2013. június 27., csütörtök

Varga Mihály B-terve

Forrás: Varánusz
Most, hogy az előirányzatokkal baj van, nagyon úgy tűnik, hogy a B-tervek korát éli a hazai politika. Az ellenzéki összefogással kapcsolatos előirányzatokkal kapcsolatban Gyurcsány Ferenc hirdette meg pártja B-tervét. A gazdasági előirányzatokkal szemben pedig Varga Mihály. Bejelentve sarcigényét a bankoknak. Elvégre el sem tudjuk képzelni, hogy miként merészelt a tranzakciós illetékből kevesebb pénz befolyni a költségvetésbe, mint amennyit beterveztek kivenni onnan a szétcsorgó közbeszerzési csatornák segedelmével.

A bankoknak tehát két lehetőségük maradt. Fizetnek, vagy fizetnek. Mármint befele a költségvetésbe. Varga Mihály gazdasági miniszter, az ő arkangyali mosolyával, benyújtott egy módosítót, melyben ott van az ominózus mondat: „A pénzforgalmi szolgáltató (ide nem értve a kincstárat) 2013-ban a tranzakciós illeték elmaradását pótló egyszeri befizetésre kötelezett”. Ráadásul az első év-harmadra, a január-április hónapokra együttesen megállapított tranzakciós illeték 208 százalékát. Amely megoldásról azért mégis csak Hofi Géza emlékezetes műsora jut az ember eszébe a disznókról és a tervteljesítésről. A mosolyhoz tehát pallos is társul. Világosan kihasználva annak demagógiának a hatását, amivel bemagyarázzák az embereknek, hogy a bankok a szemetek. Alkalmasint persze világos, hogy a tőkekivonás továbbra is a vállalkozásoknak adandó, akár csak áthidaló hiteleknél azonnal megbosszulja magát. S az is, hogy a költségvetés ostorának a végén mindenképpen a lakosság áll. De a közvetlen demagógia azért hat.

Különösen, mivel a lakosság felé továbbra is folyik a porhintés a rezsivel, illetve a megemelt szocpol-pénzekkel kapcsolatban. Ahogy azonban már Hofi Géza kiemelte, a semmiből akkor sem lehet kiosztani a valamit, ha előtte megbeszélik a disznókkal. Így a költségvetések kormányzatilag éppen úgy célszerű lenne megcélozni a nulla összegű, vagy pozitív hozadékú megoldást, ahogy a versenyszféra vállalkozásai sem működnek másként. Ezért aztán a szolgáltatók értelemszerűen továbbhárítják a költségvetési terheket. Vagy beszüntetik a működésüket. Felszabadítva a piaci terepet az államosítási szándékok, illetve a kormányközeli befektetők előtt. Amely utóbbi lehet nyilvánvaló cél, amelynek megvalósítása után szinte borítékolhatóan megszűnne a kormányzat hadjárata a szolgáltatók ellen. Egyszerűen azért, mert az energiahordozók nemzetközi árára, valamint a kockázati befektetők által az állampapírokon elvárt kamathozamra nézve a kormánynak kevés befolyása van. Nagyjából a kambodzsai, vagy az angol alkotmánnyal kapcsolatos befolyásolási képességgel azonos. Lehet róla véleménye, és aztán fizetni kell.

Igaz, a teljes folyamathoz, a teljes szolgáltatói szektor kormányzati, vagy ahhoz közeli befolyásba vételéhez idő kell. Nem véletlen tehát, hogy Orbán Viktor, és csapata szinte állandóan a jelen kormányzati erők évtizedes uralmát igyekeznek sulykolni. Még olyan kérdések megközelítésében is, amely esetében a szakmai ostobaság szinte nyilvánvaló. A legutóbbi hír ebben a sorban Simicskó Istvánnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) sportért és ifjúságért felelős államtitkárának a megnyilatkozása volt. A kábítószer-ellenes világnapon azt találta mondani, hogy 2020-ig teljesen visszaszorítanák a kábítószer-fogyasztást Magyarországon. Amiből az évszámot is érdemes figyelni, mivel bőven túlmutat a jelenlegi kormányzati cikluson. De a következőn is. A szakmaiságot is lehetne természetesen számon kérni, mivel a kábítószerek, illetve általában a szenvedélybetegségek kérdése aligha egy államtitkári leirat tárgykörét képezik. Annál lényegesen komplexebb kérdések. Különösen azt követően, hogy a szenvedélybetegek, például a dohányosok, pénzéből kívánják kistafírozni a hatalmi ismerősök egy részét.

Azonban a szándék kézenfekvő az Emmi-nyilatkozatban. Folyamatosan ismételgetni: „esélyetek sincs, mi nyerünk”. Mert ellentétben azzal, hogy a gyurcsányi B-terv lehetet egy taktikai húzás-sorozat része, a vargai B-terv nagyon is lehet egy kézzel fogható, és megvalósítandó terv része. Olyan, amit keresztül kellene mindenképpen hajtani a vezéri, és közgépi elképzeléscsomagok teljesülése érdekében. Ebben az esetben Varga Mihály emberi arcának tényleg nem lesz kegyelem. Ahogy a pénzintézeteknek sem. Mert ahol az adóprés jelenti a normát, ott fizetni kell. Most és azonnal. A jövő meg nem számít. Számítva arra, hogy akinek közel teljhatalmat sorsolt a demokrácia rulettje, annak a hatalom megtartását is biztosítja majd a sors. Meg a B-közép.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése