Fotó: Bielik István / Népszava |
Az értesülések szerint Terézvárosban
Rónaszékiné Keresztes Mónika szerint valószínűleg nem vállal nyilvános vitát az
ellenzéki jelölttel. Fónagy János ellenben már írásban is kinyilvánította
vitaképtelenségét. Arra is emlékezhetünk, hogy a kormányzat a szakpolitkai vitákban
is legfeljebb a látszatokig merészkedett. Szinte adódna a kérdés, hogy ennek a
magabiztosságon kívüli okai is lehetnek-e?
Mert a magabiztosság egy kétségtelenül
kézenfekvő indok. Amennyire az ellenzéknek érdeke lenne a kormánypárti
jelölteket, és a kormányzat tagjait beleszorítani a nyilvános vitákba, annyira
nem érzik „odaát” erre rászorulva magukat. A semjéni szavazóállás-jelentés
kapcsán már megjegyeztem, hogy világosan látszik a kormányzat felé lejtő
szavazási rendszer. Márpedig, ha a vezér politikusainak hite szerint a törvény
garantálja a győzelmet, akkor minek álljanak ki vitázni? Minek kockáztassanak
egy istentelen leégést az Istentől való Vezér hívei? Nekik a langyos víz elég
jó a tapicskolásra. A haveroknak pedig a zsebek megtöltésére. Nem véletlen, hogy
a Matolcsy György körül kirobbant vita(?), botrány(?) témája sem az ország
központi bankpolitikájának alakulása, hanem a bennfentes kereskedelem vádjának
megalapozottsága. Pontosabban az ehhez nyújtott „belülről jött” segítség. A központi
bank vezetője másutt, talán kevesebbért is megbukna. De mi sem jelzi az ország
demokráciadeficitjét jobban, mint az, hogy itt elég Orbán Viktor kinyilvánított
szimpátiája ahhoz, hogy Matolcsy György a helyén maradhasson. Mert
borítékolható, hogy az MNB vezetője, mindenmást célzó követelés
ellenére, a helyén marad. Ahogy Matolcsy György biztosnak érezheti a pozícióját,
úgy lehet tehát a nyilvános vita másoknak is ignorálható lehetőség a
vélemények, kormánycélok ütköztetésére.
A látszólagos tétnélküliségen kívül
természetesen egy másik ok is kézenfekvő lehet. Ez pedig Orbán Viktor
személyétől, személyiségéből fakad. A 2006-os, emlékezetes vita óta
gyakorlatilag komplexus-szerűen kerül minden, a spontaneitásnak akár csak
lehetőségével is kecsegtető helyzetet. Elég, ha az ünnepségekre szervezett
bértapsolókra, a Békemenet külföldről hívott, szervezett résztvevőire
gondolunk. Ezt hétköznapilag hívhatnánk egyszerűen konfliktus-gyávaságnak is. Ami
nyilvánvalóan nem ott fog visszaköszönni, hogy ezt terjeszti ki a többi,
potenciálisan vitába hívható kormánypárti személyre. Sokkal inkább abban, hogy amennyiben
egy helyi politikus, mondjuk egy polgármester bevállal egy vitát, az könnyen
eszkalálódhat a belügyminiszter vitába hívásáig. Ott pedig esetleg kérdéssé
válhat az, hogy mi a helyzet a gárdamegmozdulások eltűrésével? Valamint, még ki
tudja, mi minden. Beleértve azt is, ami már miniszterelnöki kompetencia.
Mégpedig a gátőri és pelenkaügyi kérdésektől eltérően valóban miniszterelnöki
kompetencia. Orbán Viktor, illetve az őt kiszolgáló kampányszemélyzet, tehát
könnyen juthatott egy egyszerű következtetésre a miniszterelnök védelme
érdekében. Arra, hogy a legegyszerűbb védelem a viták mindenszinten zajló
elutasítása.
Amit pedig nem lehet elutasítani, azt agyon
kell hallgatni. Nem véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc felhívása a
vagyonelszámolásra még egy burkolt anyázást sem ért a Fidesznél. Holott minden
más esetben működik a „bukott baloldal” politikusainak akár személyiségi jogok
határáig elmenő karakter-rombolása. Ami külön megérne kommunikációszakmai
vitát. Nekiszegezve a Fidesz megafonjainak a kérdést, hogy amennyiben a
baloldal már bukott, akkor minek ez az energiapocsékolás? Esetleg kiegészítve
azzal, hogy amennyiben a Fidesz olyan fenemód szélsőségellenes, akkor miért
kezeli szent tehén gyanánt a Jobbik politikusait? Még szélebbre állókról már
nem is beszélve. De ilyen vitába aligha szólítható bárki is a Fidesz
kommunikáció-ügyi csapatából. Alighanem ezek azok a kérdések, amiktől önerőből
is pánikolnak. A végén még nyilvánvalóvá válna ugyanis a korábbi elszólásokból
amúgy is kirajzolódó Fidesz-Jobbik-(LMP) tengely.
Ami kapcsán talán nem is a jelenleg
köldöknézéséből legjelesebb ellenzék miatt lehet kínos. A kampányfinisben, most
éppen névváltással, önesély-rontó nyilvános ellenzéknél ugyanis van egy sokkal
ellenzékibb erő is. Az, amelyik adott esetben a kamupártok kamulistáira is nagy ívben tesz. Ráadásul a szárszói
elit-szövetségre éppen úgy fütyül, mint az őszödi beszéd körüli műbalhékra. S
ez lehet az az erő, ami az ellenzéki pártok, politikusok zömének ténykedése
dacára elmozdíthatja Orbán Viktort a hatalomból. Erre legutóbb az ukrán példa
mutatta meg a receptet. S ez lehet akár az egyik oka annak is, amiért az a
bizonyos belügyes, kommunikációs vitapáros nem igazán jöhet létre. Mert lehet,
hogy nem csak a vitáktól félnek, hanem a vitákra kevésbé hajlamos erőktől is.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése