2017. augusztus 24., csütörtök

Veres püspök a lombikokról

Fotó: Mohai Balázs / MTI
Az egyházaknak valószínűleg a létük kezdete óta problémát jelent a rajtuk kívül álló világ változásainak a lereagálása. Akkor is, amikor a szellemi irányítás nagy részét birtokolták. Valamint mostanában is, amikor már nem a világ közepében leledző lapos Föld híveit kell megvédeniük. Veres András győri megyéspüspök mondandóját a lombikbébi programok kapcsán akár egy ilyen reagálási kísérletként is értelmezhetjük.

Még akkor is, ha szerinte a méhen kívüli megtermékenyítés bűn. Mely véleménye alapvetően az ő személyes problémája. Lenne. Lenne, ha nem az egyházi hierarchia súlyával próbálná lenyomni a hívők torkán. Mert egy püspöktől való bűnnek nyilvánítás lehet egyeseknek a kiátkozással is határos. Márpedig Veres András szerint egy katolikus nem tekinthet másként a mesterséges beavatkozással elért gyermekáldásra, mint bűnre. Ez az általa megfogalmazott gondolatkörnyezetben még akkor is igaz, ha arra a kérdésre, hogy „Bűnben fogannak a lombikgyermekek?” csak odáig merészkedett a közvetlen válasszal, hogy „Azt el kell mondjam, hogy a lombikbébiprogram nem járható út az élet továbbadására”. Bízva abban, hogy az ilyen leterelő válaszokkal nem fogható meg jobban, mint egy angolna egy vödör takonyban. Noha valójában csak egy politikailag korrektnek hitt megfogalmazása annak, hogy a lombikbébik tulajdonképpen a fogantatásuk révén is eleve bűnösök. Mert olyan úton születtek, amely a katolikus egyház magas rangú bürokratája szerint nem járható.

Azt feszegetve, hogy mennyire is bűnös a lombikbébi programban részt vevő megtudhatjuk: „Attól függően, hogy mennyire volt tudatos részéről a döntés, ennek mértékében a bűne súlyosabb vagy kevésbé súlyos”. Amihez érdemes tudni, hogy a méhen kívüli megtermékenyítés nem egy bódult kocsmai pillanat pár perces folyománya. Papírmunkát, és elég komoly orvosi előkészületet is igényel. Időben is meglehetősen elhúzódva. Így a püspök megfogalmazása alapján minden résztvevő nagyon bűnös, mert egy ilyen folyamatot öntudatlan állapotban elég nehéz lehet végigvinni. Amikor tehát a püspök úr azt feszegeti, hogy a lombikbébi programokban részt vevők alapvetően tudatlanok, akkor elég magasan érkezik a labda. Az a labda, hogy egy katolikus püspök, aki hivatalból nem keletkeztethet terhességet vajon mennyire kompetens a gyermek utáni vágy meg-, illetve elítélésében. Mert könnyen lehet, hogy olyan, mint az elméleti úszóbajnok. Aki minden, vízben megteendő, mozdulat elméletével tisztában van. Az utolsó izomrost biofizikájáig bezárólag. De belefulladna egy sekély tóba is, mert víziszonya van.

Miközben a püspök megállapítása más tekintetben is elég necces. A méhen kívüli megtermékenyítés lehetőséget adhat a genetikai sérülések kiszűrésére is. Aki erre tudatosan, és indokoltan vállalkozik, az a családjában esetleg előforduló, az emberhez méltó életvitelt esetleg korlátozó károsodások csökkentésére is vállalkozik. Innen nézve az emberhez méltó élet biztosítása is tekinthető bűnnek a katolikusok szerint? Esetleg csak a püspök szerint? Ha nem, akkor a határt valószínűleg nem ezen a ponton kellene meghúzni. A lombikbébi programokkal tehát közel az a helyzet, mint a genetikailag módosított organizmusokkal. Mindent egy kalap alá véve, és kategorikusan elutasítva, elég ostoba véleményeket sikerülhet artikulálni.

Valójában egy vallási vezető felelőssége talán ott lehetne tetten érhető, hogy ne üljön fel, és ne legyen terjesztője, az általánosítva címkéző címszavaknak. Ha tetszik, legyen mértékletes. Ne a bűnt próbálja kidekázva méricskélni, hanem az emberi megértést. Már csak azért se, mert a bűnök és bűnösök megítélését a legfőbb főnöke fenntartja magának. Míg az emberi megértéstől a mindennapok lehetnének jobbak. Ha valamit, akkor ezt illene egy püspöknek figyelembe venni. Még akkor is, ha katolikus.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook