Gondolatok a kádári gyökerekről

Annak idején magam is vetettem pár betűt „Együtt a Kétbalkezes Pótpárt” címmel, és számos Kövér László által megejtett komcsizás kapcsán szóba hoztam a Fideszben és holdudvarában eldepózott egykori MSZMP-tagokat. Ezt követően talán érthető, hogy érdekesnek ígérkezett egy „Együtt a régi baloldal” címmel megtisztelt írás. Már csak azért is, mert a szerzője jó ideje fröccsenésnyi távolságra van a politikai kondéroktól.

A szerző ugyanis az a Tölgyessy Péter, aki annak idején az SZDSZ elnöke is volt. S ott volt a rendszerváltás boszorkánykonyhájában, ahonnan első kézből származó emlékei lehetnek a mostanában Fidesz-haverrá vált Pozsgayval kötött háttéralkukról. Amellett neki magának is volt orbanista korszaka. Tehát elmondható róla, hogy gyakorlatilag bejátszotta a teljes politikai játékteret. Kisdobostól Orbánig. Talán még a Jobbik hátra van, az életrajzból. Ami fontos állomás lenne, mivel a politikai mimikri jegyében csak ki kellene próbálnia talán személyesen is a gárdaegyenruha felszabadító hatását. Felszabadítva a gátlásokat a tömegben, és régi kapudíszben meghirdetett felszabadító munkát ígérve mindenkinek, aki nem lép egyszerre. S mielőtt itt bárki valami Tölgyessy-fikázást vélne kiolvasni, érdemes a fentebb említett elemzésben rákeresni a „Jobbik”-ra. Egyetlen ponton, ott is az MSZP vel való viszony kapcsán kerül szóba. Holott az ellenségkép-képzésen alapuló bolsevik jellegű, tehát baloldali diktatúra sem ismeretlen a történelemből. Ahogy az sem titkos információ, hogy a hitleri pártkatonák első körön a baloldallal szembeni fellépésben látták önmegvalósításuk célját. Az említett elemzésből azonban a Jobbik szerepének értékelése mintha kimaradt volna.

Holott világos, hogy amikor oldalakról esik szó, akkor az egyik oldal értékelhetetlen a másik oldal szemlélése nélkül. A baloldal csak a jobboldalhoz képest, egy vélemény csak egy másik véleménnyel ütköztetve válik véleménnyé, és veszti el diktátumszerű deklaratív jellegét. Egy lakatlan szigeten kijelentett mondat, csak egy kijelentés. Ami jellemző lehet az azt világgá kiáltóra, de nem több egy kijelentésnél. Egy hordóról kikiabált direktíva sem vélemény, hanem diktátum. A véleményvitákon alapul. Külső viták hatására lefolytatott belső viták során. Talán ezért is fél Orbán Viktor és pártja pánikszerűen minden vitahelyzettől. Érvek nélkül nehéz vitázni. Márpedig a szarkeverésben is jobban teljesítünk diktátuma nem érvelés. De ez most elfele vezetne Tölgyessy Péter írásától. Inkább csak jelzése annak, hogy a régi baloldal új egysége kapcsán valami olyasmit vártam, ami egyfajta leleplezése az egykori állampárt ma szerteszórt tagjainak egyfajta összetartásának. Már ha van. Elvégre egy régi politikai motorostól még ez is kitelhetett volna.

Ez a leleplezés azonban ezúttal elmaradt. Ahogy az említett, ma fideszistává narancsosodott PÁRT-harcosok is kimaradtak a frázisszórásból. Az írás szerint ezzel szemben a: „”A „bárkit, csak nem a Fideszt” érzése sokat segített a kádári gyökerű baloldal talpra állásában”. Ami akkor sem enyhén torzított állítás, ha a kádári korszakban szocializálódott, és a valamikor MSZMP-ből érkezett Fidesz-prominensektől eltekintünk. Az eltekintés felvezetéseként leszögezném, hogy Tölgyessy Péterből igenis kinézem a történelem ismertét. Akkor is, ha most a nagy népi, nemzeti amnézia bajnokaként tűnik fel a színen. S annyira szenilisnek sem tekintem, hogy ne emlékezne az egykori, valóban kádárista filmhiradókra. Ahogy az azt megelőző Rákosi-korszakról is sok elemzés olvasható, és az akkori vezető beszédeiből is több elérhető az interneten. Ezek alapján érdemes lenne talán feltennie Tölgyessynek azt a kérdést, hogy: Melyik korszakra volt jellemző, a mindenhol jelenlevő, mindent felavató, és mindent saját szájával igazgató, csak sikereket ismerő vezető képzete? Az írásban ez a kérdés mintha elmismásolásra kerülne. Ami lehet természetesen szerkesztési hiba, mivel a HVG honlapján olvasható, hogy az említett szöveg csak egyfajta összeállításként értelmezendő, s „részben a szerző „A Fidesz-rendszer természete” című hosszabb tanulmánya alapján készült”. Azonban az az érzésem, hogy a valós kádári, illetve rákosista gyökerekre hajazó politikára vonatkozó kérdés az eredeti alapján is a semmibe csengett volna le.

Hacsak nem valami egészen más, és alapvetően borzasztóbb, jövőképnélkülibb szempontból kell értelmezni Tölgyessy szerint a jelenlegi baloldali ellenzékben reinkarnálódott kádári gyökereket. Egyrészt úgy is értelmezhetően, hogy a gyökerek lehet, hogy a jelen ellenzékben, de az igazi tuskók a Fideszben vannak. De nem erre a vulgarizált, és csak a Kövérhez, Tarlóshoz hasonló véleményeket hangoztatókkal megtámogatható olvasatra gondoltam. Inkább arra, hogy a kádári gyökerek alatt ott rejtőzik a Kádár János puha diktatúráját megelőző korszakok kemény, Szálasival majd Rákosival fémjelzett diktatúrája. A származás illetve vélemény alapján kirekesztetett százezrekkel. A megfélemlített tömegekkel, és a megfélemlítés külsőségeit is hordozó „rendfenntartókkal”. A megkérdőjelezhetetlen vezető által, hordóról igazgatott pártapparátussal, a kényszerből lelkes tömegekkel. A gyökerek alatti, a lehet, hogy kádári gyökerek alatt meghúzódó, mélysötéttel. Aminek külső jeleiből a Fidesz ma sokkal jobban teljesít, mint az elvárható lett volna.

„Gyökér karján féreg alszik,

gyökér lábán féreg ül,

a világ megférgesül. „

(Radnóti Mikós: Gyökér)

Andrew_s