2012. december 9., vasárnap

Balog a cinizmus kormánypápája.

Dolgozni? Az mi?
Forrás: balogzoltan.fidesz.hu
Korábban már szóltam arról, hogy a gazdasági helyzet aligha választható szét a családok mindennapjaitól, és a gyermekvállalástól sem. No meg persze a gyermekek korai szocializációjától, és attól sem, hogy milyen szülői példát látnak maguk előtt, és milyen lehetőségek azok, melyek kihasználásáról egyáltalán álmodhatnak. Amikor egy családnak a képviselőházi fűtött szobákban megállapított minimumból kellene tudni megélni egy nem egy esetben okkal alig fűtött házban, akkor alighanem kicsit átszíneződne a képviselők és miniszterek véleménye. Talán a gyermekek várható sorsát illetően is. Különösen akkor, ha kipróbálnák családjukkal az életet egy zsákfalúban, közmunkán, vagy azon sem, és szigorúan csak annyiból a negyvenvalahány ezer forintos bérből, ami szerintük mindenre elég.

Ezt a kiköltözést követően szívesen tartanék leltárt arról, hogy a véleményük átszíneződését mennyire előzi meg a hideg okozta cianózis, azaz kék elszíneződés a körmüknél. Utána rögtön érdeklődéssel hallgatnám meg naprakész beszámolóikat a napi történésekről. Különös tekintettel az interneten szerzett információkra, mely azt mutatná, hogy nekik internet nélkül is lehetőségük lenne például az ügyfélkapun regisztrálni magukat a választásokra. Ezt természetesen kormánypárti képviselőknél és a kormány tagjainál nem zárnám ki teljesen, mert Kerényi fő-vajákostól tudjuk, hogy nekik ezoterikus kapcsolataik vannak a vezérrel. Pálffy István képviselő úrtól pedig azt is tudjuk, hogy a kormányban képviselve van maga a kereszténység megtestesítője, tehát alighanem dupla erővel képesek a szellemi kvantumugrásokra. Amire, lássuk be, az átlagember nem képes. De ezzel a két ponttal, mint a fűtés nélküli fűtés, valamint az internet nélküli internetes regisztráció még korántsem lenne teljes a kihelyezett miniszteri tanfolyam. A csúcspont egy legalább egy éves szociológiai vizsgálat lenne, melyre az addigra esetleg távozó ELTE-dékán, a szegények körülményeivel amúgy is foglalkozó Tausz Katalin is felkérhető lenne.

A kísérleti körülmények tulajdonképpen egyszerűen összeállíthatók lennének, mivel a hiába várt kormányzati, és nem minimál-jövedelem alatti családi bevételt biztosító tömeges munkahelyteremtések váratnak magukra. Tehát a helyzet, a magas munkanélküliség számos térségben adott. Ide lehetne a kitelepülnie például az emberi erőforrásokkal félregarázdálkodó minisztériumból. Egy év elmúltával a minisztériumi döntéshozók esetében leltárt készíthetnénk arról, hogy gyermekeik hány százaléka volt kénytelen akár iskola helyet is dolgozni. Például azért, mert kéz alatt ők tudnak dolgozni akkor is, amikor kéz felett senki más. Ezzel párhuzamosan vizsgálható lenne, hogy a gyermekek milyen iskolai fejlődést tudtak felmutatni olyan körülmények között, amikor a leckeíráshoz esetleg csak mécses áll rendelkezésre, és olvasáshoz talán még az sem. Olyan tanárok által tanítva, akik önhibájukon kívül sem jutnak el továbbképzésre, mivel anyagilag alig vannak jobb helyzetben, mint a falu többi lakosa. Ám, mivel a tehetséggondozás nagyon fontos, és a kormányzat közelébe jutott emberekről aligha feltételezhető, hogy családjukban ne szorgalmaznák, lényegesek lennének a különórákra vonatkozó adatok.

Nyilvánvaló tehát, hogy a fenti felméréskor részletesen foglalkozni kellene a gyermekek szakköreivel és különóráival. Nem libapásztorolásból, és trágyalapátolásból, hanem hangszeres zenéből, nyelvtanulásból. Amennyiben ezekből elmaradnak, akkor meghosszabbítanánk a kísérletet a következő generációkra. Miközben sietem leszögezni, hogy nem kívánom a minisztereknek azt, ami áldástalan tevékenységük eredményeként sokaknak a mindennapokat jelenti. Így aztán a fenti kísérlet csak gondolatkísérletként foglalkoztat, miközben sokan naponta találkozhatnak ezekkel az élethelyzetekkel. De a valóságban alighanem érdekes eredmények születnének, és gyorsan kiderülne, hogy megfelelő anyagi háttér nélkül ezek a tehetséggondozó lépések nem igazán mennének. Még a viszonylag jó személyes háttérrel érkezők esetében sem. Nem azért, mert a szülők megátalkodottan meg akarják nyomorítani a gyermeket, hanem azért, mert a gyermeknek is ott kell tudni túlélni, ahol a szülőknek sem feltétlenül sikerül. Ilyenkor az Emmi részéről kiállni, és azt állítani, hogy a tehetséges gyermekeket nem a szegénység akadályozza a kibontakozásban, finoman szólva is cinizmus.

Kevésbé finoman fogalmazva ordenáré ostobaság. Az aljas cinizmus mellett. Mely cinizmust egy lelkésztől már csak azért alkalmas a mély megvetés kivívására, mivel a témában illetékes miniszter is egyben. Az a miniszter, akinek államtitkár-asszonya, Hoffmann Rózsa el nem évülő érdemeket szerzett az oktatás szétverésében.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook