Igazság? Hol árulják?

A világ-diplomácia, tokkal-vonóval hazudik Szijjártó szerint. Talán csak a baltaforgatók nem. A világnak semmi más dolga nincs, mint összeesküdni Orbán világa ellen. Világos. Mint az, hogy a világon egy szem igazmondó vezető van. Ha lassan a kérdéseit sem lehet biztosra venni, akkor is.

A nagy marhaságokat személyesen, a kisebb lódításokat az apparátus szájával közvetítve. A déli határ mentén elfogott terrorista miniszterelnöki beharangozása már a rádióműsor alapján sem volt teljesen kerek. Mert elfelejtettek egyeztetni az apparátuson belül. Így túl gyorsan felmerültek a kételyek azt illetően, hogy vagy a külügyminiszter hazudik, hogy nem tudják ki szervezte a déli határincidenst, vagy Orbán Viktor, amikor azt állítja, hogy tudják. Az alternatíva az, ha egy nap alatt tudták meg, akkor viszont a hangadókat simán ki lehetett volna előzetesen emelni a tömegből. Mert ilyen felderítési hatékonyság mellett ez sem okozhatott volna problémát. Még akkor sem, ha talán nem Gyurcsány Ferencnek van igaza abban, hogy az egész rendőri provokációt Orbán Viktor szervezte. Passzívan, a hazaárulás határán mozogva is elérhető volt a megtapasztalt állapot.

Az amelyben felröppent a hír negyven horvát rendőr lefegyverzéséről. Ami már akkor is gyanús volt, amikor bejelentették. Ha ugyanis negyven fegyveres rendfenntartót pillanatok alatt le lehet fegyverezni, akkor azok alig akarhatták kivenni a pisztolyt az övtáskából. Valószínűbbnek tűnt, hogy a menekülteket kísérő belügyi egység baráti látogatásáról szóló. Reggelre az is kiderült, hogy a horvát rendőrök esetének megfejtése még egyszerűbb. A rendőrség hivatalos közleménye szerint: „a szerelvényt Magyarország területére bekísérő - szolgálati lőfegyverrel nem rendelkező - horvát rendőröket igazoltatták, majd visszakísérték a horvát államhatárig”. A lefegyverzést bejelentő, és szinte már az ország megtámadását bejelentő hír tehát nem egészen volt igaz. Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója, a jelek szerint elfelejtett konzultálni a negyven fegyveres rendőr érkezésének bejelentése előtt. A valósággal. Vagy önmagával, ha igaz, hogy a horvát rendőrök hívásra érkeztek.

De ezzel nincs egyedül az Orbán-apparátusban. Ahol az aparatcsikok egyik legfőbb kiválasztási szempontja a gumigerinc, és a feltétlen lojalitás. Valamint az, hogy a vezérnek nem lehet ellentmondani a jelek szerint. Még akkor sem, ha nyilvánvaló ostobaságokkal, ellentmondó állításokkal eteti a híveket. Akik persze mindaddig amíg nem érinti őket személyesen. Márpedig abban az esetben, ha behívják katonának, mint tartalékost, akkor fogja érinteni. De akkor is fogja érinteni, ha a belbiztonság erősítése érdekében kezdenek esetleg fokozottan támaszkodni az önkéntesekre. Megjegyezve, hogy volt idő, amikor önkéntes rendőrök, besúgók, és bármikor behívható tartalékos haderő képezte a belbiztonsági sakkjátszma gerincét. S persze tudjuk, korábban a visszavezetendő sorkötelezettséget is cáfolták. De a kormány hitelességét az mutatja, hogy simán elhitték az emberek. S még az sem biztos, hogy ők tévedtek. Ha belegondolunk abba, hogy hányszor derült ki: a cáfolat cáfolatának kormányzati cáfolata sem teljesen igaz.

Ugyanakkor, a saját szellemi koordináta-rendszerében Orbánnak igaza is lehet. Nem csak azért, mert abban koordinátarendszerben a realitás szikráin túl már csak az orvosoknak lenne keresni valója. Azért is érthető az akár hazugságokkal, manipulációkkal fenntartott krízishelyzet, mert így a hívek szemében a hon hős megvédője lehet. Azokhoz, akik kevéssé használják az internetet, vagy a kétségtelenül keringő kamuk miatt kétségeik vannak, eljut Orbán Viktor üzenete. Ők már csak lefegyverzett horvát rendőrökről fognak tudni. Akik terroristákat exportáltak Magyarországra. A valóság egy másik síkon mozog. Mert ahogy a miniszterelnöknek szüksége van a feszültségkeltésre, a hívek zömének is szüksége van a feszültségre. Felmentve a látszat-okokkal önmaguk lelkiismeretét a rasszizmus vádja alól, az életvezetési krízisek okozta belső ellentmondások alól. Nem véletlenül indult az első békemenet is azzal a mottóval, hogy mindenki zsarnok hitelező, és csak a felvonulók helikopterek. A felelősség alóli mentesülés ígérete mindig szélesebb körben fog híveket toborozni, mint a felelősségvállalás, a szolidaritás hirdetése.

Ráadásul a negyven horvát rendőr körüli mítoszkeltés közvetve azt is szolgálhatja, hogy megindokolja: miért nem lépett fel a hazai rendőrség a menekültek közt kétségtelenül megjelent provokátor hangadók kiemelése érdekében. Azzal, hogy ahogy Bakondi fegyveres behatolónak tekinti a horvát rendőröket, a magyar rendőr sem léphetett szerb területre. Akkor sem, ha ezzel határ-krízist előzött volna meg. Holott ez első közelítésben elég furcsának tűnik. Ezzel analóg módon ugyanis minden tűzoltó betörést, illetve magánlaksértést követ el a tűz oltásakor. A vízzel való elárasztással elkövetett károkozásról nem is beszélve. A mérlegelés, a kisebb kártétel irányába való elmozdulás, a mentési igény az, ami dönt ilyenkor.

Ennek következtében az sem lenne jó, ha Orbán maga adott volna parancsot a határ-krízis előidézésére, ahogy Gyurcsány véli. De az sem lenne jó, ha kiderülne: mérlegelték a helyzetet, és a kormányzat a hatalma biztosítása érdekében a kisebb kárnak a hangadók ki nem emelése mellett döntött.

Andrew_s