Az első buszok átjutottak Ausztriába. Ott tapsolva, éljenezve fogadták az érkezetteket. A többi busz, és vonat
ellenben már ismét nem indul el. Vagy mégis, mert hatalom percenként mondja
mindennek az ellenkezőjét. Lázár János, Orbán Viktor, Kovács Zoltán és a többi
hatalmi pokol-ügynök nagyobb dicsőségére Az az ország, amelyik egykor éppen a
vasfüggöny lebontásával szerzett érdemeket Európában, sikerrel küzdötte le
magát arra a szintre, ahonnan annak idején segített embereket menteni. Az
akkori külügyminiszterről, a későbbi kormányfőről, Horn Gyuláról közterületet
neveztek el Németországban. A mai országvezető(k)ről legfeljebb Magyarországon,
és legfeljebb gépfegyverek árnyékában fognak elnevezni bármit is.
De azt elmondhatja a jelen magyar vezetés,
hogy ugyanúgy nemzetközi címlap-story lett, mint akkor. Nem pozitív
tartalommal, nem az emberbarétség okán, nem a demokrácia egyfajta mércéjeként,
de címlapra került. Magyarország igenis ott szerepel a címlapokon. Mert
gyermekeket fújnak le, mert sérülteket, háborús áldozatokat, menekülteket
vegzálnak, de végül is a címlapon vagyunk. Orbán Viktor büszke lehet. Az pedig,
aki csak egy kicsit is Szent István nyomdokában képzelné el a menekültekkel
való bánásmódot, vagy akár csak a puszta emberség alapján annak aligha van oka
örömre. Míg 1989-ben büszke lehetett bárki a nagyvilágban, hogy magyar, ma
szégyelheti magát. S ez akkor is igaz, az egyre szétesőbb fejű operatív törzs
most éppen indít vonatokat. Vagy sem.
Külhonban, a neten legfeljebb, tört
angolsággal, azt a táblát tarthatja magasba a magyar, hogy: I apologize even
instead of the Hungarian government
Andrew_s
utolsó frissítés: 05/09/2015 14:30
utolsó frissítés: 05/09/2015 14:30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése