Boltzár-repedés

Gránit ingókő
Forrás: Guam.net

Nagy örömködéseket hozott a költészet napja azoknak, akik a pénzköltészet vasárnapi lehetősége mellett kardoskodtak. A kormány minden esetre javasolja a vasárnapi boltzárlati törvény visszavonását. Ez kétségtelenül jelenthet egyfajta kapitulációt. Egy erőből bukott népszavazáshoz képest minden esetre a kisebbik rosszat jelentheti.

Különösen azért, mert amennyiben most sebtében visszavonják a törvényt, és visszaállítják a korábbi jogi környezetet, akkor az MSZP népszavazási kezdeményezése okafogyottnak tűnhet. S teljes erőből lehet akkor pufogtatni azokat a kommunikációs petárdákat, amelyek az MSZP, illetve az ellenzék politikai balhékereséséről szól. Ami különben akár igaz is lehet. Csak hát eddig bejött a Fidesznek, hogy ilyenkor az ellenzék a legvagányabban lecsapható labdákat is hagyta a fenébe elszállni. Holott az ellenzéki fellépés sok szempontból akár bevállalhatóan is „balhékereső” lehet. Amennyiben a kormányzat nyugodtan nyüszöghet balhéról azokban az esetekben, amikor valakinek velük ellenkező véleménye van, és azt képviselni is képes és hajlandó. Ami még a 2014-es választáson sem volt az ellenzék osztatlan sajátossága. De legalább azóta sem nagyon.

Egyébként maga a vasárnapi boltzár is egyfajta politikai balhékeresésnek tekinthető. Az ugyanis a bevezetése pillanatában is tudható volt, hogy népszerűtlen intézkedés. Így aligha jelentett többet, mint amikor a falu bikája kiáll a kocsma közepére, és kifejti: úgyis az lesz, amit a haverom akar. Mert ő a haverom. S nekem olyan haverjaim is vannak rajta kívül, akik, ha nem tetszik valami, szétborogatják a pofátokat. Orbánnak meg szüksége volt arra, hogy egyrészt gesztust gyakoroljon a klerikális lobbisták felé, másrészt erőt demonstráljon az adott pillanatban. Mára, a parlamenti kétharmad elbukása után, az erődemonstrációnak csökkenő alapja van, és korántsem biztos, hogy az illiberális csendestársak hajlandók kiállni Orbán mellett egy népszerűtlen intézkedés támogatásában. A KDNP pedig már olyan szinten nem játszik, hogy valójában teljesen mindegy, hogy mit szeretnének. A képviselőik elég magas fizetésért arcoskodnak ahhoz, hogy ne ugráljanak. A leendő kampányhoz pedig kimazsolázható az a néhány figura, aki felhasználható kalapbojtnak a népnemzetileg konzervatív, neohorthysta röhögény fölé.

A boltzárlat tehát tulajdonképpen ott és akkor, illetve az eltelt időben eljátszotta a maga politikai szerepét. Éppen úgy, mint a KLIK, amelynek ügyében szintén van egy látszatígéret a látszat-átszervezésre. Ott és akkor a vasárnapi szívatás megfelelő erődemonstráció és klerikális gesztus volt. Mára gyakorlatilag indifferens a politikai játszódások szempontjából. Akár vissza is csinálhatják. Tehát visszacsinálják. A nemzet apukája most előadja a „jó-diktátor” szerepet, és egy mára jelentéktelenné vált kérdésben visszavonulót fúj. Ezzel kielégítve a jó vezér iránt epekedők vágyát, látszólag okafogyottá, és a hívek körében lejárathatóvá, téve az MSZP népszavazási ötletét. Ugyanakkor nem kicsit befele, a párt fele is játszva, amelynek keretében az a bizonyos jó diktátor egy ideje mintha keresés tárgyát képezné. Nem önzetlen okokból, hanem mert még páran megsütnék a maguk pecsenyéjét, mielőtt az egész Fidesz-formáció politikai trágyát képezne. S amelyben az első, akkor és azóta szorgosan összecementezett repedések, már 2012-ben feltünedeztek. De amelyek, olykor más szereplők kezébe adva a csákányt, dolgozhatnak ott lent a mélyben.

Ami annyiban lehet bíztató, hogy a Fideszen belül felszínre dobhatja azt a kört, amely képes Orbán félreállítására. Nem véletlen talán, hogy a miniszterelnök a vasárnapi nyitva tartás ügyében legalább a minisztereit hűségesküre szeretné szorítani. Mert naivitásnak tűnik azt hinni, hogy egy alapvetően diktatórikus, személyi kultuszon épülő, és kifele vakhitet tápláló párt vezetőjét kívülről fognak, békés rábeszéléssel, megbuktatni. Ellenben a repedések fölött rabic döngetésével esetleg elérhető, hogy a párt roncsai közül egy viszonylag konszolidált és nyomokban még demokrata vezető keveredjen az élre. Mielőtt nyíltan is megköttetik az illiberális koalíció a szélsőségesekkel.

Azt pedig, hogy Fidesz néhány emberkéje politikai balhékeltésnek tekinti a döngetést, a népszavazást? Na és? A vakhittel Orbánért imádkozókat úgysem győzi meg semmi. Amíg Orbán hatalmon van. Legfeljebb majd utána elmesélik, hogy ők belülről bomlasztva utálták a rendszerét. De a többiek talán meggyőzhetők, hogy a választásokon gondosan elveszejtett fejszének legalább a nyele itt van valahol a társadalomban. Melynek többsége talán hajlandó többségként is érezni. Akár a vasárnapi boltzár kapcsán is. Mert valójában ez az, amitől Orbán tikkel.

Andrew_s