Előre bocsátva, hogy
természetesen egy sportembernek is joga van azt a pártot, amelyiket akarja,
azért elgondolkodtató is lehet a legújabb hírek egyike. Az, hogy Kovács Tamás egykori
olimpikon, olimpiai bronzérmes vívó elfogadta
Vona Gábor felkérését és a Jobbik képviselőjelöltje lesz. A jelenség
mellett az indoklás is elgondolkodtató.
Leginkább az, hogy a hatalmi
arrogancia nem igazán számol az egyénnel. Ez jól lemérhető azon, hogy az utolsó
csepp valószínűleg nem is annyira a Fidesz morális, illetve politikai
vakrepülése lehetett az olimpikonnál. Sokkal inkább az, hogy a fejére ültettek
egy Titán-elvtársat (fiatalabbaknak: Ti tán tudtok vele kezdeni valamit),
aki aztán magy ívben leköpte Kovács Tamás apjának, Kovács Pálnak az emlékét. Ha
valami, akkor az ejtőernyős beültetések rendszere, és a feladatra emberileg
láthatóan alkalmatlan, de hatalma balga tudatával teljesen eltelt, és kinevező
felé valószínűleg a leváltásáig lojális, vezető kinevezése árulkodó. Annak, aki
nem negyven éves újszülöttként élte meg a rendszerváltást, hanem némi emlékeket
őriz a késői Kádár-kor szokásrendszeréről. Abból a korból, amelyben a jelenlegi
Fidesz-vezetés is szocializálódott. Amely emlékek alapján nyilvánvaló: Orbánnak,
illetve híveinek, valóban nem a módszerekkel, a kádárizmussal volt baja
akkortájt.
Ugyanakkor, maximálisan tiszteletben
tartva a sportember pártválasztását, azért érdemes kiemelni, hogy a „néppártosodott Jobbik választási programját”
emlegeti az indokok között. Ami részben jelzés, hogy a Fidesz, ahonnan jön, már
nem tekinthető szerinte néppártnak, részben azt is jelzi, hogy a Jobbik
cukiskodása, középre vonszolódása láthatóan hatásos optikai tuningot jelent.
Azok szemében mindenképpen, akik már elfeledték Vona gárdamellényes belépőjét,
Orbánnal közös istállóból való indulását, és mindazokat a rasszista, szeggregatív
megnyilvánulásokat, amelyeket a Jobbik keretei között egész jól elviseltek.
Legfeljebb besorolták az illető „irodalmi
munkássága”, magánmegnyilvánulásai közé.
Amely utóbbiak nem csak a
múltban jellemezték a Jobbikot. Legutóbb közel két hete képviseltette
magát a Jobbik a lengyelországi fajvédők felvonulásán. Márpedig Toroczkai
László, a Jobbik alelnöke aligha tekinthető a Jobbiktól független politikai
entitásnak. Aki, nem mellesleg, Ásotthalom, burka-ellenességben
burkolódzva népszerűséget remélő polgármestere is.
Azt alig hiszem, hogy Kovács
Tamás képviselői részvételét leszavazná a Jobbik elnöksége, vagy a párt
választmánya. Annál sokkal jobban rá vannak szorulva a közvélemény számára elfogadható
párt-arcokra. Azt meg csak remélni szeretném, ha Kovács Tamás, mint szabadon
választó és választható magánember értékválasztása, a Jobbik említett
nézeteivel való rokonszenvezése minél kevesebb fiatalnak jelentene példát.
Különösen a sportban, ahol szintén aligha jelent pozitívumot a származáson-, a
valláson-, az anyagi helyzeten alapuló előítéletesség. Mert különben a pokolban
játszható félidőket hozhat csupán.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése