Kerítés-keret a fasizmushoz

Gréczy Zsolt a blogjában reflektált az orbáni közélet-környezet munkaszolgálatot idéző tüneteire. Ennek olvastán akár örülhetnék is annak, hogy a pár nappal korábban, Orbán Viktor bálványosi beszéde kapcsán, megfogalmazott véleményemmel nem vagyok egyedül. A jelenségnek, a megfigyelhető tendenciáknak azonban aligha örülhet az, aki a humánum, az emberség értékeit csak egy kicsit is tiszteli.

Az emberek vallás, társadalmi státusz, származás, anyagi lehetőségek alapján való megkülönböztetése ugyanis aligha tekinthető az emberség csúcsának. Így azok, akik bármilyen alapon, emberi minőségükben magukat felsőbb, míg másokat alacsonyabb rendűnek gondolnak, azok alapvetően kiírták magukat az emberiségből. Amellett végletesen ostobák is. A névsort ugyanis olykor mások olvassák. Így előfordulhat, hogy a ma büszkén, és bátran de talpig álarcban terroristásdit játszók egyszer egy másik névsorban, az áldozatok listáján találhatják magukat. De ez igaz a jelenlegi hatalom által hallgatólagosan megtűrt többi pszeudo-militáns, magukat menekültvadásznak, vagy csak éppen igazi magyaroknak beállító szervezetre is. Akármilyen politikai erő van mögöttük. Mert kár lenne eltagadni, hogy a hatalomnak gyakran nagyon kényelmes másokkal kikapartatni a gesztenyét. Azonban az ilyen hatalom képviselőinek sem ártana ismerni azt a történelmi helyzetet, amikor az így kikapart gesztenyét, amúgy frissiben és forrón dugták fel. Mert azt, aki a puskaporos hordó mellett fáklyákkal zsonglőrködik, könnyedén falhoz vághatja a légnyomás.

Amikor tehát Orbán Viktor elkezdett a szélsőségesek irányában gesztust gyakorolni, és tessék-lássék módon fellépni, vagy fel sem lépni az éledő, hétköznapi fasizmuskák ellen, akkor meggyújtotta az első lángokat. Az, hogy most ezzel a tűzzel a menekültek ellen fordult az pusztán véletlen is lehet. Annak a következménye, hogy a menekültek, a háborúk által meggyötört, és mindenki által jól definiálható, kiszolgáltatott és emberi mivoltuk külsőségeiből gyakran kiforgatott százezrek itt vannak. De szinte biztos, hogy hiányukban találnának a vármegyei betyárkápók, és hungarovamzerek más áldozatokat. Ahogy Tusnádfürdőn a vezér meg is ígérte nekik a sorok között. Ha nem lesznek menekültek, akiken gyakorolhatják az embertelenséget, akkor majd mutat más célpontot. Kinevezve az éppen aktuális idegent. Akár az egyes csoportokat is céltáblává téve egymásnak. Az egélsz lakosságra vetítve pedig világosan jelezve annak az igazságát: amikor az emberség eróziója, a félelemkeltés, a megtiprás, a bűnbakkeresés kényelme miatt nem lépnek fel százezrek akkor ugyanezek a százezrek adhatják az új ellenségek gerinchadát. Ahogy a Harmadik Birodalomban sem léptek fel a kommunisták elhurcolása ellen. S a táborok később emberfüstöt okádtak.

Azon leállni vitatkozni, hogy a jelenlegi helyzetben a saját szélsőségeseiket egy még szélsőségesebb egyletbe „roll-out”-olt Jobbik, vagy a hatalmon levő Fidesz képviseli-e vehemensebben az embertelen szemléletet, pótcselekvésnek tűnik. pillanatnyilag. Ugyanakkor nem vitatom, hogy a szélsőséges elemekkel talán jobb kapcsolatot tartó Jobbik tűnhet démonibbnak sokak szemében. Azonban érdemes lenne talán figyelembe venni a korábban említett „mellékkörülményt”. A hatalom hallgatólagos támogatása nélkül aligha alakulhatott volna ki olyan helyzet, amely a reguláris irányítási rendszereken kívül álló, pogrom-kész brigádok megerősödéséhez vezetett. Beleértve azt a támogatást is, ami például a közbiztonság meg nem erősítését jelenti. Azt a passzív támogatást, amely lakossági elfogadását okozta minden olyan erőnek, amely a rendőrségnél hatékonyabb látszattal tudott fellépni. Elfeledtetve sokakkal azt, hogy ezek a csürhék soha nem az adott bűneset elkövetői, hanem az elkövetők vélelmezett származása alapján, teljes rétegek ellen léptek, és lépnek fel. Ennek köszönhetően, akarva-akaratlanul sokak sodródnak a fasizmussal rokon ideológiai alapokon álló szervezetek hálójába.

Ebben akkor is tetten érhető a kormányzati felelősség, ha sokan a Jobbikot tekintik annak a mumusnak, aki ellen harcolni, fellépni szükséges. S amely Jobbik, a centrum felé mozdulva, és látszólag elszakadva a szélsőjobb vehemensebben pogrompárti tömegeitől, elkezdte a politikai ráncfelvarrást. Amikor tehát a rasszista, fasiszta, kirekesztő ideológiák ellen fellépők a Jobbik, mint címke ellen lépnek fel, alapvetően lépre mennek. Mert számukra a Jobbik vezetése meglengetheti a zászlót: elszakadtunk a szélsőségesektől. Miközben az embertelen ideológiák, a szélsőségesek képviselte szemlélet tovább szedi áldozatait. Még nem szó szerint a Duna-parton, de már erősen ráfordulva az arra vezető útra. Jelenleg még csak a személyiségeket, az emberség szolidaritási hálóját rombolva. Holott a megoldás alighanem az lenne hogy nem pártcímkék, logók ellen kellene fellépni, hanem jól megfogalmazható értékek mellett. Amellett, hogy a Homo sapiens minden példányában tisztelni kell tudni az embert. S azt, hogy érték EMBERNEK lenni. Azt, hogy nem lesz emberebb valaki attól, ha meg tud verni, meg tud alázni másokat. Ellenben sokkal aljasabb, szemetebb lesz akkor, ha kiszolgáltatottakat aláz meg, vagy él vissza a kiszolgáltatott helyzettel.

A hatalom, a kormányzat jelenleg hallgatólagosan elfogadja a nemzet önjelölt kápóinak létét. Miközben a Fidesz köpönyegéből előokádott Jobbik elindult középre, a kormányzati szerep felé. Fenntartva a hallgatólagos támogatást minden olyan szervezet felé, amely a népcsoportok elleni uszításban találja meg az önmegvalósítási lehetőségét. A tiltakozó mozgalmak zöme pedig illedelmesen lohol a Jobbik nyomában, és üldözi a párt címkéjét, miközben a fekete homályban éled a neo-horthyzmus, zajlik a nyilas eszmékkel rokon ideológiák reneszánsza. A táncrendben világosan látható leosztás mentén: A kormányzat és a Jobbik, magára vonva a tűz nagy részét, a támadások eltérítésével védelmet biztosít a majdan szerepet kapó szélsőséges szervezeteknek. Jelenleg így egyfajta macska-egér játék zajlik. S nem az antifasiszta erők látszanak nyerésre állni. Nagyrészt azért, mert az energiák jó részét felőrli az egymás érveinek mérlegelése, és olyan viták eldöntése, hogy a rabokkal, közmunkások odakényszerítésével megvalósított kerítés-építés már munkaszolgálat lesz-e, vagy a keretlegények feltünését is meg kell várni?

Andrew_s