 |
| Ez nem sunyi, csak fekete Forrás: Flickr.com / Chris Bainbridge |
A menekültügy kapcsán eredményes licitnapot
zárt a Jobbik is és a kormányzat is. Egymásra licitáltak az aljasság, a
szemétség, és az ostobaság tekintetében. S itt nem Kovács Zoltán Orbán-kormány-szóvivő
épületesen aljas, áldozathibáztató baromságára
gondolok. Az kérem már a múlt.
A mai nap licitje azzal indult, hogy a
Jobbik gondolt egy nagyot, és az egyik regionális okostojása úgy döntött: blokád alá helyezik a leendő központi tranzit-területet. A Verseny utcában. A
vezető Stummer János, a Jobbik regionális igazgatója volt. Érdemes lehet
megjegyezni a nevét. Egyrészt azért, hogy véletlenül se merüljön feledésbe az a
figura, akinek alighanem jelentős szerepet szántak a jövőben. Kár lenne
meglepetésként nyugtázni, ha úgy adódna: Stummer János lesz az, aki a budapesti
tisztogatásokért lesz majd a felelős akkor, amikor a Fidesz a kellő előkészületek
után átadja majd a hatalmat a szélsőjobbnak és a rendőrség a jelenlegi
paramilitáns kápó-utánpótlással erősíti meg a sorait. Talán a háttéralkukat sejteti Tarlós azonnali zárkózása. Az ugyanis nyilvánvaló,
és már a korábban is nyilvánvaló volt, hogy a háborús zónákból érkezők
szívesebben távoznának, mint maradnának. A mai magyar hatalmi centrumban ülő
döntéshozók, az ellenzéknek aligha nem nevezhető politikai salak hathatós
támogatásával gyakorlatilag csapdába ejtik a menekülteket.
Alapvetően egy kiterjedt dehumanizálási, és
bűnbakképzési akció keretében. Pontosan arra számítva, ami különben
bekövetkezett. A magyarok évtizedes, ha nem évszázados alávetettségében
edződött, szervilista, a hatalmi hierarchia megfélemlítésének behódoló, kultúráját
nem ismerő, és alig tisztelő, de emberségében megalázott menekültek besokaltak.
Mert tényleg nem tisztelik azt a kultúrát, ami az emberek megtiprásán, a gerinc
megtörésén keresztül akarja érvényre juttatni a saját kisebbrendűségi
komplexusából kisarjadó agyatlan hatalomvágyat. Nem vitatva, és emberileg akár
meg is értve, hogy az, akit a családja és az egész életútja a második vonalba
szorított, talán sosem kedvelték igazán, és szeretni is csak érdekből tudták,
az kész örömmel „veszi a lapot”, ha másokon vehet elégtételt. Már július
elején, a kerítésötlet kivirágoztatásánál világos volt a hatalom által
elkövetett provokáció. Az, hogy „egy bizonyos ponton ugyanis már nem kell
semmit tenni, mint várni”. Mert „az
idő, a tömeg, a frusztráltság, az ebből fakadó bizalmatlanság megteszi azt az
aknamunkát, amihez különben súlyos pénzekkel, vaskos zsarolásokkal megvásárolt
téglák kellenének”. Bedobva a kerítés ötletét, „majd sunyi pókként, a fekete sarokba ülve, kivárni, amíg a hatása
nyomán a keretszámokból keretlegények lehetnek esetleg”. S 2015. augusztusának
végére, a tusványosi beszédeket követő folyamat aktuális állomásaként a Jobbik
megvedlett. A hatalom egyik fekete pókja előmászott és beszőtte a verseny
utcát.
Nem fukarkodva a hazafiasnak látszó
lózungokkal. Nagyjából ugyanazt a retorikai mintát követve, mint a szellemi
szemétbe egyre mélyebbre süllyedő szóvivő. Azt a képet próbálva megrajzolni, hogy
a háború elől menekültek tulajdonképpen az önszórakoztató kalandturizmus egy
sajátos formájának hódolva tesznek meg ezer kilométereket. Elvégre, ha ott
maradnának lefejezett áldozatként, esetleg szex-rabszolgának, akkor mennyivel egyszerűbb
lenne. Nem mindenkinek persze. Például, azoknak a politikai szemeteknek,
akiknek akár mesterségesen itt marasztalt menekültek kellenek bűnbakként, és
céltáblaként kifejezetten, nehezebb lenne. Bár, ismerve a báyerzsótik
leleményét és a goebbelsi hagyatékra szellemileg rászívódott Fidesz-Jobbik
tengelyt, csak kitalálnának valamit. Zsidók, cigányok, ellenzékiek,
baloldaliak, vagy aki éppen csúnyán néz arra, aki megkívánta felebarátja házát,
marháját, lányát vagy asszonyát. Azért persze lehet, hogy a menekültekről is
hamarosan leakadnak. Az EU ugyanis a jelek szerint egyre kevésbé kér abból,
hogy az Orbán-kormány és segédcsapatai megvédjék. Főleg nem a védelem
kihirdetési árfolyamán. Jól látszik ez, többek között, a német külpolitika
üzenetein. Is.
Amely üzenetek fényében a magyar külügyér,
a forintot 2010-ben, társszerzőként, bedöntő Szijjártó Péter külgazdasági és
külügyminiszter, nyilatkozata igazi telitalálat. Miközben az EU a migránsok
befogadása mellett tette le a voksát, és Magyarországról lassan szó szerint
menekítik a kormányzati csapdában ragadtakat, Szijjártó szerint „az unión kívül kell törekedni a drámai helyzetet előidéző modernkori népvándorlás megfékezésére”. Ami szép szólam, de semmi más. Annak a problémáját,
akinek az életét, netán rokonnal együtt, szétverték, aligha oldja meg egy
teremfocibajnok hangzatos felszólalása. Arra pedig nap-nap után olvashatók a példák,
ahogy a hatalom sakkozni próbál mások életével. Ugyanakkor azért elhullajtotta
z igazság kis morzsáját is. Ugyanis: „a
magyar miniszter kitért arra: egyes EU-tagországok olyan felelőtlen
nyilatkozatokat tesznek, amelyeket az embercsempészek biztatásként értelmeznek,
és amelyek agresszívabbá teszik a bevándorlókat”. Magyarország ugyanis EU-tagország.
S a vezetők lépten nyomon tesznek lépéseket, amelyek erősítik az
embercsempészek üzletmenetét. Miközben valóban egyre agresszívebbé teszik
azokat, akiknek elegük van a magyar hivatali kultúrából.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése