Pár napja valószínűleg sokakat szinte sokkolt a hír, hogy
a szinte mindenki által Bud Spencer-ként ismert Carlo Pedersoli búcsút
mondott a földi létsíknak. A legdemokratikusabb élet-intézmény képviselője
alighanem egy erős kézfogással köszönthette a filmeken annyi mindenkit legyőző
sztárt. Aki már akkor eredményes életet tudhatott magáénak, amikor mai rajongói
talán meg sem születtek.
Igaz, nem elsősorban filmszínészként, hanem a vízi
sportok képviselőjeként. De hazánkban szinte biztosan a filmekről ismerik
jobban. A magam részéről ezt biztosan állíthatom, mert „ismeretségünk” a „Piedone, a zsaru” című filmmel
kezdődött. Akkor, amikor az, majd folytatásai bekerültek hazánkba az 1970-es
évek közepétől. S talán nem is véletlen, hogy ma középkorú generáció számára
Bud Spencer sokkal inkább a nápolyi, drog-kergető, zsarut képviseli. Az erős,
de jó embert, aki a hatalmas pofonok ellenére a jó ügy harcosa. Az, aki akár el
is képes nézni a kis stiklik felett, ha eközben ember tud maradni. Piedone
tehát jött, pofozkodott, és győzött. Még akkor is, ha a későbbi pályafutása
során nem ezek a filmek képviselték a többséget.
Nem véletlen, hogy a halála nyomán született
megemlékezések többsége a spagetti-westernek ismert szereplőjeként emlegeti.
Tekintettel arra, hogy valódi western-történetek, vagy egyfajta városi „westernek”
sorát forgatta le. Igen sok filmben a nála egy tízessel ifjabb, Terence Hill-lel
alkotva sztár-párost a vásznon. S azok a filmek is jók. Azoknak, akik a műfajt
kedvelik, még nagyon sokáig fogják az önfeledt kikapcsolódást szolgálni. De ez
valószínűleg így is van rendjén. Az emberek megszületnek, meghalnak. Igazi
nyomukat azonban a róluk alkotott kép, az általuk alkotott világ kisugárzása
őrzi még sokáig. Meg persze az ezek nyomát is őrző emlékezett. Az első általuk
megformált, és látott szereplő, illetve személyiség. Amelyhez nem egyszer forr
hozzá nem csak a kép, hanem a hang is.
Nem egy esetben a szinkron-hang is. Bud Spencer esetében
a hazai népszerűségnek szinte biztosan sokat használt, hogy olyan színészek
hangján szólalt meg, mint Kránitz Lajos, vagy Bujtor István. De ezt, immár
hármasban, odafent is megbeszélhetik.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése