2012. december 14., péntek

A diákok és a diákok.

A múlt és a jelen a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma  honlapjánA múlt és a jelen a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma  honlapján
Karácsony előtti időszaknak immár kétségtelenül a diáktüntetések váltak a legmarkánsabb eseményei. Így a legjobb úton haladunk abba az irányba, hogy valóban mérföldkő lesz 2012. december 10.-e. Az akkor még csak sejthető fordulópontot azok a diákok teszik megélt valósággá, akik nap-nap után tesznek róla, hogy ne feledkezzen meg a kormányzat róluk. Legyen az akár csak Hoffmann Rózsa, vagy akár az egész Parlament. Érthető módon meg is jelentek az első válasz-, és ellenreakciók.

A politika világából megérkezett Orbán Viktornak a valóság nem minden hagymahéját lefejtő, és a diákvezetőket a miniszterhez rendelő levele. Majd megjöttek az Emmi vezetőjének Balog Zoltánnak a válasza is. Több lépcsőben. Először megpróbálta ő is tetemre hívni a HÖOK-ot. Majd tett egy, az egész diák-megmozdulást ignoráló nyilatkozatot, ami alapján az egész elhamarkodott, és felesleges vihar az éjjeliben. Mondván, hogy munkaanyagon alapuló híresztelések alapján kezdtek tiltakozni. Szinte rímelve arra a stratégiára, amit a kormányzat már többször megjátszott: most menjetek bele mindenbe, és majd meglátjátok, hogy minden csak a ti érdeketekben van. S ami meglehetősen kapcsolódik Hoffmann Rózsa korábbi kijelentéseihez is arról, hogy a diákokat csak a változás miatti pánik kergeti az utcára. Az oktatási államtitkárnak, aki a diákokkal olyan nagyon nem is akar találkozni, egy röpke tiltakozással kedveskedtek Kecskeméten. Miközben gyakorlatilag országos tiltakozáshullám sepert végig a középiskolákban a jövőjüket féltő iskolások és a velük szolidáris tanárok körében.

Ez az állítás még akkor is igaz, ha a diákoknál a KDNP-vel nyilván szolidárisabb Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában úgy döntöttek, hogy az ima sokkal jobb megoldás a problémákra. Az is jellemző, hogy miközben egész nap olvasható volt az a szöveg, amiről több blogban is megemlékeztek, a mondatok eltűntek az iskola honlapjáról. A net azonban még emlékezett akkor, amikor képernyőképként még sikerült elmenteni. Az pedig legyen az iskola vezetésének a titka, hogy diákjaiknak vajon a tandíj helyett is az imát fogják-e javasolni az egyetemen. Esetleg a vizsgák helyett is? Ki tudja. Azt azonban számos tudósítás alapján sokan olvashattuk, hogy a számos iskolában azért inkább a realitások győzelme, és a tiltakozások voltak a jellemzőbbek. S miközben a különböző tiltakozások zajlottak a középiskolások körében, érdemes lehet arra is pár gondolattal adózni annak is, ami már a tegnapi, 12.-i hallgatói fórum kapcsán megfigyelhető volt. Nevezetesen a nemzedéki szolidaritásra. Arra, ami pillanatnyilag kicsorbította azt a törekvést, hogy megpróbálják felsőoktatásban tanulókat, dolgozókat egymással vagy akár a középiskolásokkal szembe állítani.

Ahogy kicsorbultak a durva, provokációgyanús próbálkozások a fiatalok józan megfontolásán a fórumot követő menet során is. Feltűnően jelezve a hatalomnak, hogy a diákság tömege nem azonos a 2006-os NÖPiF résztvevőivel. Ahogy a középiskolások felvonulásai szintén békésen zajlott egy nappal később. Ugyanakkor érdemes arra is gondolni, hogy a diákság egyes rétegeinek megosztási kísérletei aligha fognak befejeződni. Már csak azért sem, mivel a belső szolidaritás megbontása az egyik olyan lehetőség, amitől a hatalom megoldást ugyan nem várhat, de a számára kritikus helyzet feloldásában segítségére lehet. Az egyik adódó lehetőség az, hogy a jobb és a rosszabb anyagi lehetőséggel rendelkezőket egymás ellen fordítsák. Például azzal a populista fogással, hogy milliomosok csemetéi miért ne fizethetnének valamennyi tandíjat. Ez a retorika pedig könnyen támogató mordulásokat arathat akkor, ha a tandíjmentességet kompromisszum nélküli tárgyalási alapként kezelik a diákok vezetői. Holott, mint azt korábban írtam, létezhet olyan feloldása a helyzetnek, ami kivédheti a populista támadásokat. Az alábbiak szerint: „
  • Mindenki egy egységszámláról fizet (Neptun, EKTF is kezelni tud ilyet);
  • Ezt megfelelő tanulmányi eredmény esetén az állam tölti fel, az alatt a tanuló;
  • Az iskola csak innen veheti le a pénzt, tehát számára minden tanuló ügyfél, és mindenki számára szolgáltató. Ennek az előnye az lenne, hogy amennyiben az iskola színvonaltalan, akkor a diák nem tud teljesíteni, tehát saját zsebből kell fizetnie. Valóban kiverhetné a teljesítményt a tanárokból;
  • Az említett pénzfeltöltésnél lehetne érvényesíteni szociális szempontokat, ha szükséges és a céges támogatásokat, ha másutt ösztöndíjas a gyermek;
Azonban csak ez utóbbiak szigorúan egyidejű, vagy akár az önköltséges felsőoktatást megelőző bevezetés esetén lehet kompenzatív és nem a szegényebbeket az oktatásból kizáró, diszkriminatív és társadalomellenes." Viszont az első fél évben még ekkor is biztosítani kellhet az ingyenességet. Természetesen az is igaz, hogy csak egy javaslat lehet a sok közül, mert nem áltatom magam ennek egyedül üdvözítő voltával. Arra az esetre azonban jelzésként mindenképpen fenntartom, hogy tárgyalni csak akkor lehet, ha a diákok képviselői az egyes rétegek szembeállításának kivédésére is felkészülnek. Ahogy arra is, hogy óhatatlanul számolni kell azon diákokkal is, akik tehetetlenségnek fogják érezni, a látványos akciók esetleges lanyhulását, vagy akár a tárgyalásokat is. Holott a valós megoldást az utóbbiak fogják adni még egy kormány-, illetve oktatáspolitikai kurzusváltás után is. Ahhoz azonban, hogy ezek sikerre vezessenek, a mozgalmi és a tárgyalási akciókészlet egyensúlya kellhet. A politikai és a megmozdulások során kialakult provokációk kivédése után a diákoknak alkalmasint a saját maguk közt felbukkanó és kívülről kihasználható, saját radikálisaikkal kell tudni majd egyensúlyt teremteni. Szorítok, hogy sikerüljön!

Különösen mert Orbán Viktor brüsszeli üzenete, miszerint hétvégére megoldják az oktatási reformot, bármit takarhat. Akár a fórumok tiltását, az oktatási intézmények anyagi megzsarolását, látszatintézkedéseket, illetve azok ígéretét, és a diákság politikai, érzelmi, hitbéli megosztását is. Együtt, vagy külön-külön.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook