 |
Orbánnal kapcsolatban sokszor röpködnek a különböző hírek. Az EU-val kapcsolatban is. Mostanság az Ukrajnával kapcsolatos hírcsokor viszi el a pálmát. Több okból, illetve több irányból is. Az egyik az, hogy megindulhatnak a csatlakozási tárgyalások Ukrajnával. A másik, hogy Ukrajna nem kap kiugró támogatást az EU költségvetéséből. Eközben többen is pörögnek azon, hogy a döntések milyen körülmények között születtek. Igazuk is van, meg nem is. Szerintem.
Az ugyanis igaz, hogy a szavazáshoz kiküldték Orbánt kávézni, és a csatlakozási tárgyalások megindulását így a távollétében szavazták meg. Megalázó? Lehet. Ha valaki jelentőséget tulajdonít annak, hogy számítson, akkor lehet megalázó. Ha valaki csak a kommunikációs értékét veszi alapul, akkor szerintem, ebből a szempontból, indifferens. Miközben a döntés előtti kiszaladás belefér Orbán eddig is többször megtapasztalt felelősségpánikos személyiségébe, ezzel az akcióval Orbán elérte az EU-s pénzek egy részének a felszabadítását, amit simán tudja itthon pozitívan kommunikálni. Ugyanakkor a csatlakozási tárgyalások akármeddig is eltarthatnak. Akkor is, ha Zelenszkij már jövőre elkezdi követelni a tagsági szerződés megkötését. Ha ugyanis igaz a támogatási szándék kifáradása, akkor ez a követelődzés nagyon gyorsan válhat kontraproduktívvá.
Ahogy könnyen lehet, hogy Zelenszkijre nem csak itt jár az orbáni kontraprodukciós rúd, hanem már az előjáték során is. Mert ott volt az argentin beiktatósdi. Zelenszkij, Orbán híveinek a szemében mindenképpen, eredményesen keltette azt a látszatot, hogy elszaladt Orbán után. Miközben sikerrel tompította annak a hírértékét, hogy Orbán olyan széljobberekkel is randizott, mint Abascal és Bolsonaro. Zelenszkij találkozása Orbánnal önmagában hírré vált. Majd tárgyalt telefonon Macronnal, akivel Orbán korábban vacsizott. Ennek van olyan olvasata, hogy tök mindegy, hogy miről tárgyaltak. Akár a másnapi esőzésekről is. A látszat mégis az, hogy Zelenszkij elment Orbán után egy széljobber elnök beiktatására, és lecsekkolta Macronnál, hogy mibe maradt Orbánnal.
De térjünk vissza az uniós attrakcióra. Tehát megindulnak a csatlakozást előkészítő tárgyalások Ukrajnával, ami akármeddig is tarthat. Ugyanakkor a kiemelt uniós támogatás nem indul meg Ukrajnának. Igen, ismerem azt a véleményt, hogy ettől az uniós országok sorra adhatnak támogatást egyedi szerződések keretében. Nem is vitatom ezt a lehetőséget. Ez azonban egy sajátos mellékhatással is bírhat. Azzal, hogy az egyes országok költségvetésében megjelenik egy olyan költségsor, ami Ukrajna támogatását jelenti. Márpedig korántsem biztos, hogy ennek ugyanaz a belpolitikai hatása az egyes országokban, mint az, ha az uniónak szánt pénzekről van szó.
Így aztán egyáltalán nem biztos, hogy Ukrajna támogatása azonos lesz a két esetben. Miközben az egyes országokban a minden erre költött euró a támogatás -ellenzőket erősítheti. Különösen annak figyelembe vételével, hogy a szavazás előtt több országnak voltak fenntartásai a támogatások kapcsán. Csak a szavazáskor, amikor a gombot megnyomták, ennek nem adtak annyira hangot.
Így ennek kapcsán elg nyilvánvalóan Orbán azt a piszkos munkát végezte el, amire igény más országokban is lehet, hogy igény volt. Márpedig ez esetleg nem csak itt történhetett meg. Könnyen lehet, hogy az, amit a politika a felszínen mutat, komoly, vagy akárcsak hallgatólagos háttéralkuk eredménye. Miközben választ adhat arra is, hogy az Unió miért hagyja Orbánt szabadon bomolni. Mert hagyja. Azt látjuk. Akkor is, ha tudható: az ország társadalmi problémáját nem az unió fogja megoldani. A hazai szavazókkal szemben.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése