Már jó ideje, hogy a Parlament egyfajta varieté-szerepre
tör. Nem is olyan régen táncos előadással köszöntötték ott a koronát.
Sámántáncos előadással. Ami alighanem egyfajta szemléleti felvezetője lehetett
annak a gyűlésnek, munkacímen Kurultájnak, amit most tartottak
az egykor értelmesebb napokat is látott épületben.
A tudósítás szerint: „A Kurultáj Európa legnagyobb lovas hagyományőrző ünnepe több száz
lovassal, íjásszal, több ezer népviseletbe öltözött hagyományőrzővel, több
tucat jurtával”. Ezzel szemben, bizonyára azért, mert a nagy népi jurtában
nem lehetett felállítani jurtákat, és lovak helyett ott vannak a képviselők, oroszul
beszélő azeriek, türkmének, kazahok rendeztek be-, illetve felvonulást az
Országházban. Azért a részletekben ott van a megfejtés. Az igazi nagy buli nem
a Parlamentben van, hanem Bugacon kerül megrendezésre. Ahol azért mégis csak
jobban elférnek a törzsi életet jelképező relikviák. No meg a lovak is. Mármint
a négylábúak. Szóval a Lezsák Sándor köszöntő szavaiban rokon tudatúaknak
nevezett képviselők mégsem a teljes törzsi gyűlést jelentették. Csak
képviselték. S azért beszéltek oroszul, mert az az egyetlen nyelv, amit minden
megjelent értett. Talán még a parlament alelnöke is.
Az persze akár még rendben levő is lehet,
ha egy ilyen összejövetel képviselőit az irodájában fogadja a parlamenti
alelnök. Ha már a kormányfő nem rá, miközben Turul-ittasan a Váron fő a feje.
Van azért valami furcsa abban, amikor egy teljes ülésteremnyi törzsi képviselő
gyűlik össze, és a szónoki pulpituson prémes sapkában mondják a magukét.
Legalább annyira furcsa, s legalább kevésbé nevetséges, mint a sámántánc a
korona körül. Úgyhogy rendben is van talán a dolog. Azonban az említett
előtáncolás, és a lépten-nyomon avatott különböző fétisek nyomán azért meglódulhat
a fantáziánk. Különösen a nem is olyan régen bevezetett, és gyorstalpalókon
tanerővel is megtámasztott gyakorlatilag kötelező hittan, mint tantárgy
figyelembe vételével.
Ha ugyanis valakinek kellően agyára húzódott
a hagyományőrzés, akkor az komoly morális csapdában találhatja magát. Nem csak
azért, mert Horthy-fétist avatnak templomokban, ahol ez tulajdonképpen a
vallási dogmákkal is ütközik. De ugyebár anno az ország számadó juhásza saját
szájulag avatta a nagy falloszon ülő fakókeselyűt Turullá. Azt követően
különben, hogy az egykori KISZ-kiképzést követő párthűség árnyékába húzódva,
megtalálta önmagában a kereszténykonzervatív reformátust. Ami azért mégis szép
teljesítmény. A három így együtt. Még akkor is, ha a sok neofita keresztény
között igazán el is sikkadhatna. Amiért a Kurultáj parlamenti metszetéről ez
mégis feldereng, az nem más, mint az ebben megtestesülő ideológiai bukfenc. Az
oroszul beszélő lovas-nomád törzsi gyűlés a Máriának ajánlott ország sámán-körbetáncolta,
de kereszttel ékesített koronája alatt. Miközben a sámánizmus korából származó
madárszörny-jelkép szoborzatait avatják szerte az országban. Talán, a teljes
káosz kedvéért, még fehér lovat kellene áldozni a Bazilika oltáránál, és közben
nyílzáporral lőni a teliholdat. A Jobbik szerint úgyis van magyar, magyarabb és még magyarabb történelem. S szerintük még akadémiai szinten is csak ebben a koordinátarendszerben lenne szabad szemlélni a világot.
Az említett lóáldozás után Lezsák megjelenhetne talpig lajbiban,
és megnyithatná a rokontudatúak közgyűlését. Valami dombon, egy kőkör közepén.
Azt követően, hogy hittantanárok flagellista menetet tartanak Bugacra, ahol
magukhoz veszik a jelen parlamenti fogadásáról maradt borospoharakat, és
felhörpintik pezsgőjüket. Utána rögtön beiratkoznak a sámánhit tanerőit
kitanító továbbképzésre, ahol a korona körbetáncolása kötelező mutatvány. „Hipp,
hipp Orbán!” felkiáltásokkal tarkítva. S aki nem tapsol egyszerre, nem kap
Turult estére. Illetve kaphat, ha ráugrik. A Turul. Bronzból és kőből
megalkotva. Már akkor, ha a nagy madár beleun abba, amit az országban lát.
Elmegy Máriához, hátára veszi a kisdedet, és elmenekülnek.
Követve talán a gazdasági exodus során
menekülőket. Akiket ugyan divat lenézni, hazaárulózni, de azért tudjuk: eredményeiket be fogják itt tudni magyarságuknak. Akár zsidók, akár cigányok, akár
jehovisták, akár ateisták. S akik így talán sokkal többet fognak tenni az
országért, ahol Neumann János, Wigner Jenő, Teller Ede és többiek nevét még
akkor is ismerni fogják, amikor az orbanizmus vezér-nyalogatóinak emlékét
méltán betemeti a por.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése