A Professzorok Batthyány Köre kiakadt.
Röviden ennyi a hírértéke annak, hogy az egyesület elnöksége nyilatkozatot
adott ki a Seszták-ügyben. Az MTI-nek elküldték, és az rendes
hírügynökséghez méltón körbeküldte. Persze több kérdést is feltehetnénk a
megnyilatkozással kapcsolatban. De az is értelemszerű, hogy a jelen terjedelem
nem kedvezne könyvtárnyi kérdés előtárásának.
A nyilatkozattal kapcsolatban azért kiemelésre
érdemes az a kitétele a nagytudásúaknak, hogy „az erős emberek magánérdeke befolyásolhatja nemcsak a sajtóvéleményt, hanem
a mindenkori kormánypolitikát is”. Ami kétségtelen elismerése a hatalmi
centrum cenzurális potenciáljának. Mert hol másutt lehetne a legerősebb
embereket keresni, mint a hatalmi centrumban? Már csak azért is, mert ott a
kormánypolitika közvetlen irányítói alanyi jogon is megtalálhatóak. Ha pedig
ezt elfogadjuk, akkor ebből professzorosan következik annak a levezetése, hogy
a kormányzatban részt vevők magánérdeke rányomja a bélyeget a sajtóvéleményre
is. Legyünk engedékenyek: rányomhatja. Azért persze a közelmúlt origós
története, vagy az orbáni óda szerzőjének hirtelen karrierje azt mutatja, hogy
rá is nyomja. Így a PBK elnökségét akár elismeréssel csettintéssel is
köszönthetnénk a hatalom ezirányú ténykedésének leleplezése kapcsán.
Már akkor, ha nem sejtenénk: eszük ágában
sem volt Orbán Viktort és szűkebb érdekköreit bírálni. Amely sejtésben azért
szívesen csalatkoznának talán azok, akik azt hinnék, hogy neves professzorok alkotta
köröknek a politika a közelébe se férkőzhet. Mármint aktuálpolitikai szinten. Mert
tudománypolitikailag természetes lehet az érintettségük. Ahogy nem véletlenül
került elő legutóbb a tudományos minősítések minősítése kapcsán írt levélben Dr.
Balázs Ervin neve. Aki, miközben csendben agyonhallgatni
látszik a problémát egy bíborosi tesó pályafutására emlékeztető ügyben,
szintén tagja az említett baráti társaságnak. Alkalmasint, az teljes
politikamentesség illusztrációjaként érdemes a teljes tagnévsort átfutni. Amelynek
mindjárt az elején, szerényen agrármérnökként, Ángyán Józsefet is ott találjuk.
Valamiért nem azt emlegetve, hogy Orbán Viktor államtitkára is volt az említett
professzor. Alighanem annak a „becsületes és igazmondó közéletnek” a jegyében,
amelyben az egyesületi tagok töretlenül hisznek. A saját alapszabályuk
szerint.
S mielőtt bárki azzal jönne, hogy egy
egyetemi tanár miért ne politizálhatna, leszögezem, hogy igaza van. Senki nem
vitatja el azt a jogát, ami mindenki mást is megillet a napi eseményekkel
kapcsolatos véleményalkotásban. Azonban érdemes talán arra is figyelni, hogy az
említett alapszabály azért tartalmaz egy ilyen passzust is: „Tagjainak tekintélyét, tudását és
tapasztalatait felhasználva, az Egyesület elő akarja mozdítani a polgári
Magyarország ügyét hitelesen képviselő társadalmi szervezetek összefogását és
terjeszteni akarja eszméit a magyar társadalomban, különösen az ifjú nemzedék
körében”. Márpedig, amikor tekintélyelven alapulva akarnak eszméket
terjeszteni az ifjú nemzedék körében, akkor abból sokszor csak a baj maradt. Különösen
akkor, ha egyértelmű politikai kötődés mentén alakul ez a tekintéllyel való
szellemi üzekedés. Amely politikai kötődést nem a polgári nemtudnimi jelenti.
Érdemes inkább azt figyelembe venni, hogy
Orbán Viktor személyesen fejtette ki ajnározását az egyesülettel kapcsolatban. Megköszönve
konzultációjukat a nemzeti konzultáció során. Valamint a PBK szellemi
támogatását is a munkája során. Mármint a miniszterelnök a saját munkája
során. Aminek egyik részelem volt már korábban, hogy a professzorok egyesülete támogatásáról
biztosította a hallgatókat röghöz kötő rendszert, és a felsőoktatás
átbarmolását. Ami már csak azért is egy Orbánhoz méltó szemforgatás, mert a
jeles professzorok jelentősebb része pont ott lenne a valamikor ingyenes
oktatás nélkül, ahol a miniszterelnök. Jelesül: Sehol. Ők lehetnének tehát a
tudomány sehollakói. De a polgári professzorrá válás egyik fokozata talán a
személyes múlt elfelejtése. S esetleg kicsit a közösségi múlt elfelejtése is. A
szakmaival egyetemben. Ott az egyetemen.
Ha ugyanis valaki azt hiszi, hogy vannak
polgári levéltetvek, és nem polgári levéltetvek, az valahol eltévedt a
tanszékek rögös útjain. Ahogy a természettudományok kapcsán általában is.
Jedlik Ányos ugyanis nagy tudós és pap volt. De nem attól volt nagy tudós, hogy
pap volt. S nem túl sok olyan nyilatkozata ismert, amiben nyílt
állásfoglaláshoz adta volna a nevét a napi politika berkeiben. S bár nem
állítanám biztosan, hogy a napi politikában állást foglaló természettudós a
saját képességeit, hatalomvágyát pótolja a politikum beengedésével a személyes
közéletébe, de azért hajlok rá. Ahogy hajlok arra a nézetre is, hogy a cipész
a kaptafánál, vegyész a lombikjainál jobban tudja szolgálni a köznapokat, mint
a hordón.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése