A déli határzár kapcsán bekövetkezett az,
aminek eljövetelét alighanem a kezdettől sejteni lehetett. Átvágták
a kerítést. Tulajdonképpen úgy is lehet tekinteni az eseményt, mint
egyfajta igazolását annak: aki mögött ég a terület, az nem fordul vissza. A kormányzati
pók, megnyerte az első provokációs fordulót.
Az ugyanis világos, hogy akármilyen háttérmegegyezés
is történt a déli határzár, illetve az intézményesített idegengyűlölet mezején,
az így kialakult helyzetből szinte biztosan igyekszik majd a legvastagabb bőrt
lehúzni a kormányzati és a Fidesztől lassan kérdésesen jobbra álló politikai
ködlovag-had. Ahogy Rogán Antal már be is jelentette azt a nagyszerű ötletet,
hogy a magyar nép tulajdonát képező kerítés megrongálását akár börtönnel is
büntethetik. Amelyre szinte már hallani vélem azt a cinikus reakciót, hogy a
menekültek legyenek hálásak, mert a börtönökben koszt és kvártély várja a
háború előli futásban megfáradt, tulajdonképpen well-ness célokból kiránduló
távgyaloglókat. Holott Rogán Antal javaslata tulajdonképpen úgy is
értelmezhető, hogy a Fidesz frakcióvezetője nem tesz egyebet, mint bezárja
Pintér Sándor táborkörét. Amelynek egyik oldalhajtásaként tisztelhetjük a
közmunkatáborok majd’ két éves alapötletét is. A menekültekből való
közmunkás-toborzás ötlete tehát az egyik oldalon már alapja lehetett eddig is
egy önfenntartó kényszer-kerítésépítős konstrukciónak.
A legújabb kormányzati ötlet azon a vonalon
járul ehhez hozzá, hogy rabosítaná a menekültek egy szegmensét. Azt pedig már
eddig is tudtuk, hogy rabokkal fonatják a kerítést. Így az a menekült, aki
megrongálja a rabok munkáját, rabosítva lészen, és rabként maga is fonhatja a
kerítést. Igazán kedves javaslat ez a Fidesz részéről. Miközben a kerítés
önmagában továbbra sem fog sok mindent megváltoztatni. Továbbra sem lesz más,
mint egy magyar területen felállított jelképe az embertelenségnek. Amely
embertelenség különben pont azért az, mert a kerítéssel megállítani szándékozottak
jó részének valójában nincs hova visszamenniük. Törökországig visszakergetve
sem a hazájukba kerülnek vissza, hanem táborról táborra vetődhetnek csupán. A kormányzat
azon döntése, amely szerint a menekültek ide-oda toloncolása oldana meg bármit,
alig különbözne attól, mintha a koncentrációs táborok közti utaztatást
tekintené valaki a Harmadik Birodalom roppant „humánus” szemléletű
intézkedésének. Mintha az éhenhalás, a kisemmizettség az egyik országban
humánusabb, elegánsabb lenne, mint a másikban.
Amely szemlélet nyilvánvalóan legfeljebb
demagógiából jeles. S még akkor sem igazán magyarázható, ha számos
Fidesz-politikusról tudjuk, hogy a kádárista demagógiától korántsem mentes
MSZMP-, illetve KISZ tagja, funkcionáriusa volt. De még akkor sem, ha tudható a
kormányzati szereplők és politikusok jó részéről, hogy a munkához való
viszonyuk az arról való pofázásban merül ki. Miközben korántsem a mindenre
elegendőnek beállított közmunkás-fizetésből tengetik az életüket. Annak
ellenére, hogy igazán kipróbálhatnák. Szinte biztosan lennének olyanok, akik
egy teljes vagyonelkobzást követő közmunkás-ténykedés után szívesebben
hallgatnák meg Rogán Antalt, Lázár Jánost, de akár a miniszterelnököt is.
Számukra biztosan tanulságos lenne. A köztereken sétálva, és a szemetet a
puszta kezükkel összeszedegetve például megismerkedhetnének azokkal is, akikről
Kocsis Máté is csak fényképet látott.
De messzire kalandoztam közben a
kerítéstől. Melynek megrongálása kétségtelenül mások munkájának
gyümölcsében tesz kárt. Illendőnek egyáltalán nem illendő. Jogilag talán lehet
is paragrafusokat találni a büntetésére. Azonban korántsem érthetetlen gesztus.
Ellentétben jó néhány kormányzati megnyilatkozással. Amelyek közt a hiába
lelnénk fel az egykori kordonbontók elítélését. Már csak azért is, mert akkor a
Fidesz számos „arcának” tükörbe kellene néznie. Azt pedig a kerítésbontástól
függetlenül sem nagyon mernék megkockáztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése