Furcsa szórakozásnak tűnhet talán a
kormánypárt saját honlapját olvasgatni. Pedig igazán megéri néha. S nem is csak
kifejezetten a felhőtlen szórakozás okán. Még akkor sem, ha néha kifejezetten
mókásnak tűnhetnek a fideszes tudósítások önmagukról. Míg más esetben az
okozhat fejtörést, amit talán megírni sem akartak. De azért megüzenik.
Ebből a szempontból a nagytestvér-díjas
Zsigó Róbert legutóbbi nyilatkozatai szinte minden igényt kielégítenek. Az is,
ahogy a Nőnap tiszteletére sikerült egy kis bajnaizást becsempészni a fideszes kommunikációba.
Amivel igazán nem hozott szégyent a nőnapi köszöntés fogadásábólk is párt-hitkérdést képző terézvárosi párttagtársnőjére. De a
szóvivő úr legutóbbi, a baloldal kapcsán előadott
panaszai sem sokban különböznek ettől a színvonaltalanságtól. Még akkor is,
ha féligazságok szintjén azzal akár egyet is lehetne érteni, hogy: „a
politika soha nem lehet öncélú, a magyar társadalomnak is arra lenne szüksége,
hogy a jobb- és a baloldal között legyen megfelelő párbeszéd, legyenek olyan
nemzetstratégiai ügyek, amelyekben egyetértenek, és ezeket együtt képviselik”.
A teljes igazság kifejtése azonban a nemzetstratégiai ügyek körének
felmérésével kezdődne. Amilyen például lehetne az energetikai fejlesztések
kérdése, de ebben a Fidesz meg sem próbálta az egyeztetést. Legutóbb a paksi
bővítés kapcsán sem.
Aztán ott lehetne az oktatáspolitika,
melyben tényleg jó lenne nemzedékeken átívelő stratégiákról beszélni. Ahogy az
egészségügyben, vagy a nyugdíjpolitikában is. De nem igazán rémlik, hogy
Selmeczi Gabriella kompromisszumkészséggel eltelve kezdett volna bele a magán-megtakarításokon
alapuló nyugdíjak megvédésébe. Kezdve valamennyi parlamenti párt
tárgyalóasztalhoz ültetésével. Miközben még emlékezhetünk arra, hogy a fideszes
tárgyalókészség legfőbb jele volt, hogy éveken át farokfelvágva csörtettek ki
az ülésteremből, ha nem a saját vezérürü rázta a kolompot. De persze ez mit sem
von le annak a realitásából, hogy igen, kellett volna a párbeszéd. Amiről
hallani sem akartak a háromszáz forintos vizitdíj kapcsán rendezett
demagógiaválasztáson. Ugyannak a pártnak a tagjai, amelynek szóvivője a saját arcmásaival
díszített plakátokat kamerával figyeltető polgármester. De Zsigó Róbertnek a
kampány kapcsán most ezt tolták az orra elé felolvasni. Bízva abban, hogy az
emberek talán már emlékezni sem mernek, ha erre a Párt nem ad engedélyt.
De mindez értelemszerűen csak a szóvivői
megnyilvánulás érmének csak az egyik oldala. Mondott ő sokkal érdekesebbeket is
a panaszáradatban. A felvezetése a zsigói mondandónak imigyen szólott: „Szükség lenne Magyarországon olyan baloldali
tömörülésre, akivel a Fidesz részéről együtt lehetne működni, de a mostani
ellenzéki erők nem ilyenek”. Ha az 1970-es, 1980-as évekre visszaemlékezve
ízlelgetjük ezt a mondatot, akkor nem nehéz észrevenni egy jellegzetes
párhuzamot. Amikor a Hazafias Népfront jelölt képviselőket, és arrafele,
valamint a szakszervezeteknél fontos szempont volt az együttműködő-készség egy
speciális formája. Az, ami gyakorlatilag a Párt-direktívák feltétel nélküli
kiszolgálása mellett kelthette a „belső ellenzék” látszatát. A fenti mondatot
tehát akár Pozsgay Imre is írhatta volna. De akárki írta, árulkodik a Fidesz
demokráciaképéről. Arról, hogy csak az őket nem cáfoló „ellenzék”, meg esetleg
a halott ellenzékiség a jó ellenzéki erő. Mindenki más a Sátán küldöttje lehet.
Semjén Zsolt talán már izzítja is a disszertációíró golyóstollát.
A Fidesz közleménye szerint a politikus
különben a fenti tételt annak a kérdésnek a kapcsán szögezte le, hogy „a baloldal hitelességi válsága segítheti-e a
jobboldali kormánykoalíciót”. Amiért a kérdező, de a közleménybe
belefogalmazó is megkaphatja az aranygyapjas gumicsont-rend nagydíját. Mert a
jelenlegi felállásban mit is tudunk hivatalosan a jobboldalról? Leginkább azt,
hogy van egy kormányzó pártszövetség, amelynek jelöltjeiről is a
Fidesz-székházban döntöttek. Szó nincs tehát arról, hogy a Fidesz és annak
klerikális platformja koalíciót alkotna. A Fidesz-KDNP szövetségen kívül még
ott ült a Parlamentben a Jobbik, és léteznek a holdudvarába szerveződött ilyen-olyan
pártok, szövetségek, egyletek, és egyebek. Ellenben Fidesz-Jobbik koalíció sem
köttetett hivatalosan. S akkor jön ez az önleleplező szöveg. Ami vagy egy már
most fennálló Fidesz-Jobbik hallgatólagos koalíciót sejtet, vagy egy, a
választások utánra tett ígéreteken alapuló, jövőbelit. Olyat, amire nézve már,
legalább egy bizonyos kör tudtával, folyhatnak a legalább informális tárgyalások.
Márpedig ez mégis olyan információ lehet, amit nem biztos, hogy szélnek akartak
engedni a választások előtt. Különösen annak fényében, hogy a szélsőségesekkel
való kapcsolatot folyamatosan tagadják a Fidesz és a kormány környékén.
S tulajdonképpen Zsigó Róbert több
újdonságot nem is mondott. Az, hogy a Fidesz által támogatott cég által kiadott
Zuschlag-pamfletet promotálta kicsit, az természetes. Az pedig, hogy ismét
sikerült bajnaizni egy cseppet, az meg munkaköri elvárás. Új információval az
sem szolgál. Csak a hitbéli trollokat eteti.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése