává avatta. Márpedig a sport kapcsán azt is szokták emlegetni, hogy egyfajta tartást adva nemesíti a személyiséget. Ez különösen igaz lehetne Schmitt Pál esetében, aki mindkét olimpiai aranyát csapatban szerezte. De, mint tudjuk, ő ellenállt ennek a kísértésnek.

Így aztán világos, hogy a jövő sportolói számára a Magyar Sportújságírók Szövetségének az az üzenete, hogy a hatalom kiszolgálása mindenek feletti. Bármelyiké, bármikor, bárhogy. Elvégre a 1983 és 2010 között betöltött MOB (Magyar Olimpiai Bizottság) -tisztségét cserélte le a köztársasági elnökségre, ahol hűen aláírt mindent, amit az akkor regnáló hatalom az orra alá tolt. 2012 áprilisáig, amikor is belebukott a plágium-botrányba.

Most ő lett, élete művével, a példa. A Magyar Sportújságírók Szövetségének ajánlásával, és Orbán Viktor aktuális titkárnőjének, Novák Katalinnak az átadásával. Elvégre összenő, ami összetartozik. A példaértékű magyar sportéletet fémjelzendő. Azért azt remélem, hogy a sportolók zöme magasabbra fejlődik. Esetleg a sportvilág el is határolódik ettől a bőnyál-díjas újságírói akciótól.

Andrew_s

Nesze nekünk 2024

Új év köszöntése pár nappal később? Igen. Gondolom, remélem, hogy mostanra mindenki kiheverte a szilveszteri történéseket. Valamint az elmúlt pár napot is. Így mindenkinek nagyon kellemes és élhető 2024-es évet kívánok.

Remélve, hogy a Fidesz-elnök, Sándor-palotában élő, titkárnőjének lózungjainál, vagy a szolgáltatói szervereket ért áramszünet állításainál jobb tréfákat, illetve humorosnak is szánt, és nem csak nevetséges helyzeteket is hoz majd az év. Mert Novák Katalin valószínűleg nem ugyanazt a mozit nézi, mint sok millióan az országban. Egy szolgáltatói szerverpark, normális esetben, meg nem bontóból összeberhelt, sarokba belökött számítógépek halmaza.

Andrew_s

Anti-Karácsony 2023

A Karácsonyt a szenteste napján illik köszönteni. Talán. Általában. Magam sem nagyon tettem eddig másként. Ha egyáltalán. Érdemes? Talán. Általában. Mert illik? No, igen. A Karácsony, ahogy azt már többször emlegettem, egyike az igazán konvencionális ünnepeinknek. Nem véletlenül vált az öngyilkosok ünnepévé is. Az egyik ünnepévé.

Ez sem új. Már a „sorozat” nyitódarabjában, egy évtizede, is emlegettem ezt. S azt gyanítom, hogy ez nem sokat változott az évek során. Mert a társadalom alig-alig változott, és benne az emberek sem. Legfeljebb szakadozottabbá vált. A társadalom. Mert Magyarország jelképe nyugodtan lehetne az elemek periódusos rendszere. Annyira atomizált. Valamint legalább annyira címkézett is. Aki pedig szekértáborokon kívül találja magát, az gyorsan válik talajtalan, társaságmentesített páriává. Mert a szekértáborokban az első szabály sokszor az, hogy mindenki idióta, és csak nyomokban ember, aki kívül van.

Ez van. Sok szempontból még csak nem is magyar specialitás. Az emberek csoportba-húzása az egykori hordalét „hagyatéka”. Ez van. Ami sokszor hiányzik, az egy apró kiegészítés. Az, hogy „de azért ember”. A másik is. Lehet, hogy jobboldali, baloldali, liberális, de azért ember. A példa sem véletlen. Az a gyanúm, hogy szinte mindenki találkozott olyan jelenséggel, amikor évtizedes ismeretségek, barátságok, vagy akár rokoni kapcsolatok mennek tönkre a magánélet átpolitizálódása miatt. Jó ez? Egy fenét jó.

Amikor aztán egy politikai vonulat kisajátítja magának a jogot, hogy az egyedül érvényes címkét rábiggyessze bárkire, akkor az a politikai vonulat csak egy címkét érdemel. Azt, és csupa nagybetűvel: „SZEMÉT” (SZEmélyiség-MÉtelyek Tábora). Ami, alkalmasint, a történelem szemétdombjára való. Hogy miként kerül ez az asztalra Karácsonykor? Triviálisan. Mert ez az ünnep az ünnep, ahol csettintésre is elvárt a szeretet. Ha csikorgó foggal, akkor is. Ha az álarc mögött vicsorogva, akkor is.

A Karácsony az ezzel való szembesülés ünnepe is. Ez a szembesülés sokaknak válik az utolsóvá is. Talán nem véletlen, hogy a Karácsony az öngyilkosok ünnepe. Meg azoké is, akik elindulnak a személyiség öngyilkosságának az útján. A statisztikák meg majd egyszer megszületnek. Kimutatva, hogy az idei ünnepen hányan haltak, és miért. De emlékezzünk akkor is, arra is, hogy a statisztikák alanyainak már mindegy.

Meg egy kicsit arra is, hogy talán érdemes spórolni a címkékkel. Az ünnepek közti napokban.

Andrew_s

Megjegyzés - 2023. 12. 17.- Orbánhoz, EU-hoz, Ukrajnához

Orbánnal kapcsolatban sokszor röpködnek a különböző hírek. Az EU-val kapcsolatban is. Mostanság az Ukrajnával kapcsolatos hírcsokor viszi el a pálmát. Több okból, illetve több irányból is. Az egyik az, hogy megindulhatnak a csatlakozási tárgyalások Ukrajnával. A másik, hogy Ukrajna nem kap kiugró támogatást az EU költségvetéséből. Eközben többen is pörögnek azon, hogy a döntések milyen körülmények között születtek. Igazuk is van, meg nem is. Szerintem.

Az ugyanis igaz, hogy a szavazáshoz kiküldték Orbánt kávézni, és a csatlakozási tárgyalások megindulását így a távollétében szavazták meg. Megalázó? Lehet. Ha valaki jelentőséget tulajdonít annak, hogy számítson, akkor lehet megalázó. Ha valaki csak a kommunikációs értékét veszi alapul, akkor szerintem, ebből a szempontból, indifferens. Miközben a döntés előtti kiszaladás belefér Orbán eddig is többször megtapasztalt felelősségpánikos személyiségébe, ezzel az akcióval Orbán elérte az EU-s pénzek egy részének a felszabadítását, amit simán tudja itthon pozitívan kommunikálni. Ugyanakkor a csatlakozási tárgyalások akármeddig is eltarthatnak. Akkor is, ha Zelenszkij már jövőre elkezdi követelni a tagsági szerződés megkötését. Ha ugyanis igaz a támogatási szándék kifáradása, akkor ez a követelődzés nagyon gyorsan válhat kontraproduktívvá.

Ahogy könnyen lehet, hogy Zelenszkijre nem csak itt jár az orbáni kontraprodukciós rúd, hanem már az előjáték során is. Mert ott volt az argentin beiktatósdi. Zelenszkij, Orbán híveinek a szemében mindenképpen, eredményesen keltette azt a látszatot, hogy elszaladt Orbán után. Miközben sikerrel tompította annak a hírértékét, hogy Orbán olyan széljobberekkel is randizott, mint Abascal és Bolsonaro. Zelenszkij találkozása Orbánnal önmagában hírré vált. Majd tárgyalt telefonon Macronnal, akivel Orbán korábban vacsizott. Ennek van olyan olvasata, hogy tök mindegy, hogy miről tárgyaltak. Akár a másnapi esőzésekről is. A látszat mégis az, hogy Zelenszkij elment Orbán után egy széljobber elnök beiktatására, és lecsekkolta Macronnál, hogy mibe maradt Orbánnal.

De térjünk vissza az uniós attrakcióra. Tehát megindulnak a csatlakozást előkészítő tárgyalások Ukrajnával, ami akármeddig is tarthat. Ugyanakkor a kiemelt uniós támogatás nem indul meg Ukrajnának. Igen, ismerem azt a véleményt, hogy ettől az uniós országok sorra adhatnak támogatást egyedi szerződések keretében. Nem is vitatom ezt a lehetőséget. Ez azonban egy sajátos mellékhatással is bírhat. Azzal, hogy az egyes országok költségvetésében megjelenik egy olyan költségsor, ami Ukrajna támogatását jelenti. Márpedig korántsem biztos, hogy ennek ugyanaz a belpolitikai hatása az egyes országokban, mint az, ha az uniónak szánt pénzekről van szó.

Így aztán egyáltalán nem biztos, hogy Ukrajna támogatása azonos lesz a két esetben. Miközben az egyes országokban a minden erre költött euró a támogatás -ellenzőket erősítheti. Különösen annak figyelembe vételével, hogy a szavazás előtt több országnak voltak fenntartásai a támogatások kapcsán. Csak a szavazáskor, amikor a gombot megnyomták, ennek nem adtak annyira hangot.

Így ennek kapcsán elg nyilvánvalóan Orbán azt a piszkos munkát végezte el, amire igény más országokban is lehet, hogy igény volt. Márpedig ez esetleg nem csak itt történhetett meg. Könnyen lehet, hogy az, amit a politika a felszínen mutat, komoly, vagy akárcsak hallgatólagos háttéralkuk eredménye. Miközben választ adhat arra is, hogy az Unió miért hagyja Orbánt szabadon bomolni. Mert hagyja. Azt látjuk. Akkor is, ha tudható: az ország társadalmi problémáját nem az unió fogja megoldani. A hazai szavazókkal szemben.

Andrew_s

Ahogy az EDF, úgy nem legitimál senki

Megindult az üres konzultációs ívek összegyűjtését szolgáló akció. Érdemileg az Egységes Diákfrontnak és az aHangnak tulajdonítva. Erről a gyűjtésről senkit sem szeretnék lebeszélni. Úgysem lehetne valószínűleg. Elvégre miért ne érezze bárki is úgy, hogy most aztán tett valamit, akárki meglássa. Bár sokan alighanem úgy szeretnék, hogy inkább ne lássák, míg mások inkább nem gondolják végig a súlyát a tettnek. Mely ez esetben szerintem nem valami nagy súly. Papírsúly.

De menjünk vissza a szervezőkhöz. Az aHang a saját önmeghatározása szerint egy szócső. A szócső, mint eszköz politikai súlyát meg nem a benne levő akkumulátor, hanem a belebeszélő mondandója adja. Így a technikai támogatás okán szükséges, de korántsem elégséges szereplő. Bár a technikai támogatásra is igencsak szükség lesz, ha esetleg tényleg összejön a milliónyi konzultációs ív. Leginkább raktártechnológia támogatásra.

Ami az Egységes Diákfrontot (EDF) illeti, szerintem lényeges lépést tettek a jelen akcióval a saját szerepük tisztázása irányába. Nem azért, mert egy alapvetően bejegyzetlen szervezetről beszélünk. Elvégre egy baráti klub sem a bejegyzéstől lesz aktív. De azért, ha kilép az utcára, akkor nem árt tudni, hogy milyen szerepet szán saját magának. Az EDF esetében sokáig az lehetett az emberek benyomása, hogy alapvetően a diákság, az oktatás helyzetével foglalkozó, tagságát tekintve dinamikusnak szánt, a közösségi tereken szerveződő klub. A tagsággal kapcsolatos vélelem a diák-lét életszakaszilag inkább behatárolt voltán alapult.

Ezt a korábbi benyomást nyilvánvalóan korrigálni lehet szükséges. A nemzeti konzultáció alapvetően nem az oktatás ügyére korlátozott politikai entitás. Az EDF ezzel az akcióval tehát kilépett a „nagypolitika” területére. Ez a coming out azzal a következménnyel járhat, hogy mégiscsak be kell majd jegyezni, mint szervezetet. Annak minden kötöttségével. Miközben nem az EDF lenne az első olyan politikai szerveződés, ami a fiatalokra, diákságra alapozva indult. Aztán vagy a tagjai fejlődtek át más politikai szervezetekbe, vagy a saját szervezetük vált profilt váltóvá. Az utóbbira a mindennapok legrosszabb példája a Fidesz. Az előbbire pedig az egykori KISZ, amely ismerten az MZSMP utánpótlás-csapata volt. Az EDF vajon melyik pártté?

De maga a papírgyűjtés is felvett pár kérdést. Az egyik, már említett, a raktározás kérdése. Ki és hol szeretne néhány tonna papírt elraktározni? De talán ezt engedjük is el egyelőre. Elvégre a papír sok mindenre használható. Némi előmunkálatok után akár gombatermesztésre is. A másik kérdés az, hogy mi értelme van a papírgyűjtésnek? Elvégre Orbán hithű követőit aligha rendíti meg a hitében az sem, ha sikerül az egy millió konzultációs ívet a maga valójában összeszedni. Ha pedig az on-line nyilatkozat is elég, akkor annak még kisebb lehet a meggyőző ereje. Az pedig szerintem nyilvánvaló, hogy Orbán nem szorul rá többre, mint egy akár reálisnak is tűnően bemondható számra. Ez a híveit kielégíti, és az ellenzék sem talál nagy fogást rajta. A kormányváltáshoz tehát ez a papírgyűjtés nem biztosan visz közelebb.

Ugyanakkor lehet egy sajátosan kontraproduktív hatása. A Nemzeti Konzultáció ugyanis részben egyfajta vezéri fétis. Nem most, hanem már egy évtizede sem volt más. Ahogy az sem új, hogy alapvetően egy gyáva, a népszavazást pótló, politikailag kétségesen legitim, de kétségtelenül komolytalan, mert bemondáson alapuló, valós választást nem kínáló, akció. Amikor rászerveznek egy politikai akciót, akkor vagy az akció, és szervezői köre, válik komolytalanná, vagy Orbán politikai pótcselekvését emeli be a legitim politikai térbe.

Andrew_s

Tűzszünetet a D-nap utánra (is)?!

Még mindig a gázai háború. Arra nyilvánvalóan nagyon kevés a befolyásom, hogy a nagypolitikában ki merre fog lépni. Ezt a tükröt is szívesen tartanám oda azoknak, akik azt hiszik, hogy a közösségi médiában tartott virtuális ökölrázásuk több hatással bír, mint a másik legyőzése. Akkor, ha már meggyőzni nem sikerült. Különösen, ha a legyőzési kísérletben a legerősebb vonulat a kettős mérce.

Amit még csak nem is feltétlenül az alkalmazói találnak ki. Elvégre hasonló tendenciák szerte megláthatók. Az országokat, országok reakcióit meghatározó nyilatkozatokban. Amelyek nyomán sokszor csak kérdések maradnak. Nagyban, de kicsiben is. Amit tudunk az sokszor nem sok. De legalább kevés. Ezen kevesek egyike, hogy a Hamasz, nyilván az izraeli belpolitika töketlenkedéseit is, átlépte a határt. Fizikailag is, de emberileg is.

Az izraeli válasz, a mára szárazföldivé is eszkalálódott hadjárat nyomán sokakban, sok helyen hirtelen túltengeni kezdett a békevágy és tárgyalásokat szorgalmaznak. Holott korábban a Hamaszt egyértelműen terrorszervezetként határozták meg. Holott korábban volt egy olyan, egyfajta közös nevezőként ható, elv, hogy terroristákkal nem alkuszunk. Mert legitim eszközzé teszi a terrort. Mondják, hogy a Hamasznak van katonai, és politikai szárnya, és úgy gondolják, hogy ezzel a szerecsen már nem is annyira terrorista. Szerintem azonban egy terrorszervezet, az terrorszervezet.

Számosan kezdték azért bírálni az izraeli tevékenységet, hogy civil áldozatokkal jár az, amit tesznek. Kár lenne vitatni, hogy így van. Hallottam olyan véleményt, hogy az izraeli fotók manipuláltak. Az alagutak nem is léteznek, a kórház alatt nincs is jelentős katonai célpont, és csak kommunikációs játék az egész. Szerencsére még nem olvastam olyan, és komolyan vehető, véleményt, hogy a Hamasz mészárlásairól készült képek is hamisítványok. De sokan talán már elindultak ezen a túraösvényen. Hogy aztán megérkezzen a holokausztot is tagadók közös táborába. Mert ez az út közös azzal.

Természetesen kár lenne ugyanakkor vitatni a kommunikáció jelentőségét. Azért persze megkérdezném azokat, akik a fenti ösvényt tapossák, hogy a túloldalnak mennyire hisznek? Mert a civil áldozatok számáról leginkább a Hamasz számait ismerjük. Mely szervezetnek érdeke a számok magasan tartása. Mennyivel tekinthetők hitelesebbeknek a számaik? A képek? A terrorszervezet tagjai nem viselnek egyenruhát. Ha a válláról leesett fegyvert félrerúgják, akkor bármelyik halott felnőtt „civillé” fotózható. De sajnos, ismerve a terrorszervezet toborzási spektrumát, a gyermekek egy része is.

Azt magam sem állítom, hogy minden halott, és halott gyermek hamaszista volna. A felelősség azonban, s ebben fenntartom a korábbi véleményem, sajnos nem az övék, hanem a felnőtteké. Azoké is, akik tényleges civileket használnak pajzsként. Sajnos azt az ENSZ-nyilatkozatot sem találom már jó ideje, amelyik a Hamaszt szólította volna fel az elmúlt években arra, hogy civil létesítményekbe, kórházakba, iskolákba, ezek alá, mellé, közelébe ne létesítsen fegyveres bázist. Az ENSZ ezekről, de a civilek pajzsként való használatáról is igen halkan beszél. Az Izraelt bírálóknál ez a szempont mintha kicsit háttérbe szorulna.

Sokan, a világpolitikában is, tartós tűzszünetet emlegetnek. A tűzszünet jó dolog. Azonban ezügyben javasolnám annak végiggondolását, hogy meddig tartott volna II. világháború, ha a nevezetes D-napot követően a szövetségesek nem mennek el Berlinig, hanem tűzszünetet kötnek. Holott a D-nap után is voltak számomra értelmetlennek tűnő támadások, mulasztások. Gondolok például Drezdára, Nagaszakira, a haláltáborokba futó sínekre. S a legutóbbiak kapcsán nem szeretnék arra az évezredesen beégett antiszemitizmusra gondolni, ami a jelenlegi reakciók nyomán is felötlik olykor.

Andrew_s

Kiegészítés (2023. nov. 25.): Ha nem is tartós tűzszünetre, de egy korlátozott tűzszüneti megállapodás életbe lépett az utóbbi napokban. Összekapcsolva egy túszokat foglyokra cserélő megállapodással. Tekintettel arra, hogy egész kis gyermekek is vannak a túszok között, a túszok kiszabadilásának csak örülni tudok. Az, ha ez a tűzszüneti megállapodás egyben az ártatlan, a tényleg ártatlan áldozatok számának csökkentésében is segít majd, akkor ez az öröm fokozottabb. Lesz. Sajnos a kétségek sem hagynak el. A Hamasznak nem biztosan érdeke minden túsz szabadon engedése, mert csökkenti a zsarolási potenciált. Sajnos azt sem zárom ki, hogy a túszok egy része esetleg olyan állapotba került, akár külsérelmileg, akár a vele történtek pubikálása okán, hogy célszerűbb lehet a megölésük, mint elengedésük. Bármilyen cinikusan szkeptikus is a feltevés. De a mérleget majd akkor vonjuk meg, ha ahhoz is lesznek adatok. Addig inkább a szabadon engedettekkel örüljünk. Remélve, hogy a tűzszünet nem visszafele sül el.

Iszlamofóbia helyett, hamasztalanítást

Az egyre korbácsoltabb habokat látva sajnos beigazolódni látszik az a félelmem, gyanúm, lázálmom (nem kívántat szívesen törölném), hogy a hamaszisták mészár-céhe utat nyithat az európai szélsőségesekkel való kézfogás, és általában a fasizálódás felé. Egyben, és nem is mindig csak a sötétségből kikiabálók részéről, elindult egy vallási intoleranciát mutató szál is. Holott az emberformájú veszélyes hulladékoknak a vallás legtöbbször nem több kanócnál.

Legtöbbször nem egy hitrendszer tehet arról, ha felhasználják a nagyon is világi célok érdekében. S itt le is választanám a hitrendszert, az abból megélni kívánó egyházakról, és az azt, hatalmuk céljaikra is felhasználni akarókról. Mert ez utóbbiak egyáltalán nem vétlenek abban, ha a vallással fanatizálhatókat fanatizálják. A fanatizáláshoz még szorosan vett vallás sem kell. Legfeljebb egy egészen vékony mázként. Ahogy a nácizmus sem volt vallás a szó szoros értelmében, de fanatizálásban iegn jól, mondhatni halálosan jól teljesített.

Ugyanakkor a zsidó gyökerekkel rendelkező Jézus tanításai nevében irtottak ki, de mentettek is meg embereket. Ami szintén jól mutatja, hogy sokkal inkább az emberi cselekedetek játszanak a kérdésben. Miközben elfeledkeznek sokan arról, hogy Isten szabad akaratot adott az emberi teremtményeinek. Így az egyént semmilyen vallási lózung nem mentesíti a cselekedetinek a következményei alól. A Hamasz mészárosainak tettéért a vezetőiket, és őket magukat terheli felelősség. Vagy akár a hitet erre használó imámokat, és azokat is, akik hallgatólagosan, vagy tevőlegesen támogatták ezt a szervezetet. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, ahogy a liturgikus szöveg mondja. Márpedig az ilyen támogatók sem voltak kevesen.

A Hamasz kétségtelenül egy olyan ideológiát képvisel, ami az iszlám talaján alakult ki. De annak alapján megítélni a vallást olyan lenne, mintha az eretnek mozgalmak elleni fellépés alapján itélné meg valaki Jézus tanításait. Miközben pragmatikusan szemlélve: nagyon kevés vallás, hit tűnt el vallásháborúk, pogromok nyomán. Pedig törekvés jó párszor volt rá a történelemben. Gyanítom, hogy maga az iszlám hitrendszer nem fog eltűnni még akkor sem, ha a jelen helyzet hamaszista felelőseit lassú tűzön megpirítják.

Andrew_s