Fotó: Fuszek Gábor / Blikk |
Pár nappal ezelőtt meghalt Stadler
József, aki rendszerváltás utáni Magyarországon kétségtelenül az egyik szimbolumává
vált a csibészeknek. Tegnap elkísérték az utolsó földi útjára, amelyről képek
sorozata is megtalálható
az interneten. Nagyjából ennyi. Meg egy kicsi.
Nem a halál ténye, mert az
mindenkit utolér. A biológia jelen állása szerint. Mert a klónozás sem tudná az
élet pillanatnyi állapotait, társadalmi környezeteit reprodukálni. Az azonban
kétségtelen, hogy Stadler a stadionépítéssel megelőzte a korát. Orbánét
mindenképpen. Ha kicsit később építkezik, talán még államtitkár is lehetett
volna. Esetleg miniszter is, ha bizonyítani tudja: a terhére rót adócsalások
egy részéért szotyolát vett a Fidesz-frakciónak. De ezt már nem fogjuk
megtudni. Ahogy azt sem, hogy az akasztói vállalkozó vállalta volna-e ezt a
fene nagy, és erősen kétséges megtiszteltetést. Ahogy azt sem fogjuk már
megtudni, hogy Rózsa Sándor annak idején vállalta-e volna a nemzeti bankár
állását. Noha a tehetsége talán meg lett volna.
Ha már Rózsa Sándor... Stadlert
is elítélték, és nem távollétével tüntetett az el sem indított vizsgálat végén
összeült bíróság ülésén. A felrótt csibészségek zöme is inkább egyfajta naivitást,
kedves csínytevést sejtetett. Amitől nyilván nem lesz szent, és joggal érte utol
az igazságszolgáltatás gépezete. Márciusban még öt
évre ítélték. De már akkor megemlítették az egészségi állapotának nem éppen
kívűló voltát. Ez okozhatta, hogy könyvének dedikálása közben lett rosszul, és
ezt követően érte utol a halál.
A temetésen Lagzi Lajcsi
zenélt. Aki nem kevésbé vitatható figurája a magyar közéletnek. Ugyanakkor
érdemes a képeket megnézni abból a szempőontból is, hogy sokan búcsúztatták és
rengeteg virággal. Aligha kirendelt statiszták, és aligha közpénzből
kanyarított koszorúkkal. Ami azért azt jelzi: a környezetélben sokan szerették,
kedvelték a sokak által inkább csak kópénak elkönyvelt Stadler Józsefet.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése