 |
| Fotó: H. Baranyai Edina / Kisalföld.hu |
A Pannonhalmi Bencés Főapátság
éléről távozik Várszegi Asztrik. A főapát Szent Márton ünnepén jelentette be
lemondását. Búcsúbeszédében, amelyet a Kisalföld
idéz, azért közreadott néhány olyan gondolatot, amely könnyedén túlmutathat
a főapátság kerítésén. Ahogy a lemondás gesztusa is.
Márton püspök annak idején a
szegények pártfogójává szegődött. Ahogy Jézus sem a gazdagok kizárólagos
megváltójaként teljesített küldetést ezen a sártekén. Nem Jézus hirdette a
vagyon alapján való megkülönböztetést, és aligha az ő tanaiból volt levezethető
a búcsúcédulák intézménye sem. Ahogy, néhány politikustól eltérően, azt sem
hirdette, hogy a gyermek megkülönböztetendő, illetve megkülönböztethető a
szülők együttélésének módja alapján. Akkor is, ha különben a gyermek megbecsült
családtagként, szeretetben nevelkedik. A főapát szerint „Márton nem csupán a Kr. utáni IV. században, hanem a mi XXI.
századunkban is időszerű, mert a szegények, kiszolgáltatottak sokasága és
valósága mindig kihívás”. Amihez hozzátehetjük, hogy sajnos a gyermekek
szegénysége sem időszerűtlen. Mert a szegénységben felnövő, szegénységhez
szocializálódó gyermekek száma is egyre több. A különböző kimutatások szerint
hazánkban is.
Ez lehet kedves az önzés kormányának,
de messze nem azonos azzal, amit Jézus tanított. Akkor sem, ha a kormányban van
olyan politikai képződmény, amely magát kereszténynek nevezi. De akkor sem, ha
a szociális gettóképzés politikáját megvalósító országvezetés hangosan üvölti
magát kereszténynek. Ellentétben a pápával, aki november 19-ét a szegények
világnapjának nyilvánította. A szegényekének. Nem az ilyen, vagy olyan
szegényeknek, hanem a nélkülözőknek általában. Igaz, a lelki szegénység, a
diszkriminatív embertelenség, alapján a hazai kormány is nyugodtan tekinthetné
a saját világnapjának. Akár Erdő Péter, a menekülteket annak idején megvető,
kiszolgáltató, illetve kizáró pap ajánlásával. Azonban Ferenc, az Orbán-Erdő
párostól nyilvánvalóan elhatárolódó,
pápa aligha erre gondolhat.
Ahogy emlékezhetünk: Várszegi
Asztrik annak idején, a szükség idején, az apátság kapuinak megnyitásával
üzent. Erdőnek, a kormánynak, és a keresztényeknek. Azt, hogy a kereszténység a
cselekedeteken és nem a lózungokon keresztül nyilvánul meg. Most, a főapát
lemondása kapcsán, kicsit nehéz nem gondolni arra, hogy némi politikai nyomás
is közre játszhatott a döntésben. A hívők egyfajta kiéheztetésével bármikor zsarolható az, akinek a hithez való hűsége nagyobb, mint a kedv a politikai keresztények talpának nyalásához. Ha pedig elindul egy utólagos karaktergyilkolászás,
akkor biztosak is lehetünk abban, hogy Várszegi útban volt az Orbán-Semjén páros fémjelezte társaságnak.
De addig, ellenkező gondolatok
igazolása híján, vegyük komolyan a közölt indokot. Azt, hogy 27 év után
időszerűnek látja a fiatalítást. Ami önmagában is példamutató hozzáállás
lehetne nem egy vezető számára.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése