A „hazaárulás” címkéjét sokszor használták olyankor, amikor
valójában éppen az ellenkezőjéről is szó eshetett volna. S ilyen esetben
korántsem biztos, hogy a címkéző a nép nagy barátja. Nem a szólamok szintjén,
hanem a valóság talaján. Az Olimpiát ellenzők címkézése most annak kapcsán
jutott eszembe, hogy pártszerűen mérhetővé vált a Momentum
Mozgalom támogatottsága.
Bencsik, aki korábban hazaárulásnak
bélyegezte az Olimpia elutasítását, valószínűleg megállapítaná a Momentum
párttá alakulásakor, hogy megalakult a hazaárulók pártja. Ugyanakkor, a
népszavazási aláírásgyűjtés határidejéhez közelítve tényleg érdemes lehet ezen
a hazaárulós dolgon elgondolkodni. Különösen, mert csak budapesti népszavazás
került engedélyezésre. Ebből a szempontból és egészen szűken véve legfeljebb
Budapest-árulásról lehetne beszélni. Ha pedig valaki ezzel azt szeretné szembe
szegezni, hogy az Olimpiára az egész ország dobná össze a lóvét, akkor tessék megkérdezni
azt is, hogy miért nem lehet országos az aláírásgyűjtés? De ne tőlem, hanem
attól, aki csak helyi népszavazást gondolt kivihetőnek a kérdésben. Mert ebben
az olvasatban helyből megáll a teljes vidék elárulása, illetve a
nem-budapestiek lenézése és véleményük semmibe vétele. Ami nem szép dolog
Ugyanakkor az is világos, hogy az ország pénzének az
Olimpiához hasonlóan koncentrált, egycélú, és tulajdonképpen szezonális felhasználásáról
indokolt lenne a nép megkérdezése. Amivel kapcsolatban, a döntést meghozók
részéről, még a szándék szándékának kinyilvánítása is hiányzott. Gyakorlatilag
egy szűk körű, az adófizetők többségét nélkülöző döntés született a kérdésben.
Ami a kormánypártok ötven százalék alatti valós támogatottsággal megszervezett
parlamenti többségét tekintve az utóbbival való visszaélésnek is tekinthető.
Amolyan bolsevik tempó a demokrácia hangoztatása közben. Vagy csak a gyávaság
kinyilvánítása. Ahogy már a nemzeti konzultációnak hívott pénzkidobások sem voltak
mások, mint a népszavazással szembeni gyávaság tiszteletlen körei.
Olimpia-ügyben azonban már ez utóbbit sem merte megkockáztatni a Fidesz.
Valószínűleg azért, mert tudható: az emberek többségét nem sikerülne megnyerni
a vezér olimpiai melldöngetéséhez.
Mert az is tudható, hogy eddig igen ritkán sikerült pozitív
mérleggel zárni mostanában az ilyesmit. Egy legagyásodott országban, ahonnan
menekül a fiatalság, aligha nem lenne sokkal jobb helye a pénznek. Nem a
vezetők számláin, hanem a gazdaságban, az egészségügyben, az oktatásban, és
számos más helyen. Mert az ország képletes vármegye-háza egy pávát talán még
elbírna. De a komolyabb terheléstől simán összedőlne. S ebből a szempontból még
a Budapestre korlátozott szavazást is megértem. A regionálisan kicsit jobb helyzetű
fővárosban talán könnyebben átsiklanak az emberek várható veszteségeken.
Amellett Budapest már amúgy is a bűnös város. Ha elutasítja az
ultra-beruházást, akkor ki lehet kiáltani bűnbaknak. Azért, hogy micsoda
hatalmas nyereségtől esett el az ország miatta. Aminek megvalósulásakor nem
győznék összevezetni a Dunában érkező tejet a Tisza medrét kitöltő mézzel. A
Fidesz tehát akár drukkolhatna is a budapesti szavazás sikerének
Azt, hogy zárt körökben mit tesznek, vagy mit gondolnak, azt
nem igazán lehet tudni. De a felszínen minden esetre nagyon szeretnék az ország
pénzét még több stadionba, sportpályába és más presztízsberuházásba ölni. A nép
megkérdezése nélkül vállalva olyan kötelezettségeket, amelyek évtizedekre
kihatnak. Ez pedig valójában nem más, mint a nép elárulása. S mert az országot
a nép lakja, tulajdonképpen az ország, a haza elárulása is. Így aztán valójában
azok az igazi hazaárulók, akik zsigerből elutasítják a népszavazást az olimpia
kapcsán.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése