Balog Bazári Beszéde

Forrás: Facebook

Most, hogy a tündéri és zsigeri kommentelők megmondták a magukét az egészségügyről, azért essen szó a Bazári Beszédről is. Már csak azért is, mert Orbán beszédét elég gyorsan be lehetne sorolni a permanens ellenségkép-kereső szövegek közé. S ezen a ponton talán érdemes elidőzni egy pillanatra. S nem Orbán mellett.

De azért is Balog Zoltán felvezető beszédét véve előbbre, mert ő vezette fel a miniszterelnöki megbízást bíró paranoid kiscsoportos fellépését. Így kronológiailag szintén övé, mármint Balogé az elsőbbség. De mondott pár olyan érdekes dolgot, ami akár köztudott is lehetne. S persze pár dolgot, amit elmondhatott volna. Az utóbbiakat azonban kár keresni. Balog már régen túl van azon, hogy átlássa azt a területet, aminek állítólag ő a minisztere. Elég ehhez a saját államtitkárait meghallgatni. Különösen a többi kormánytag megszólalásainak fényében. Amelyek nyomán, például az oktatásban, csak egy dologban látható némi koherencia: a szekuláris állam felszámolásának vágyában. Azért az megnyugtató, hogy a Várkert Bazárban mégsem nevezte meg Orbánt az ország főlelkészének.

Ellenben, mint az a kormány hivatalos honlapján olvasható, kiemelte, hogy a magyar polgári közösséget 15-20 éve az hozta össze, hogy nagy bajokat láttak. Itt rögtön tetten érhető, hogy Balog beszédét valószínűleg nem Balog írta. Ráadásul a beszédíró nagyon lusta lehetett. Az emberi erőforrások minisztere ugyanis nem csak miniszterként, hanem a Magyar Polgári Együttműködési Egyesület (MPEE) elnökeként mondta el felvezetőjét. Márpedig egy szervezet elnökének illenék tudni, hogy a szervezete mikor is alakult. Legalább akkor utána nézhetne, amikor beszédet mond a társulat nevében. Mert vegyük a 15 évet. Ekkor 2002-ben járunk. Ha ezt tekintjük a nagy baj évének, akkor a legnagyobb baja az lehetett, hogy Orbán pártja elbukta a választásokat. Egyébként megértem azt, hogy a Fidesz holdudvara így élte meg a helyzetet. Azonban ennek kapcsán arra is emlékezhetünk, hogy ezt követően jött az Erzsébet híd önkényes lezárása, amit nyugodtan a majdani 2006-os TV-székházfelgyújtáshoz vezető események egyfajta jelmezes főpróbájának tekinthetünk. Tehát 2002, és bukta. Orbán és örökös belügyminisztere különben a hídlezárás előtt adta ki azt a jelentést, hogy a választások lebonyolítása törvényes volt. S ezzel az eredménye sem lehet törvénytelen. Amikor ezt követően mégsem szólalt fel az ellen a vélemény ellen, hogy választási csalások történtek, akkor a pávatáncból is ízelítőt adott. Mert vagy az országgyűlési beszámolóban hazudott szóban, vagy azt követően a tettekben. Amikor is nem figyelmezette a híveket a törvényes eredményre.

Ha a bajok forrását egy korábbi időpontban próbáljuk keresni, akkor 20. évhez közeledve átlapozhatjuk a Fidesz négy éves, kormányon töltött, történetét. Ha Balog szerint itt kell keresni a bajok fő forrását, akkor a felvezető beszéde igen erős kormánykritikaként is felfogható. Legfeljebb azt kellene eldönteni, hogy az egyesület a Fideszen belüli Orbán-ellenzék összefogására jött-e létre? De ez nem valószínű. Tekintettel arra, hogy később, és jelenleg is, ez az egyesület kéri fel a jelenlegi kormányfőt az évértékelő beszédekre. Illetve, előfordulhat, hogy eredetileg egyfajta polgári ellenzékként jött létre, de később mégis inkább Orbán tapsoncainak lett a gyűjtőhelye. Balognak, mint az egyesület elnökének erről lehetnek információi. Azonban erről hallgat. Talán okkal. De talán csak azért, mert elnökként pontosan ugyanúgy fogalma sincs az egyesületéről, mint miniszterként az oktatásról, az egészségügyről, a foglalkoztatási helyzetről, a szegénységről, és általában a valós világról. Elvégre csak minisztere mindezeknek.

Aztán a 20. évhez érve eljutunk 1997-be. Egy évvel az elé a választási év elé, amikor Orbán pártját először választják kormánytöbbségbe. Alkalmasint az elé a vita elé is érkezve, amikor a Közgazdaságtudományi Egyetem Politikatudományi Tanszékén Horn Gyula és Orbán Viktor nyilvános vitában csaptak össze. Amely vitát különben több szempontból is érdemes visszanézni. Már csak azért is, mert az utolsó alkalmak egyike volt, amikor Orbán még ki mert állni nyilvános vitára bárkivel is azok közül, akik nem preparált kérdésekkel, és agyonpolírozott érvekkel közelítettek a beszélgetésre. Az utolsó ilyen vita, mint tudjuk Gyurcsány Ferenccel zajlott. Valószínűleg örökre beleégetve a vitapánikot a kormányfő személyiségébe. De erről 1997-ben mégy nyilván nem tudhatott az, akinek a fejéből az MPEE ötlete előugrott. Alkalmasint még csak nem is 1997-ben. Mert, és ezzel talán Balog Zoltánnak is újdonsággal szolgálhatunk, a Facebook-adatlapja szerint 1996-ban alapították az egyesületet. Ahogy azt pár perces forráskutatás eredményeként megtudhatja bárki. Kivéve Balog Zoltánt.

Aki különben egy nagyon jellemző mondatot is elejtett a kormányfői szöveg felvezetőjében. Mondván: „A baj összehoz, a siker könnyen szétválaszthat, egymás ellen fordíthat”. Gyakorlatilag egy mondatban összefoglalva azt, amit utána Orbán Viktor hosszasan kifejtett. Azt, hogy kormányhoz közeli, hatalmi célt szolgál a folyamatos szembenállás mindennel és mindenkivel. Annak érdekében, hogy a híveket legalább a közös ellenségkép meglibbentésével össze tudják tartani. Mielőtt el kezdenének gondolkodni azon, hogy jó-e nekik a nemzeti feudál-oligarchizmus. Bár, a Bazári Beszédhez válogatott közönséget talán erre, az összefüggésben való gondolkodás hiányára is szűrik. Hogy azt is meg tudják majd tapsolni, amikor Balog bejelenti az ország által kiérdemelt nemzeti Darwin-díjat. Addig pedig köszönet, hogy felhívta a figyelmet a visszatekintés jelentőségére.

Andrew_s