 |
| Halljátok feleim Forrás: Fidesz |
Az Ukrajnában zajló események megteremtik a
maguk visszhangjait, és nemzetközi következményeit. A közhelyes mondat nem véletlen,
mert a visszhangok akár többszörösek lehetnek. S persze a következmények sem
feltétlenül lesznek faék-egyszerűségűek. Ugyanakkor a hatások elől, akár a napi
politikai, gazdasági hatások elől nem igazán van menekvése a nemzeti
politikáknak sem
A gazdasági hatásokat jól mutatta például a
Budapesti Értéktőzsde indexe.
Annak, aki a kormányzat gazdaságpolitikája kapcsán ezzel nem számol esetleg, igen
vaskos szemellenző kellhet. Az ország külpolitikája szempontjából is kritikus
lehet a helyzet. Így még az olyan, látszólag egyházi események is különös
jelentőséget kaphatnak, mint a kormány és a Konstantinápolyi Egyetemes
Patriarchátus közötti megállapodás. Melynek aláírásakor Orbán Viktor is elmondta
a maga mondandóját
a témával kapcsolatban. Végső soron szinte a már megszokott közhelyekkel.
Melyek a szintén szinte megszokott kérdéseket vetnék fel. A keleti szomszédnál
zajló események, és a kampány árnyékában mégsem érdemes csak legyinteni az olyan
kitételekre, mint az, hogy „azért vagyunk
európaiak, mert keresztények vagyunk”. Ami nem csak azért zavaros, mert a
szó Orbán által különben szinte megtagadott geográfiai értelmében sem igaz.
De a miniszterelnök szerint ebből vajon
következik-e, hogy aki nem keresztény az nem is európai? Ha nem európai, akkor
nem is magyar? Vajon jelenti-e azt, hogy az egyház jogává teszi a magyarság
megmérését, és minősítését? Vajon jelenti-e mindazon polgárok megtagadását,
akik ateisták, vagy más vallások hívei? S itt nem csak a szinte már mindennapos
szalon-antiszemitizmusról van szó. Egy mozdulattal rekeszti ki a hon polgárai
közül ugyanis az ateistákat, zsidókat, mohamedánokat, és például azokat a
krisna-tudatúakat is, akik a kormány gazdasági áldozataiért talán többet
tesznek a napi túlélés tekintetében, mint a kormányzat. Márpedig innen már csak
egy lépés lehet Szakály Sándor csendőrtörténész által felkent „idegenrendészeti
eljárás”. Miközben persze érdemes emlékezni arra, hogy ez pontosan ugyanaz a
csoportos kirekesztési politika, mint ahogy az ukrán nyelvtörvény egyszerre hat
az oroszokra, magyarokra, románokra, és minden más ukrán nemzetiségire. Borítékolva
az elhúzódó ellentéteket, és az ultranacionalisták felé nyíló ösvények
bejáratának nyitva tartását.
S amivel szemben kicsit gyenge reakció volt
az, hogy Orbán Viktor szerint mindenki a legnagyobb biztonságban van szerinte.
A külügy pedig segít aggódni. A miniszterelnök pedig elenged addig is egy „békét
akarunk nem vért” kijelentést. Ami
persze több az eddigi szinte semminél. De időszerűségében nem igazán erodálta Gyurcsány
Ferenc tegnapi nyílt
levelét. Beleértve a történelmi áthallásokat is. Melyek még hangosabbá
tehetik a kormányfő jobbára hallgatásba burkolódzó politikai megnyilvánulásait.
Még akkor is, ha a paksi bővítés esetleg megköti a kezét, vagy lekenyerezi
a haverokat.
Melyek azért már inkább belpolitikai hatásai az ukrán eseményeknek. Ahogy a DK
elnökének levele is tulajdonképpen az. Ahogy a menekültek esetleg tömeges
megjelenése is az lehet. A keleti határ mentén mindképpen alkalmasan a feszültségek
kialakulására. Valószínűleg kevésbé irigyelhető helyzetet teremtve a
határvédelemben dolgozók, az ott lakók, és a menekültek számára egyaránt. Amit
csak súlyosbíthat az, hogy a politika szinte mindent a kampány mérlegén
kicentizve fog lereagálni.
Olyan körülmények között, melyek közepette
sajnos még az sem állítható teljes bizonyossággal, hogy egy kisebb
destabilizáció nem a kormány érdekeit szolgálja. A bizonytalanság mindig is a
szélsőségesebb, rendpártibb politikai céloknak kedvezett. Márpedig a Magyar
Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) tiltakozásában említett,
és a nőnapra időzített neonáci megmozdulással kapcsolatban nem túl hangosak a
kormányzati, a miniszterelnök tiltakozását is magába foglaló, reakciók.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése