Évfordulós a mikrofon

Forrás: Wired

A sajtó berkeiben ismert a kifejezés, hogy „élő mikrofonállvány”. A kampány kellős közepén talán időszerű is lenne ezekről a média-lókötőkről értekezni. De minek? A jelenség nem fog attól megszűnni. Szóljunk tehát másról. A mikrofonról. Például a réges-régi telefonok valamikori mikrofonjairól, melyek ezer dolgot hallottak életútjuk során.

Szóljunk erről éppen azért, mert manapság, amikor szinte mindenki zsebre vágott telefonnal rohangál, talán okkal feledkezünk meg az elsőkről. A telefonokról, és arról, hogy a felismerhető hang továbbítása korántsem lehetett egyszerű az évszázaddal ezelőtti technológiával. Ennek kapcsán persze eljátszadozhatunk azzal a gondolattal, amivel Bogáti Péter a „Halló, itt Mátyás király!” című könyvben (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1966.). Hogy mi lenne, ha fél évszázadot repülnénk vissza az időben. De most mégis maradjunk az 1800-as évek utolsó negyedében. Ekkor a telefonika születőben volt, és némi recsegés árán akár hangok is közlekedtek a drótozaton. A technológiai áttörést egy látszólag, és utólag különösen egyszerű megoldás hozta. A szén alkalmazásával készült mikrofon.

Az amelyet egy amerikai, 1892-es döntés, alapján Thomas Edisonnak tulajdonítanak. Holott valójában Emile Berliner, egy német születésű, de Amerikában élő feltaláló, tekinthető a szénmembrános mikrofon atyjának. Aki az 1877. március 4.-én bejegyzett mikrofon szabadalmát szinte azon melegében el is adta. Magának a „telefonosnak”, Alexander Graham Bellnek. Potom ötvenezer dollárért. Ami azért elég nagy pénz volt akkortájt. Elég komoly tőke, hogy elinduljon egy kicsit más irányba feltaláló. Nem a lejtőn, hanem egy másik, de rokon hegy emelkedőjén. Miközben a mikrofonjával szerelt telefonokon egyre többen csacsogtak, vagy küldtek szerkesztőségi tudósításokat. Berliner átnyergelt a hang konzerválásának fejlesztésére.

Végül nem a vitatott mikrofonnal lett világhírű a maga korában, hanem a vitathatatlanul felfutott gramofon gyártásával. Szintén saját fejlesztések, szabadalmak sora szolgálta a hanglemezipar alapjainak lerakását is. Amit egy mp3-lejátszó digitális műsorának hallgatása közben szintén sokszor az elfeledett iparágak közé tartozónak érzünk. De ez már egy másik Berliner-sztori lehetne. Most, mint említettem, a mikrofonokra emlékezzünk.

Andrew_s