A föld törvényszélén

Forrás: Facebook

A föld-törvény, pontosabban a földtulajdon körüli viták korántsem az utóbbi napok termését képezik. Ángyán József már múlt októberben eljátszotta a nagy szembeforduló szerepét. Jelen, Fidesz-bőli kilépésének bejelentése nem jelent mást, mint azt, hogy szintet lépett, és más politikai támogatók után néz. Ami nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy kijelentéseinek ne lenne valóságalapja, ténytartalma. Ahogy az sem változott, hogy a föld tulajdonviszonyai neuralgikus pontot jelentenek egy olyan országban, melyben a mezőgazdaság tradicionálisan nagy szerepet kap a gazdaságban, és az emberek szubjektív hon-érzetében egyaránt.

Az utóbbi kapcsán egyébként az is nyilvánvaló, hogy az emberek tömegei manipulálhatóvá válnak azzal, ha valaki látványos akciót folytat a föld tulajdonlásának atomizálása mellett. Ahogy nem kisebb hatást lehet elérni a „magyarok tulajdonolják a magyar földet” szlogen kikiáltásával is. A kettő ötvözésével pedig kifejezetten erős hatás érhető el. S még az sem állítható, hogy az ezekre felfűzött minden politikai gondolat alapvetően problémás lenne. Mint annyi más esetben, nem okvetlenül a céllal van mindig a legnagyobb baj, hanem a módszerekkel és a következményekkel. Megjegyezve, hogy módszer alatt most nem azt értem, amikor a Jobbik transzparensekkel megjelenve okoz zavart a tisztelt házban, mivel az tulajdonképpen akár bele is férhet a játékszabályokba. Legfeljebb szokatlan hazánkban, ahol az álmosítóan unalmas, burkolt anyázásban merül ki sokszor a Parlamenti indulatok tárháza. S amely langyos posványt, tényleg a Jobbik tudott legtöbbször megtörni. Némi zsidózással, és cigányozással is olykor-olykor. S talán itt lehet a veszélye annak, hogy az ellenzék a föld-ügyekre nem igazán tudott valós alternatívákat kidolgozni. Vagy nagyon jól titkolták, gyengén artikulálták a tömeges kommunikáció csatornái elől. Átadva a terepet ezzel ezen a területen a Jobbik-nak, és szimpatizáns szervezeteinek. Amit jól mutat az, hogy az alapvetően karrier-politikusként „működő” Ángyán József első támogatói között ott találjuk azon szervezetek egyikét, mely 2006-ban szerepet vállalt a Kossuth tér humán vizelettel való felültrágyázásában.

Az is teljesen érthető, ha az ellenzék jelentős erői bénán ülnek a reflektorfényben. Abban, amiben a hazai történelmi múlt egyes eseményei villadoznak. Amilyen például a termelő szövetkezetek kérdése. A valamikori TSz-ek létrehozása ugyanis olyan osztályharcos szlogenekkel és nem egy esetben olyan erőszakosan történt, hogy a létük szükségszerűségét elfedi ezek a rárakódott rétegek. Márpedig egy háborúban kivérzett országban elengedhetetlen volt az gépesítéshez, és a modern technológiákhoz alkalmazkodó birtokméret kialakítása. Az a föld-koncentráció, ami már az uradalmi birtokrendszer kialakulásával megindult hazánkban. S ami biztosítja a teljes birtok gazdálkodásának kiegyenlítését. A kisebb birtok ugyanis kitettebb az egyes táblákat sújtó terméscsökkentő eseményekkel szemben. A nadrágszíjparcellák pedig kifejezetten kitettek. Azonban létrehozásuk alkalmas a néplélek megsimogatására és a politikai haszonszerzésre. Amit mi sem bizonyítanak jobban, mint a rendszerváltás utáni föld-sorsok. Amikor nem egy esetben olyanok jutottak tulajdonhoz, akiknek a tudásuk sem volt a csúcson, míg a tőketartalékuk végképpen nem.

Elszegényedésük, bedőlésük prognosztizálható volt. Ahogy az is, hogy ennek a folyamatnak ott lesznek azok a haszonélvezői, akik képesek felvásárolni a földet, vagy a kárpótlási jegyeket. Az akkori pletykák alapján könnyen lehet, hogy, az amerikai első milliók mintájára, hazánkban az első tíz hektárokat nem illik majd feszegetni a jövő földesurainál. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a „minél több embernek adjunk földet” kommunikációja alapvetően hamis lehetett a rendszerváltáskor, és hamis lehet most is. Akkor, ha a leendő kisgazdaságok tulajait sem pénzzel, sem tudással, sem tapasztalattal nem tőkésítik fel, akkor mindenképpen. Ellenben alkalmas arra, hogy az elszegényedett, elkeseredett emberekben hamis reményt keltve az utcára vigyen tömegeket. Elfeledkezve arról, hogy elárulja azt a „B-tervet”, ami a várhatóan bedőlő családokról való gondoskodásról szól majd 5-6-10 év múlva. Hacsak a majdani indulatokat nem egy polgárháborút prognosztizálva kívánja levezetni, illetve egy totális diktatúrával elnyomni. Most azonban lehet transzparensekkel villogni, és kihasználni a közhangulatot. Azt, ami szintén hajlamos megfeledkezni arról, hogy a mezőgazdaság nem zárt gyárépületben zajló, kiszámítható termelést nyujtó ágazat.

Ugyanakkor a Jobbik akciója teljesen világossá tette, hogy a kormányzati erők bármi áron képesek keresztülhajtani az akaratukat. Ami azért kínos, mivel éppen Ángyán József volt az, aki maffia-birodalmak kialakulását leplezte le a föld-tulajdonok újraosztása kapcsán. Biztosítva az akár meddő, kihasználatlan, meg nem művelt, és a közösségektől független birtokok kialakításának, a zsellérség újratermelésének lehetőségét. Ebből a szempontból, a szélsőségesekkel korábban is jó kapcsolatot mutató Wittner Mária, és a velük szemben elég megértő házelnök igen-szavazatának hiánya nem is annyira meglepő. Ami meglepő lehet, az Orbán Viktor fensőséges távolságtartása a föld-törvény megszavazásától. A miniszterelnök gesztusát természetesen lehet a szélsőségek felé gyakorolt gesztusként értékelni, de ebből a szempontból is álságos lenne. Egy olyan törvény kapcsán kacsintva össze az egyeduralmát esetleg utcai gárdákkal megtámogatni képes erőkkel, mely törvény aligha jöhetett volna létre a tudta, és persze beleegyezése, nélkül. Azonban valószínű lehet a gyávaságra alapozott forgatókönyv is.

Orbán Viktor, 1989 óta, ugyanis számos esetben adta már tanújelét annak, hogy komoly problémái vannak a saját személyes kockázatot jelentő helyzetekkel, a valós döntési felelősséggel. Márpedig egy névszerinti szavazás eredményét visszavonhatatlanul az illető személyhez lehet kötni. Ilyenkor teljesen érthető pánikreakció az, ha valaki semmit sem dönt, és távozik a helyzetből. Bízva abban, hogy a technika kiszámított ördögében mindenki hisz, akinek kell. S bízva abban, hogy a pártjában elég sok hűséges katona van, aki vezéréért bármit hajlandó feláldozni. Akár hűségből, akár félelemből, akár a baksisért. Nem csökkentve a Fidesz felelősségét a döntésben. Ahogy az ellenzékét sem a valós, és gazdaságilag is élhető alternatívák meg nem nevezésében. Egy adott törvénnyel szemben ugyanis kevés kehet a hibák, a problémák sorolása.

Andrew_s