A 2018-as választások
valószínűleg úgy fognak bevonulni a közeljövő történetébe, mint az, amelyet
alapvetően a kommunikációs harc jellemzett. Ebbe az egyik oldalon simán benne
van az a fajta kríziskommunikáció, amivel a Fidesz szavazóbázist szerzett. De az
is, amely a választások előtt, illetve most, azt követően jellemzi az
ellenzéket.
Elfogadva azt,
hallgatólagosan, hogy az ellenzék, illetve annak egyes személyiségei valóban
ellenzékiek. Mert azért, például, Botka előkerülése, majd rombolása nyomán
azért rezgett a léc rendesen. Nem kevésbé az LMP és a az olyan törpe
minoritások, mint Fekete-Győr András, vagy Gulyás Márton utolsó pillanatig kitartó „nem egyezkedünk senkivel” akciói,
hozzáállása esetén. Amely felsorolt esetek egyébként beleférnek abba, amit a választások
előtti kommunikációs harcba sorolhatunk. Az LMP is határeset, de a másik két
mozgalmár valós tömegbázisa jelenleg szinte szóra sem érdemes. Akkor sem, ha a
jövőben akár jelentős párttá is alakulhat a már megalakulásakor is inkább az
átverést választó Momentum.
Átvéve a generációs stafétabotot a Fidesztől, amely már se nem fiatal, se nem
demokrata, és még csak nem is szövetség a szó politikai értelmében. Mert
elmekórtani, hatalomtechnikai, illetve büntetőjogi értelemben, többek szerint, a
mai napig szövetség.
De vissza a
kommunikációhoz, amelyben a legutóbbi dobás nem is a tüntetések szervezése.
Noha az is megérne egy külön társadalom-lélektani fejezetet. Abban a hatalmi kézikönyvben,
amelynek a „hogyan vezessük le a semmibe
a jogos feszültséget” lehetne a címe. Azonban kétségtelen, hogy ennél talán
lényegesebbek, ma már, azok a lépések, amelyek a választási eredmények
megélését, utóhatásait illetik. Eltekintve most azoktól a sebnyalogatós szólamoktól,
amelyek utólag nagyon bölcsen állapítják meg a „vidékre” ható ellenzéki
kommunikáció hiányát. Noha ez már 2013-tól
egy létező, ismert, leírt, és a baloldal részéről intenzíven letojt állapot
volt. Illetve maradt. Maradjunk a választások utózöngéinél, amelyek között
kifejezetten érdekes lehet az, hogy tervei szerint a Demokratikus Koalíció a Kúrián
támadja meg a választás eredményét. Alkalmasint új szavazást követelve.
Amely új szavazás
követelése legalább túllép azon, hogy a szavazatok újraszámolását követelnék. A
jegyzőkönyvek újra beolvasásáról nem is beszélve. Mert azért az elég gyorsan
belátható, hogy egy kiterjedt választási csalást rendszerszinten, az alapadatok
manipulálásával lehet csak elkövetni. Ez egyébként azt is jelenti, hogy
ugyanabban a rendszerben, ugyanazokkal a manipulációs hatásokkal kifejezetten
kétséges lenne az előzőtől jelentősen eltérő eredményeket várni. Márpedig ezt,
szerintem, a DK-nál is tudják. Ráadásul a párt nincs is rászorulva arra, hogy ezzel
érje el a média-ötpercet. Ha rosszul nem is érinti. Ugyanakkor komoly
kommunikációs kezdeményezésként tekinthetjük. Tulajdonképpen annak a vasnak az
ütlegeléseként, amelyet a Fidesz kezdet melegíteni, és felkínálni pofozásra.
Az ugyanis mára
teljesen nyilvánvaló, hogy Orbánnal a beképzeltségi ló már régen túlszáguldott
a reális belátások határain. Jól látszott ez azon, amikor a különben
érvénytelen népszavazást kezdte győzelemként bebeszélni saját magának, majd a
híveinek. Megüzenve, hogy a törvényi környezet érdekli legkevésbé, és a hatalmi
kommunikációtól vár el mindent. Itt azonban könnyedén öngólhoz is vezethet ez a
hozzáállás. Ha ugyanis a minimális újraszámolásokat is megtagadják, akkor ennek
kétségtelenül van egy olyan üzenete is, hogy a valós csalások lelepleződésétől
félnek. Mert akkor, ha tiszta játékot játszottak, és mindenhol a valós adatokat
kommunikálták, akkor miért kellene félni egy újraszámolástól?
A mostani kúriás
akciótervezet tulajdonképpen csak ezen a területen lép szintet. Tegyük fel,
hogy a Kúria nem rendel el, illetve nem javasol új szavazást. Még egyes,
érintett körzetekben sem. Ezzel végső soron azt a látszatot erősítheti, hogy az
igazságszolgáltatás teljes egésze behódolt a Fidesznek, a regnáló hatalomnak.
Beleértve a nyílt kiállást a csalások mellett is. Amelyek meg nem történtét a
teljes újraszámolás, illetve egy hasonló eredményre jutó új szavazás
valószínűsíthetné legjobban. Egy nemleges döntés, ami Orbán lelkiállapotához valószínűleg közelebb áll, tehát a diktatúra meglétére
ütné rá a Kúria pecsétjét. Ugyanakkor a DK kommunikációs patthelyzetet teremtett
a Kúria számára. Mert a másik döntési ággal sem jár sokkal jobban.
Ha ugyanis megsemmisíti
a választások eredményét, akkor ez azt jelenti, hogy az újabb szavazásig
visszaáll az előző kormány, és a teljes jelenlegi országgyűlés zárójelbe kerül.
Egyben egy felsőszintű jogi grémium fekete pecsétjét üti rá a jelenlegi
választási rendszerre, illetve a választási eredményekre. Azzal, hogy elismeri
a csalások lehetőségét, illetve akár a megtörténtét is. Biztosítva azt, hogy a
jelenlegi jogi környezetben is elérhető legyen a választási rendszer
megváltoztatása. Amit a tüntetések aligha fognak kikényszeríteni.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése