MTI Fotó: Balogh Zoltán |
A DK elnöke, Gyurcsány Ferenc megtartotta a maga
évértékelőjét. Az elemzések majd ugyanúgy elmolyolnak vele, mint kormányfő
hasonló célú beszédén. Az elmondottakkal nyilvánvalóan lehet vitázni. Ahogy
azon is, hogy az első, leginkább kormánypárti reakciók tulajdonképpen miről, és
kinek szólnak. Mert látszólag akár fel is értékelhetik azt, ami a Demokratikus
Koalíció szimpatizánsai előtt elhangzott.
Nem azt, hogy a demokratikus pártoknak össze kellene
fogni egy kormányváltáshoz. Mert ezt nem lehetne eléggé hangsúlyozni. Bár ennek
zálogát valahogy nem igazán lehet látni az olyan szereplőkben, mint az a Juhász
Péter, aki az előző választások előtt is sikerrel blokkolta hosszú ideig az
ebbe az irányba mutató tendenciákat. Alkalmasint az említett urat megválasztották
az Együtt elnökének. Így innentől ez ugyanolyan politikai adottságként
kezelhető, ahogy az, hogy Gyurcsány Ferenc a DK elnöke. Következésként: lehet
elutasítani egy párt elnökét, de ezzel a párttal való együttműködést gátolják.
Márpedig jelenleg nincs olyan párt a középjobbtól a liberálisokon át a
baloldalig bezárólag, amelyik megengedhetné magának az arcoskodást, és az
együttműködés zsigeri elutasítását. Akkor, az elutasítás nem a párt
programjának, hanem a párt vezetőjének, illetve egy-egy tagjának, személyesen
szól. Egy pillanatig sem vitatva el senki jogát a személyes vélemény
kialakításához. Ahogy a választók, urnánál megnyilvánuló, személyes véleményével
is szembesülnek majd a politika szereplői. A választáskor.
A fentiek alapján talán kár, hogy Gyurcsány szükségét
érezte a bizalmatlanság élezését Botkával szemben. Azt a kommunikációs
csapdát mélyítve, amelyet Orbán akkor is felállított a szegedi
polgármesternek, ha esetleg nem túl sok valós alapja van. De talán Orbán
kapcsán a gonosz birodalmát emlegetni sem szerencsés. Nem azért, mert kormányfő
tetteivel egyet kellene értenie bárkinek. Azonban egy ilyen kiszólás inkább az
összezárást erősítheti a „túloldalon”. Miközben valószínűleg nem volna hátrány,
a kormányváltás megcélzásakor, ha az Orbánban csalódott, a személyi kultuszt,
és a korruptokleptokráciát különben elutasító jobboldaliakat is sikerülne
megszólítani. Nem feledve persze, hogy Orbán és kommunikációs gépezetének magas
labdát dobhat fel az, ha egy ilyen összezárásra lehet építeni a stabil
választok urnához rángatását. Mert miközben az ellenzéknek elég gondot okozhat
a passzívak rábeszélése a szavazásra, a Fidesznek elegendő lehet rászabni a
választási törvényeket azokra, akik stabilan hajlandók a jelenlegi hatalmi
egyesületre szavazni. Hitből, félelemből, megvezetettségből, vagy akár csak a
győzteshez zárás okán.
Az említett szűk, de talán elégséges kör megszólításának
igénye elég gyorsan leleplezhető a Gyurcsány-beszédre adott első reakciók
alapján. Amelyben például előfordul a DK elnöke által felvett, és a jelek
szerint bevallott osztalékjövedelem. Elegánsan elfeledkezve arról, hogy Gyurcsány
miniszterelnökként sem vette fel a fizetését, miközben Orbán a felvett
fizetését sem képes beosztani. Mert mi mással lehetne a vagyonbevallásában
szereplő vagyonvesztést magyarázni. Mármint jogszerű körülmények között. nem
feltételezve sem azt, hogy a vagyon bőröndökben hagyta el az országot, vagy
strómanok számláján vár a szűkösebb napokra. Ha tehát mindkét félnél a jogszerű
viselkedést tételezzük fel, akkor az egyik oldalon van egy sikeres vállalkozó,
aki miniszterelnök is volt. A másik oldalon van egy miniszterelnök, aki egy kétbalkezes
pancser. Mondom: jogszerű körülmények között.
Amely jogok megsértését nyilvánvalóan csak
antidemokratikus, koncepciós ügyeket kreáló diktatúrák esetében szokta a
hatalmi elit megállapítani a bíróságok helyett. Miután a nyomozó hatóság
megtette a magáét a tények feltárása kapcsán. Így a 4-es metró dossziéját is
először a nyomozó hatóságnak, majd a bíróságoknak kellene feldolgozni azt
megelőzően, hogy kormánypárti politikusok vagdalkoznak a benne foglalt, de nem
bárki által olvasható adatok alapján. Az, hogy az OLAF-jelentést a Gyurcsány-beszéd
nyomán, de általában is, úgy próbálja meg a Fidesz kijátszani, mint Antall
József a III/III-as borítékokat, az elég árulkodó. Bár, Tarlós
megígérte a jelentés közzétételét. Mely közzététel minél tovább késik,
annál több kérdőjelet vethet fel a késedelem. Még hitelességi kérdéseket is
esetleg. De nem is ezen a téren árulkodó az OLAF-jelentés előrángatása. Sokkal
inkább abban, hogy közvetve elismeri: a nyomozást irányítók felé létezik
politikai elvárás. De abban is, hogy a napi ügyek, a nevetséges vagyonbevallások,
a korrupciógyanús hírek, a lábukkal szavazva kivándorló százezrek, és megannyi
hasonló, a hatalmat égető információ közepette nincsenek csak lózungok a
tarsolyban. Valószínűleg megalapozottan bízva abban, hogy egy, a Fideszre
szavazást hitkérdésként kezelő nemzeti demokratának ez is elég a boldogsághoz.
No meg a szavazáshoz.
Puszta kíméletből. Mert még belefáradna a mérlegelésbe. Úgyhogy
a Fidesz tulajdonképpen a saját szavazóit is hülye birkaként kezeli.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése