2012. december 12., szerda

A diákok és a gyűlés.

Rendőröktől kísérve a hídon át.
Fotó: Andrew_s
2012. december 12.-én folytatódott a diákok fórumsorozata, melynek célja annak a demonstrálása, hogy nem lehet a végletekig packázni a jövő nemzedékkel. Beleértve azt is, hogy még a miniszterelnök sem engedheti meg magának a diákság szembehazudását. Bár ez sem teljesen igaz, hiszen eddig elég sokat lenyelt az a korosztály, mely kezdetben csak fenyegetődzött a lábbal szavazással, majd tényleg elindult külföldre. Hoffmann Rózsának és Orbán Viktornak azonban sikerült elérnie azt, hogy bármit is gondoljanak különben egymás politikai nézeteiről, egységesen lépjenek fel az ellen, amit a miniszterelnök elkövetett. Azt állította, hogy egyeztetett a rektorokkal és a HÖOK-kal, de kiderült, hogy nem. Annak idején maga szervezett tüntetéseket, és indított népszavazást az ellen a tandíj ellen, amit most bevezetett. Hiába mondja azt Hoffmann Rózsa, hogy ez nem az. AZ!

Nos, a diákok besokalltak, és láthatóan eldöntötték, hogy eddig és ne tovább a szellemi diktatúra felé, vagy az afelé is vezető úton. A saját útjukon pedig elindult az a fórum, amin szinte mindenki megszólalt, aki számít a szervezettségek szintjein. Megszólaltak a Budapesti Műszaki Egyetemen. S elmondták többen többször, hogy több az, ami összeköti az egyetemi diákokat, a középiskolásokat és a tanárokat, mint az, ami elválasztja. Az a benyomás, hogy a HÖOK, illetve Hallgatói Hálózat közös fellépésekor kompromisszumot nem ismerő utat választottak, akár elvi hiba is lehetett volna. Azonban a beszéd során világossá vált, hogy a megvezetésekből lett elegük. S ebben teljesen igazuk is volt. Ahogy abban is, hogy a középiskolásokkal is szolidaritást kell vállalnia annak is, akit  talán közvetlenül nem érintenek majd a jelen intézkedések. Tulajdonképpen a kormányzat szégyene az ifjúság megosztási kísérlete. Felesleges és aljas szándék. Legalább annyira, mint annak a Balog Zoltánnak a korábbi nyilatkozata a szülőkről, akihez Orbán Viktor irányította a diákokat.

Az, minden esetre teljesen világossá vált, az egyes beszédek érzelmi hőfokától teljesen függetlenül, hogy a kormánypárt parlamenti képviselői, illetve Hoffmann Rózsa hatalmas politikai hibát követek el, amikor lebecsülték a korábbi megmozdulást. Amihez hozzájött még az oktatáspolitikus-nő Gerő-i beszéde, és az, hogy „beszólt” a fiataloknak. A kormányzat fényét szintén nem emelte Orbán Viktor lerázós, és mi tagadás, inkább pánikot sugalló levele. Mely véleménnyel, a körülöttem álló ifjúság elcsípett mondatai alapján, nem álltam egyedül a BME aulájában. Ahogy a gazdasági fejlemények, az egyetemek támogatásának zárolása sem aratott népszerűséget, melyre a tanárok képviselője tért ki. Talán, a Semjén-ügy árnyékában, kicsit kevesebb fényezés is elég lett volna a tanári munka hősiességéről. A hangulat azonban elég emelkedett volt ahhoz, hogy még így is tapsot kapott. Ha kicsit kisebbet is, mint a diákság képviselői.

A beszédek után elindult a korábban már várható sétára, melyet megelőzött a bejelentés arról, hogy a kormányülésen nem tárgyalták érdemben a diákság ügyét. Ha igaz, ez nagy baj. A beképzelt arrogancia sok kárt tett már a történelem során. Ahogy a provokátorok is. Akiket úgy tűnik csak sikerült besinkófálni a tömegbe. Ami aligha lehetett nehéz, hiszen nyílt szervezésű, többé-kevésbé még ma is spontán felvonulásról beszélünk. Olyanról, aminek résztvevői és szervezői egyaránt jelentős önmérsékletről és önvédelmi képességről tettek tanúbizonyságot. Már a BME-n felkértek mindenkit, hogy politikai pártok nevében ne, csak magánemberként vegyen részt, és arra, hogy mindenki tartózkodjon a diákság ügyét meghaladó politikai tartalmaktól. Ez azonban nyilvánvalóan kevés lett volna, ha a szervezők és segítőik nem tudják felkérni a menet közben provokálókat és tévinformációkkal házalókat a távolmaradásra.

Nagyon gyorsan tisztázva, hogy Nagy Navarró Balázst nem tartóztatták le ismét, és nem kell elindulni kiszabadítani, és nagyon gyorsan eltávolítva a tömegből néhány, a valamikori TV-székházat felgyújtókkal rokon fellépést kezdeményezőt. Ez azonban még mindig kevés lett volna, ha van a tömegben fogadókészség minderre. Azonban a tömegben haladva tapasztalható volt, hogy az Orbán Viktor származásával, az idegenekkel vagy általában Orbán Viktor „előállításával” előálló provokátort kiszorították a perifériára, vagy akár megkérték, hogy fogják be a szájukat. Ha nem is ilyen úrias megfogalmazással. Így az a felülés valami provokációnak, amitől korábban tartottam, szerencsére nem következett be. Még akkor sem, amikor a Parlament előtt, a folyamatosan távozók miatt arányaikban feldúsulhatott a B-közép, Az ATV tudósítója ezt úgy írta le: „A rendőrök sorfala megindult a tömegből maradt kemény mag felé. A diákok erre hátrálni kezdtek és szétszéledtek. Néhányan akartak csak ellenállni, de társaik őket is visszafogták.” Ami nem mond ellent a személyes tapasztalatomnak. Annak, hogy egy, a provokátorokból, vagy a provokációkra hallgató kis csoport próbálkozott a rendőrökkel szembeni fizikai kontaktuskereséssel. Akik felett győzött a józan diákság. Még győzött, ha később nem is jutott be a Corvinus-ra, mivel annak kapuit még a hivatalos záróra előtt bezárták a fagyos hidegben odaérkező diákság előtt. Ami szintén felért egy méretes provokációval.

S ez azért is szerencse, mert akkor, ha a provokálók nem lelkesedésből mentek, akkor nyilvánvalóan a kormányt segítette volna a sikerük. Ha ugyanis sikerül bármilyen komoly atrocitást előidézni, akkor az rátolta volna mindazt a mocskot a diákságra. Lejáratva a keretszámvágás és a támogatási rendszer ellen tűntetőket. A szerveződés, illetve a szervezők lejáratása értelemszerűen alkalmas lenne a teljes megmozdulás-sorozat hiteltelenítésére. Amit egyébként Parragh László szintén megpróbált az ATV-ben nyilatkozva. Arról is megfeledkezve, hogy állításai, ha igazak, a személyes adatokkal való visszaélés gyanúját is felvethetik. De valamiért úgy tűnik, hogy a jövőért küzdők gyűlései valakikben nagy pánikot gerjesztettek. Akkorát, aminek feloldásáért láthatóan semekkora ár nem elég nagy.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook