 |
| Fotó: MTI |
A napokban keveredett elő Kiss László évtizedekkel
ezelőtti nemi erőszakának ügye. Amit nem elszenvedett, hanem két társával
elszenvedtetett. Egy sportoló nővel, aki már „ernyedt” volt, mire Kissre került
a sor. A botrány napokig kavargott, és látszólag elülésre méltónak találtatott.
A jogilag erkölcsi bizonyítvánnyal bíró szövetségi kapitány és vice-alpolgármester
lemondott.
Mindkét tisztéről.
Ami persze valószínűleg nem egyből fogja lecsendesíteni a
kedélyeket. Nem csak azért, mert kérdéseket vet fel a fél évszázaddal ezelőtt
történtek kapcsán, hanem a napi mérlegelések tekintetében is. Az egykori
történések mérlegelése azért vethet fel kérdéseket, mert a szocialista erkölcs
éber őreinek korában, amikor hivatalosan nem volt prostitúció és nemi elhajlás,
meglehetősen szigorúan kezelték a szexuális bűncselekményeket. Úgy általában.
De nem úgy Kiss Lászlónál, aki korántsem kapta meg a maximálisan kiszabható büntetést.
Miközben a kiszabottat is meglehetős rövidítéssel
tudta le. Majd úszott és később edzősködött. Olyan kriminológiai háttérrel, amellyel
fiatal lányokkal, egy kerületbe sem biztos, hogy engedték volna másutt. Egyébként
valahogy nem kellően tiszte ebből a szempontból az az optika, amelyen keresztül
most láttatni szeretné a bukott kapitány a dolgot. Hangoztatva, hogy koncepciós
ügy zajlott annak idején.
Azonban éppen a koncepciós ügyek áldozatait süllyesztették
el annak idején igen mélyre. De, ha mégis az volt az egykori vád, akkor 1990
óta lett volna pár év arra a perújításra, amit most kezdett emlegetni Kiss
László. S amely perújrázási ötlet a jelen körülmények között egy másik
sportkörnyéki figurát juttathat az eszünkbe. Aki a plágiumbotránya óta
egyfolytában doktorit véd. Miközben Kiss esetében aligha egy elég nehezen bizonyítható
bűncselekményt fújtak volna egy koncepcióssá. A konkrét eljárást illetően
ugyanakkor egy dolog a jogi büntetlenség, és megint más dolog az, hogy
alighanem erős megalázási, uralkodási vágy lehet abban, aki lefog egy nőt, és
segédkezik ájulásig erőszakolásában. Miközben maga is él a vád szerint a
közösülés lehetőségével. Alighanem minden különösebb lelkiismeret-furdalás
nélkül. Mert amennyiben magában bűnösnek tartotta volna magát, akkor alighanem
elbujdokol. S persze nem most jut eszébe újratárgyaltatni az ügyet, hanem
évekkel korábban.
De annyira pedig fél évszázaddal sem voltak idióták a
kriminálpszichológiával foglalkozók, hogy személyiség említett sajátosságát ne
mérték volna fel. Ha pedig felmérték, akkor beletették a pakliba. Noha, természetesen
mindez csak feltételezés. Az olyan, a Ceaușescu-családdal kapcsolatban egykor felröppentekhez hasonló fantáziálásoknak meg egyáltalán nem ülünk fel, hogy pártprominensek esetleg a sportolók köréből válogattak volna partipárt. Ahogy az is találgatás, hogy egyéb vajdarabkák is heverészhetnek
a napon. Akár olyanok is, amelyekhez képest ez a régi ügy, különösen a jogi
kihordottsága miatt smafu. Alkalmasint érdemesebbnek bizonyulhatott ezt az
ügyet leporolva eltüntetni Kisst a színről, mint egy sokkal nagyobb bombát
hagyni, hogy felrobbanjon. Ami esetleg sokkal nagyobbat szólt volna, és nem
csak a szövetségi kapitányt söpri el a detonációval. Akit ennyi is kisepert a
tisztségeiből. Ellenben talán érdekessé teheti a későbbi sorsát. Amennyiben
ugyanis nem mellőzött páriaként költözik el egy messzi falu szélére. Hanem korántsem
havi félszázezerből fog tengődve lengődni valami kényelmes pozícióba, akkor
szinte biztosan gondolhatunk arra a nagyobb darab vajra.
De természetesen nem csak ennyi a jelenértéke a
történteknek. Mely értékkészletből korántsem utolsó az, hogy médiában, illetve
az interneten megfogalmazott vélemények alapján ismét felszínre került a nemi
erőszak megítélése, és elítélésének kérdése. A „hagyjuk már, régen volt”, és a „minden
ilyet ki kellene herélni” értéktartományok közt mozgó véleményekkel. Nem egy
esetben akár mentegetve is a megtévedt egykori ifjút. Ami, mint említettem
jogilag szinte biztosan értelmezhető. Azonban a húszas éveire azért eléggé
kialakult valakinek a személyisége ahhoz, hogy az említett tükröződés nyom nélkül
eltűnjön. Különösen olyan helyzetben, ahol a karrierlehetőségekkel való
nyomásgyakorlás, a felfokozott tudatállapotok amúgy is „kéznél” vannak. De még
akár ettől is eltekinthetnénk a jelenben tett hatásokra pislantva. Ha nehezen
is.
Attól azonban még nehezebb eltekinteni, hogy az eset
megítélése, illetve magának a helyzetnek a megítélése miként csapódott le az
úszók vezetőségében. Gyárfás például, aki valahogy nem érezte morálisan
problémásnak az esetet, és azt, hogy fiatal lányokat bíztak a szakira,
alighanem kiírta magát az úriemberek klubjából. De alighanem az sem használ a Magyar
Úszó Szövetség (MÚSZ) megítélése tekintetében, hogy Gyárfáson kívül az
edzőbizottság is kiállt Kiss megkímélése érdekében. Aminél még a per újra
kivizsgálása melletti kardcsörtetés is jobb lett volna talán.
S persze eközben csak ott lebzsel egy másik kisördög is.
Vajon mit akarnak sutyiban elintézni a hatalom oltáránál, hogy ennyire el
kellett vinni a média figyelmét az egyik irányba. Tipp gyanánt: a
szükségállapotos alaptörvény-hekkelésről például aligha mondott le véglegesen a
hatalom.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése