2017. augusztus 26., szombat

Vonabocsika

Rémlik, hogy Vona Gábor nem ma kezdte hangoztatni, hogy bocsánatot kér a zsidóktól és cigányoktól. Ma a TV-ben (hírTV) azt hallottam tőle, hogy ha kell, akár naponta bocsánatot kér. Nem kell. Mert az jutott eszembe, hogy a tudatosan, szándékosan elkövetett, illetve el nem követett tettek, valamint következményeik nem a hangzatos bocsánatkéréstől függnek. A szándékos elkövetés miatt a sokat hangoztatott bocsánatkérés nem több a levegő rezgésénél, üres mondatoknál, hangzatos kampányfogásnál.

Már csak azért is, mert egy menetben kért bocsánatot, és éltette a gárdát. Amit szerinte félreértettek, félremagyaráztak, félre vittek. De amely gárda vonulásai, megfélemlítésre alkalmas akciói, paramilitáns egyenruházkodása ellen nem szólalt fel. Ahogy nem szólalt fel érdemben a kampányérdekek által meghatározott politikai szakasz előtt a zsidózás, a cigányozás ellen sem. Amennyiben a tettei tudatlanok voltak, akkor alkalmatlan politikusnak, mert nincs tudatában a tetteinek. Bár illethetné bocsánat. Az Úrtól. Ahogy Jézus is bocsánatot kért atyjától azoknak, akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.

A szándékolt tettek, gesztusok nem attól lesznek bocsánatosak, hogy hangosan bocsánatot kér valaki. Hanem attól, sokkal inkább attól, hogy kiérdemli. Ahogy a tiszteletet is kiérdemelni kell, és nem elvárásra, megrendelésre jár. Ha Vona Gábor valóban megbánt volna bármit, akkor nem a médiában kérne bocsánatot, hanem tettekkel igyekezett volna felmentést kérni. Elsősorban a saját lelkiismeretétől. Az országban elég sok szegény, támogatásra érdemes lakos van. Kicsik és nagyok. Csendben, és nem médiafelhajtás keretében, elmehetett volna önkéntes gondozónak egy hajléktalanszállóra. Nem egy TV-híradónyi időre, hanem évekre. Ahogy támogathatna állami gondozottakat, elesetteket, fiatalkorú bűnösöket is.

Ezzel, emberként hitelesebb lenne. Ha nem is lenne a Jobbik féligazságaira támaszkodó hatalomvágyó jelöltje. Vona a hatalmi aspirációt, és a szólamokat választotta. A bocsánatkérése hangos, de semmit sem jelentő. Nem a megbánás, hanem a hatalomvágyó, önmagát reklámozó hazugság jele. Legfeljebb.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése