2016. október 17., hétfő

Gigamega seregálom

Orbán Viktor úgy döntött: elég a tespedésből. Másoknak. Főleg az iskolásoknak. Akiknek ez ellen kötelező harci tornák bevezetését szorgalmazza. Annak a monstre elképzeléshalomnak az alján, amelynek a tetején egy hatalmas seregben gondolkodik a miniszterelnök. Sajnálom. A kormányfőt.

Tényleg sajnálom. Mert elképzelem, hogy volt előfelvételisen sorozott baka. Márpedig állítólag volt. Akárhol volt, és akármilyen pártszél védte a fenekét, szinte biztosan nem volt jobb sora, mint bárki másnak hasonló állapotban. Ha nem védte a pártszél, akkor a rendszer szívatta szét. Ha védte, akkor a bajtársak. Mert az apró tréfáktól és vaskos betartásoktól nem igazán védett senkit az otthonról húzott passzátszél. S az egyetem előtt bevonultatott homokzsákoknak még viszonylag szerencséjük volt. Javarészt rövidebb ideig évezhették a magyar néphadsereg kötelezően rájuk kiszabott vendégszeretetét. Ennek ellenére elég elmenni egy baráti társaságba, amelynek tagjai együtt szívtak. Hamarosan kiderül, hogy az alig egy év is egy életre szólóan beleégett a memóriába. Akkor is, ha jobbára igyekeznek pozitív felhanggal hangoskodni róla. Különösen némi pálesz idegek közé csorgatása után. Aztán, az anekdoták fogytával megint rohadt gyorsan igyekeznek elfelejteni. Mielőtt a nyolcvan százaléknyi negatív élmény is utat törne magának.

Igazán élvezni azt a korszakot általában nem is az előfelvételisek élvezték, hanem a sorállomány azon része, amelyik valamiért velük egy kupacba került. Mert ők megtapasztalhatták: a frissen bevonult, általában tapasztalatlanabb fiatalok, azaz kopaszok, még nekik is ki vannak szolgáltatva. Legalább is az elején. Aztán persze azok is élvezhették, akiket ezért azért mégis kijjebb emeltek a trutymóból. Húszadik senkik helyett ők már a tizenkilencedik senkik lettek. Egy portás világrengető hatalmával a többiek felett. Ha ezzel nem éltek nagyon vissza, akkor egyfajta új kompromisszumrendszer született. Ha nagyon visszaéltek vele, akkor előbb utóbb irgalmatlan betartás-hegyek, vagy pofonhalmok temették el kiskirálykodó senkiket. Akik alapvetően mégis kimaradtak minden jobb buliból. A látszólagos hatalom dacára ők alkothatták a kiközösített második vonalat még a kényszer hatására formált közösségből is.

Orbán, ha neki olyan szinten nosztalgikus élményei vannak ez iránt a rendszer iránt, hogy rendre fel akarja eleveníteni valamilyen módon, akkor alapvetően sajnálatra méltó. Még akkor is, ha az utóbb említett, alkatilag számára esetleg teljesen megfelelő „háttérhatalamaskodó” szerep jutott neki. Amit különben nem tudok. Ami viszont látszik, hogy szinte folyamatosan a „szívjatok kopaszok!” szintjén pörög. Hol a sorkötelezettség visszaállításáról röppen fel ugyanis hír, hogy aztán átadja a helyét a közmunkások kényszerönkéntességének. Most a legkiszolgáltatottabbak felé üzente meg, hogy a gigaálom megahadseregének legalján, az iskolában, mintegy előfelvételisként szophatnak majd. Mintha a miniszterelnöknek máig feldolgozatlan élménye lenne a saját katonai sikertörténete. S ezért egyfajta kivetítésként a „nektek se legyen jobb” komplexusával támadná le azokat, akik kevésbé tudnak védekezni a sereges ötletei ellen. Márpedig az ilyen becsípődéseknek nagy ára lehet. Egy sereg felszerelése nem olcsó. Még akkor sem, ha kiegyenesített kaszával fogják gyakorolni a szuronyrohamot a fák ellen.

De sokkal nagyobb lehet a társadalmi ár. A hadsereg ugyanis könnyen az a pisztoly lehet a színpadon, amit el kel sütni. Ha másért nem, akkor azért, mert különben önmagát süti el. A megálmodott seregnek azonban keleten nem igazán lehet dolga. A Don-kanyar felé most inkább a barátkozás ideje látszott eljönni. Nyugatra is macerás lenne, mert onnan meg a pénz jön. Lehet dél felé, a kerítést átugorva erőt demonstrálni, de ott elég kényes a helyzet ahhoz, hogy esetleg olyan nemzetközi tockos jön, hogy a kormányfő minimum Argentínáig repül tőle. Ha tud. Rogán ismerősének helikopterén. Márpedig, ha kifele nincs út, akkor valahol befele kellhet erőt demonstrálni.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése