Van-e oktatáspolitikai program a szólamok mögött?

A pedagógusok vezetői által szervezett és inkább lózung-licitnek tűnő tüntetésével kapcsolatban valószínűleg még jó ideig fognak forrni az indulatok. Meg talán az érvek is. Habár az utóbbiak forrongása jobb lenne, mert nagyobb eséllyel visz előre, mint az elvhűséget, és hitrendszert próbálgató indulatiság. A DK felhívása a tanárokhoz talán ezt is elősegítheti. Bár végképp mattot is adhat a mozgalomnak.

Az egyik alapprobléma szerintem már februárban is az volt a pedagógusok tüntetésével kapcsolatban, hogy hitelességükben erodált vezetők, minden pozitív üzenet nélkül hívták életre a tiltakozást. A hitelességen lehet vitatkozni, de azon aligha, hogy alapvetően a jelen oktatáspolitika ellen, és nem egy gondosan kidolgozott oktatáspolitika mellé való kiállás jegyében szervezték meg a tüntetést. Erre hallottam azokat az érveket, hogy a programalkotás nem a tüntetés dolga. De ez az érv ostobaság. Mert triviális. Miközben egyáltalán nem indokolja a tüntetés előtti programalkotás elmaradását. Különösen nem olyan körülmények között, hogy szakmai alapon évtizedek óta időszerű lenne egy oktatáspolitikai paradigmaváltás, a maradványelvű pedagógusképzés, illetve a kontraszelekciós örvények megtörése.

Amire azért most talán mégis sor kerül. A DK ugyanis azzal a felhívással élt, hogy: „A DK várja a Tanítanék Mozgalom szakmai észrevételeit a Sokak Magyarországának oktatási programjával kapcsolatban”. Amire természetesen lehet azt mondania a mozgalmi vezetőknek, hogy ők nem kívánják megtenni, és keresztbe font újjakkal dobják messze, mint undok pártkötődést. De ezzel igencsak öngólt rúgnának, miután Pukli István, a mozgalom illiberálisan autoriter arca azt nyilatkozta az ellenzéki pártokkal kapcsolatban, hogy: „Dolgozzanak ki programokat, a szakértőink majd megnézik és javaslatokat fűznek hozzá”. Amely felhívás különben főleg annak fényében furcsa, hogy Pukli nem látja „értelmét a jelenlegi politikai pártokkal semmiféle együttműködésnek”. Ami könnyedén jelentheti azt, hogy a Tanítanék mozgalom színpadra delegált arcának nagyjából fogalma nincs arról, hogy mit hadovál össze-vissza. Mert vagy nem akar együttműködni senkivel, és önjelölt oktatáspolitikai Messiásként akarja megváltani a magyar pedagógiát, vagy szeretné véleményezni a pártok oktatáspolitikai felvetéseit. A kettő együtt nem működik. Menni még csak megy, ha Pukli egyfajta puklista diktatúrában gondolkodik, és magának egyfajta igaztevő zseni szerepét tartja fenn, de működni nem működik. Demokráciában nem.

Ebből a szempontból a DK felhívására adott válasz mindenképpen iránymutató lehet. Ha ugyanis megtagadják az együttműködést a pedagógusmozgalom vezetői, akkor egyértelműen szakítottak a demokratikus normarendszerrel. Ez Pukli februári nyilatkozata, és a rendpárti Jobbiktól való el nem határolódások fényében talán nem is lenne olyan meglepő, mint elsőre látszik. De a találgatásoknál biztosabb lesz egy egyértelmű állásfoglalás. Még akkor is, ha maga az alap-nyilatkozat kicsit furcsa. Nem a demokratikusság szempontjából furcsa, hanem a szakmaiság szempontjából. Mert Abban az esetben, ha a Tanítanék, a CKP és társzervezetei ezerrel dolgoztak volna és sikeresen állítnak elő egy alternatív oktatáspolitikai tézisgyűjteményt, akkor annak a bizonyos mondatnak másként kellett volna szólnia. Valahogy így: „Kidolgoztuk a szakmai konszenzus talaján álló oktatáspolitikai téziseinket, és várjuk azon pártok jelentkezését, amelyek hajlandók azokat beépíteni programjaikba”.

Abból a szempontból tehát a Pukli-nyilatkozat mindenképpen önleleplező, hogy ilyen program nincs olyan formában, amely megosztható lenne bárkivel. Holott, ha a CKP valóban szakmai és nem politikai okokból jött volna létre, akkor a tüntetések előtt és nem utána alakul meg. De legalább a megalakulását követően publikáltak volna egy közérthető alternatív oktatáspolitikai munkaanyagot. Ám a jelek szerint ilyennel nem szolgálhatnak. Ez azért végtelenül szomorú, mert így nem csak a szülőket, azaz a társadalmat, és a pedagógusokat nem tudják a szakmaiság talaján megszólítani, hanem a pártok szakpolitikusait sem. Nem csak a DK-ét, hanem egyikét sem. Ami azt is jelentheti, hogy a Jobbik közelébe sunnyogásnak sem a szakpolitikai megközelítés, hanem a rendpárti ideológia iránti vonzalom az alapja. De így lenne akkor is, ha bármely párt ideológiáját kezdenék felvállalni az egyre inkább polcelebbé váló pedagógusvezetők.

Miközben bármely párt oktatáspolitikájának megszakértése egy másik szakmai csapdát is rejt. A megszakértőknek, ez esetben a Tanítanék képviselőinek ki kell tudni állni, és kőkemény szakmai érvekkel szállni vitába az adott párt elképzelései ellenében. Vagy a sajátjuk mellett. A politikai tinglitangli kevés lehet. Mert csak azokat győzné meg a velük való szolidaritás feleslegességéről, akik már most is úgy érezhetik: egy fejük felett zajló, részükről figyelmen kívül hagyandó, elitista cicaharc zajlik csupán az oktatás kapcsán.

Andrew_s