 |
| Forrás: Flickr / Geoffrey Colin Thornton |
A kormányzati plakátkampány legújabb
híre tényleg olyan, amitől máris kicsit jobban érezhetjük magunkat. Arról
szólnak ugyanis a hírek, hogy Orbánia vezetői komolyan veszik azt az üzenetét a
vezérnek, ami szerint a gyökereinél kell megoldani a menekültkérdést. Elviszik
a plakátokat oda, ahonnan a menekültek útra kelnek.
Valószínűbb ugyan, hogy a béke
elősegítésével, vagy legalább élelmiszerrel, netán az aknamezők
veszélymentesítésével többet érnének, de azért a plakát is valami. Valahol
ugyanis csak el kell kezdeni az ügyintézést. A plakát különben egy igen hatásos
megoldás. Különösen az, ha a hazánkba kirakott plakátok szellemiségét gondolják
exportálni. A briliáns szövegezésekről már nem is beszélve. Az utóbbi kapcsán
természetesen arról sem feledkezve meg, hogy már a hazánkban érkezett háborús
menekülteket is magyarul gondolták megszólítani. Világosan jelezve, hogy a
plakátoknak semmi közük a menekültekhez. Sokkal inkább a hazai szélsőségeseknek
gyakorolt gesztusról, és a plakátos haverok boldogításáról szólnak.
Ez utóbbi a szíriai plakátkampány esetén is
befigyelhet. Feltéve, hogy innen fogják a kész plakátokat elvinni oda, ahol a
harcok dúlnak. Mert azt gondolom, még a pálinkával bevett gyógyszer hatása
alatt sem gondolta senki komolyan, hogy a háborús menekültek legnagyobb tömegei
onnan érkeznek, ahol jólét, biztonság és nyugalom van. Így a plakátokból
alighanem gyorsított eljárásban készül gyújtós, és a plakátok kihelyezői sem
biztos, hogy golyóállóak. A plakátokat, és kihelyezőiket tehát világos, hogy
meg kell védeni. A hazai plakátfigyelésben érdemeket szerzett belügyi erőket
tehát szintén célszerű lehet exportcikké nyilvánítani. Ami azt is jelenti, hogy
gondoskodni kell a hazai pótlásról. Tehát a munkaerő-piacon máris megjelenik
egy hatalmas pozitív hozadék. A besúgóknak és zugfigyelőknek például szinte
biztosan konjunktúrát ígérne a plakátfigyelői hálózat személyzeti rotálása. Az
exportált szakszemélyzet védelmét biztosítandó velük lehetne küldeni a
paramilitáns aszfalthuszárokat. Nem is kellene hivatalosan kiküldeni a
társaságot. Mehetnének turistaútlevéllel. Egyszerre két legyet is ütve.
Egyrészt ott lennének, ahol tényleg harcok dúlnak, másrészt nem lennének itt.
Ott létük esetén a szintén exportált
tanerőkre, idegenvezetőkre is vigyázhatnának. Mert az világos, hogy a menekülni
szándékozókat, két golyózápor közt meg kellene tanítani magyarul. Különben mi a
fenét kezdenének a plakátokkal, és idetévedésük esetén a magyar nyelvű brosúrákkal.
A nyelvtanárok számára tehát szintén számos munkalehetőséget csillant fel a
legújabb ötletparádé. A földrajz-szakosoknak csak azért nem, mert az ő
szerepüket átveszik az idegenvezetők. Akikből nyilván szintén szép számban lesz
szükség. Mert elképzelem, hogy az amúgy is zaklatott, a háborúktól ide-oda
kergetett tömeget alkotó emberek mekkora hányada tudja az elindulásakor
Magyarország koordinátáit. S valahogy nem tudok túl magas számra gondolni.
Tehát kelleni fog az ezen tudáshiányt pótló ismeretterjesztő szakembergárda,
mint egy falat kenyér. Ráadásul olyan képzettséggel, ami alkalmassá teszi őket
az égő házból menekülők szigorú ellenőrzésére. Mert a gyereket esetleg
otthagyhatják a lángok martalékának, de a térképüket, azt soha. Igazán
életszerű megközelítése a problémának.
Nehezemre esik annak a feltételezése, hogy
ezt az egészet nem valami tréfás kedvű publicista találta ki. Ha ugyanis
tényleg kormányzati szereplő, a hatalom embere az illetékes, akkor ebben a
melegben jobb, ha nem megy az emberek közé. Mert igazán nyomasztó lehet a
közelében terjengő kénhidrogén-szag. Nem azért, mert maga lenne az ördög. De
hogy a feje megzápult a nagy melegben, az valószínű.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése