Haláli hülyeség MTVA-módra

2014. augusztus 12.-én hajnalban érkezett meg hazánkba Robin Williams halálhíre. A munkásságát sokszor fogják még méltatni. Okkal. Alakításaira sokan és sokáig fognak még emlékezni. Szintén okkal. A hazai televíziózásba ma mégsem a műveire emlékezve vonult be a halála. Egyáltalán nem okkal. Pusztán egy újabb, oktalan magyarázkodást kiváltva az MTVA-ból.

Valamiért ugyanis az amerikai művész halálhíre is kimaradt a köztelevízió esedékes főhíradójából. Követve ezzel azt a színészt, aki némely esetben a hangját kölcsönözte Robin Williamsnek. Bajor Imréhez hasonlóan tehát a számos film révén hazánkban is igencsak népszerű Hollywood -i színész is méltatlannak bizonyult arra a bizonyos öt perces megemlékezésre. Ez van. Elintézhetnénk természetesen egy lesajnáló fél-mosollyal is azt a tünetet, ami alighanem a kétoldali, idült szervilizmus mellékhatásaként jelentkezik. Talán annak következtében, hogy a hajnali órákban senkit nem sikerült elérni a pártközpontban, aki rábólinthatott volna a közölhetőségre. Még akkor is, ha ez a párt most nem az MSZMP. Azonban az MTVA részéről nekiálltak még meg is magyarázni. Amitől csak még siralmasabb képet sikerült festeni magukról.

A Hir24-nek küldött magyarázat ugyanis inkább hat kínos magyarázkodásnak. Még akkor is, ha legalább később ugyan, de csak megerőltették magukat, és szóba hozták a híres színész halálát. A késedelem okaként a szerintük kötelező körültekintést hozták fel. Azért mert: „Egy sztár öngyilkossága ugyanis - szakértők szerint - könnyen öngyilkossági hullámot indíthat el”. Azonban világos: ezen az alapon később sem kellett volna beszámolni róla. Sőt! Tulajdonképpen az „öngyilkosság” szót sem szabadna kiejteni. Legalább teljesen konformak lennének a Fidesz klerikális platformja által hangoztatottakhoz. Személy szerint érdekelne persze az a szakértői vélemény is, ami szerint mondjuk délelőtt tíz előtt nem szabad ilyesmit mondani, míg később már nyugodtan beolvasható az öngyilkosságról szóló hír. Nem vitatva persze, hogy tényleg nem árt, ha pszichológus segíti a műsorokat, és az MTVA vezetésnek is szimpatikus keretet ad a történéseknek. Azonban ez megint csak újabb kérdést vet fel.

Ha ugyanis Robin Williams halálhírét csak egy pszichológus nyújtotta támogatás közepette lehet beolvasni, akkor vajon a többi hírt is ilyen keretbe foglalják? Aligha. Holott az öngyilkossághoz vezető úton az utolsó csepp bármi lehet. S vajon a pszichológus tanácsolta, hogy a déli híradóba kell bemondani? Munkacímként: „Jó ebédhez leng a kötél?” Vagy csak tényleg arról van szó, hogy addigra sikerült az összes fejbólintónak rábólintani? Elvégre Robin Williams nem kapott Kossuth-díjat. Volt ugyan pár Golden Globe-, és egy Oscar-díja, de azok ugyebár mégsem olyanok, amitől hírértékű lenne a halála. Egyik odaítéléséhez sem kérdezték meg Pannónia Bölcs Vezérét, és Kerényi Imre sem adta rá áldását. Így az MTVA-nál talán azt hihették, hogy „azzal a buzilobbival jobb inkább óvatosan bánni”. Pláne, hogy még Kossuth-díja sem volt a „Kétszáz éves ember” vagy az „Ébredések” és még számos más film szereplőjének.

Azért talán egyszer az MTVA-t is eléri az ébredés. S talán nem kétszáz év múlva. Addig is emlékezzünk a holt költők társaságába immár végleg megtért Robin Williamsre. Mert bármi is tépte el az utolsó cérnát, ő megérdemli.

Andrew_s