2022. szeptember 21., szerda

Árnyékkormány - Programpótló dékázás?

Megalakult az árnyékkormány. Szerintem kellő türelemmel visszaolvasható, hogy már választásokkal ezelőtt hiányoltam valami hasonló kezdeményezést. Közben választások jöttek mentek. Ellenzéki ötletelések keltek, vesztek. Most meg megy a fanyar fanyalgás. Jobbára azok részéről, akik eddig is egyfajta gondolatkísérletként kezelték a társadalmat. Meg általában a világot. Most meg azon problémázik, hogy a DK árnyékkormányában DK-s politikusok vannak.

Van ez így. Tekinthetjük úgy is, hogy a saját Mátrixában mindenki a saját karaktereivel játszik. Bár tudom. Ellenzékinek mondott politikusok sora fáradozott azon, hogy a szintén ellenzéki DK vezetőjét váltsa le Orbán Viktor helyett. Most mintha éppen a választást sikerre vivő MZP is visszatért volna a hangoskodók forgószínpadára. Amivel leginkább az a baj, hogy kicsit nehéz az esetében a Fidesz és a Fidesz között választani. De hagyjuk MZP szellemiségét nyugodtan nyugodni. Ráfér. Szóval dékás árnyékkormány.

Híve vagyok a koncepciónak. Naná. Nekem személy szerint nem az a kérdés, hogy kikből áll, hanem az, hogy mit akar csinálni. Ha van egy konzisztens program, amihez ők a gombok, akkor rendben van. Még akkor is, ha a névsor egy része számomra ismeretlen. Ez van. A névsor néhány szereplője esetében meg jobban szeretném, ha sosem ismerem meg a politikusként. De van ez így. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy egy párt a programjához olyan gombsort választ, amilyet szeretne. Ameddig nem derül ki, hogy csak egy gombsor van a nem létező kabáthoz, addig nincs ezzel semmi bajom.

S innentől visszatérek oda, hogy nem értem a dékás árnyékkormány dékásságán problémázókat. Ha egy cég stratégiai programjához megvalósítókat keresnek, akkor kik közül választanak? Vagy a cég alkalmazottai, vagy a céggel szoros szerződésben levő gárdából. Egy párt miért tenne másként? Mi gátolta meg a többi pártot a hasonló innovációtól? Mi gátolja meg ezt követően? Ha nincs képviselhető programja a gyurcsányozáson kívül az szívás. Viszont ennek tág tere van a kormányfrakcióban. Ehhez nem kell ellenzékinek lenni. Az én olvasatomban nyugodtan alkothatna komplex kormányzási programtervezetet bármelyik párt. Legalább lenne némi tárgyalási alapja egy kompromisszumos javaslatnak. Amit a saját árnyékminisztere képes vitaképesen képviselni egy kompromisszum-, azaz szövetség megkötésekor.

Úgyhogy személy szerint semmi bajom nem lenne akár több árnyékkormány-kezdemény árnyékkormány-program kezdeményezésével. Majd a következő választáskor egy ennek nyomán kialakult, valósan ellenzéki tényleges, képviselhető, és közösen képviselhető programmal előálló kihívóval. Mielőtt az eddigi választások ellenzékiségét követő nagy dékázás árnyékában az árnyékszékben végzi az országos politika.

Andrew_s

2022. szeptember 19., hétfő

Helyi és időszakos képviselőség

Az időközi választásokon az ellenzék láthatóan nem szerepel fényesen. Magyarázatot biztosan sokat lehet találni. Különösen politikait. Már csak azért is, mert nem igazi politikus az, aki nem tud bármit megmagyarázni. Elemezni is lehet utólag bármit, s szinte bárhogy. Az elemzéseken alapuló magyarázatok jó része valószínűleg igaz. Ugyanakkor érdemes talán azon is elgondolkodni, hogy miért is vannak ezek az egymást követő időközi választások.

Általában sok mindenért lehetne. Ha a korábbi képviselő halála az ok, akkor tényleg nincs mit tenni. A részvétnyilvánításon kívül. Amikor azonban azért, mert a korábban ott üldögélőt országgyűlési képviselőnek jelölték, akkor nem erről van szó. Másról azonban szó lehet. Akár rövid, akár hosszú távon. Mármint akkor, ha a jelenlegi formációk ellenzéknek definiált elemei még létezni fognak hosszabb távon. Vagy ellenzéknek definiálhatók maradnak. Ami már eddig is necces elképzelés volt nem egy egylet esetében.

Az a bizonyos más, az az, hogy vajon egy adott terület tényleges képviselete mennyire számít annak, akit az adott területen egy adott pozícióra megválasztanak. Személy szerint már csak ezért is híve tudnék lenni egy közvetlen választásos, és visszahívható mandátumokkal felálló országgyűlésnek. Talán jobban érdekelné a pártokat a helyileg hiteles jelöltek állítása, és a jelölteket a terület képviselete, mint az emberek feje feletti hatalmi egyezkedések. Az önkormányzati képviseletre ez hatványozottan igaz lenne. S itt értünk vissza az időközi választásokhoz.


Mert világosan látszik, hogy mennyit számított az adott terület egy adott képviselőnek. Mert azért akkor, ha egy önkormányzati képviselőnek az így elnyert funkció, és nem a jobban fűtött másik lenne a fontos, akkor marad ott, és az emiatt kiírt időközi választásra sor sem kerül.

Andrew_s

2022. szeptember 14., szerda

Neoratkoizmus - 2022

Ratkó Anna, a sorok közti példakép.
Forrás: Sulinet
Darálómester Dúró Dóra ajánlásával elfogadtak egy törvényt az abortusz szigorításáról. Szigorításáról? Ezt még lehet ízlelgetni. Az azonban tény, hogy Pintér Sándor a sok, köztük nemi erőszakból fogant, gyermeket szült, tehát a kérdésben igen komoly tapasztalatokkal rendelkező belügyminiszter aláírt egy új jogforrást a kérdésben. Ami nagyjából úgy ment át a köztudatba, mint a magzati szívhang meghallgatását kötelezővé tevő törvény. A magzati életműködés jeleiről lehet talán vitatkozni. Azon azonban aligha, hogy mind emberi, pszichológiai nyomásgyakorlásra, mind az abortuszt választó nők megalázására is alkalmas körülményeket biztosíthat. De kár lenne azt hinni, hogy ez valami újdonságként esett le a NER-plafonról.

Az előzményekhez érdemes figyelembe venni, hogy a nemzeti életvédelem neoratkoista ötletparádéja évtizedes múltra tekint vissza. S már akkor elindult az akkori Jobbik felzárkózása ehhez a vonulathoz. S ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a sajátjukat az országházi fűtéssel rezsit csökkentő szélsőjobb több prominensét annak idején a Jobbik színeiben futtatták. Így szinte jogfolytonosnak tekinthetjük akár a darálódíjas képviselőnő politikai szereplését is. Bár 2013-ban nem ő jegyezte azt a gondolati vonulatot, ami az akkori Jobbik neoratkoista ötletparádéját látta el sziporkákkal. A NER plafonja alatt tehát nem sok újdonság akad ezúttal sem. Legfeljebb az, hogy ezt a plafont újra lejjebb hozták.

De ezzel sincs semmi baj a NER világában. Mert az alacsonyabb plafon alatt egyre inkább csak térdelve lehet majd létezni. De a Fidesz vidékén, és mostanság a parlamenti szélsőjobb is ide sorolható, amúgy is elvárt a megalázkodás a nagyságuk előtt. A nőknek különösen. Esetleg ők négykézláb is várhatják, míg újratöltik számukra a nemzeti demokratikus életforrás-projektet. De addig is bátran lehetnek lenyomott állapotban. Ha fizikailag nem, hát társadalmilag nyugodtan. Mert a NER így szereti. Ha a vezető hatalom vezető vezetőinek csak a farpofáival értekezik a társadalom. Úgy általában. Mert Orbán világában a társadalmasított közerőszaktevés sem újdonság.


Bár az egészet lefordíthatjuk arra, hogy ilyen az, amikor a Ratkó-komplexus egy Torquemada-i személyiséggel ötvöződik, még sincs itt semmi újdonság. Látnivaló sem sok. Az utcákon nincsenek százezrek, és a szélsőjobbot parlamenti párttá varázsolták. Mindazzal az előzményekkel, amit a tagok személye garantál, és garantált már korábban is.

Andrew_s

2022. szeptember 9., péntek

A Commonwealth és a világ is szegényebb lett

Meghalt II. Erzsébet. A világ szegényebb lett. A Commonwealth élete pedig más lesz. Nyugodjék Békében.

Andrew_s

2022. augusztus 22., hétfő

Az USA esete a háborús előzményekkel

Pár napja olvastam először hivatkozást arra, hogy az USA kormánya mindent is tudott előre az Ukrán-Orosz háborúról. S valóban megjelent a The Washington Post oldalán egy összefoglaló erről. Már a címben is azt sugallva, hogy az USA előre jelezte az inváziós kockázatot a szövetségeseinek. Illetve az ukrán elnöknek is. Magyarul a Portfolio közölt egy ennek alapján készült írást. Itt inkább csak pár gondolatot vetnék fel. Jobbára az utóbbi alapján.

Ehhez visszakanyarodnék a februárban írtakból arra, hogy „a háborúkat, noha eszmék nevében indítják sokszor, a gazdasági előnyök sem kicsit szokták befolyásolni”. Ami akkor is igaznak tűnik a történelmet nézve, ha aligha hagyható figyelmen kívül az emberi tényező. Például, a hatalom képviselőinek, illetve a hatalom valós birtokosainak az egyéni képességei, személyisége, a világhoz való viszonyai. Így, személy szerint kétségekkel fogadnék egy olyan állítást, ami szerint az amerikai hírszerzés erre hivatott szakemberei nem készítettek Putyinról egy teljes személyiségprofilt. Amit aztán nyilván figyelembe is vettek.

Miközben számos adatot gyűjtöttek csapatmozgásokról, telefonbeszélgetésekről, és minden másról, amihez hozzáfértek. Ami alapján azt írják most, hogy a teljes offenzíva-tervet megtárgyalhatták előzetesen. Ellenkező irányú ismeretekkel nem rendelkezve, és a háború forró szakaszának hónapjai után elfogadom, hogy így volt. Különösen, mert nem szeretnék beleesni a „távelemzés” két, a fórumvilágokban gyakran tapasztalható hibájába.

Ezek egyike, hogy egyfajta szurkolóként viszonyulnak bármely félhez. Holott, mint azt szintén írtam korábban, a háború nem videojáték, és nem is egy sportmeccs. Ott emberek nyomorodnak, illetve halnak meg. Amit a szurkolók azonnal megtapasztalnának, ha az első sorokban próbálnák a kedvenceiket megtámogatni és nem a fotelből drukkolnának. A másik, talán a szurkolói attitűdből is származtatható, hiba az, hogy lebecsülik hol az egyik, hol a másik felet. Netán mindenki mást, aki nem ért egyet a fórum-helikopterrel.

De kanyarodjunk vissza ezen a ponton az említett hivatásosan titkos elemzőkhöz. Akiket szintén nem szeretnék lebecsülni. Ha azonban nem becsülöm le az USA hírszerzését, felkészültségét, akkor eljutunk egy logikai csapdához. Ugyanis az orosz külügyi apparátus az amerikai fegyverszállítások kezdetén jelezték, hogy casus belli-nek fogják tekinteni a fegyverszállítások folytatását. Ez nem manapság, hanem a 2022. február 24.-én megindult forró háború elindulása előtt megtörtént. S itt az a bizonyos csapda. Ha ugyanis ismerték Putyin személyiségét, az orosz viszonyokat, illetve minden mást, akkor vajon miért nem vették figyelembe az orosz külügy bejelentését?

Azoknak akik most elkezdenék olyasmin törni a fejüket, hogy ha nem ezt, akkor mit tekintett volna Putyin háborús oknak, azoknak további jó gondolatkísérletezést kívánok. Egyszerűen azért, mert azt tudjuk, hogy az oroszok mit reagáltak a fegyverszállításokra. Azt is, hogy ezt követően mit tettek. Innentől az összes, „mi lett volna ha” mottójú kanapé-latolgatás irreleváns. Nem kicsit, hanem nagyon.

Ugyanakkor, ha amerikai részről szándékosan hagyták figyelmen kívül az orosz üzeneteket, akkor mennyiben lehet fals az a conteo-csokor, amely a köré a vezérmotívum köré fűzhető, hogy az USA felelőssége sem kicsi, de nullánál mindenképpen nagyobb abban, hogy eldördültek az első lövések. Miközben a januári fegyverszállításokhoz az akkori ukrán vezetés hozzájárulása, illetve kérése is kellhetett. Eközben, ahogy a Portfolio-n is olvasható, hogy az egyik nyugati vezető a másik után tárgyalt Putyinnal, illetve az orosz külügyminiszterrel. Ezt követően kissé nevetségesnek tűnő feltételezés lenne, hogy Putyin csak Orbán Viktorral tárgyalta meg a támadást, míg mindenki más a kerek szemű rácsodálkozást gyakorolta a kialakult helyzetre pislantva. Putyinnak bőven volt lehetősége egyeztetni mindenki mással is. S ennek kapcsán csak emlékeztetnék arra, hogy mekkora ellátási pánikot okozott az EU gazdasági nagyágyúinál az első lövések eldördülése. Semekkorát.

Szintén a Portfolio-n olvasható egy eldugott mondat: „A beszámolók szerint Biden biztosra akart menni: tényleg eltökélte magát Putyin, vagy csak a határait feszegeti?” Gondolom azóta erre Biden-elnök megkapta a választ. Putyin eltökélte magát, és az USA szállíthatja a fegyvert. Cui prodest scelus, is fecit...

Andrew_s

2022. augusztus 19., péntek

Esztergom zászlói

Fotó: EISy
Dolgom volt Esztergomban. Van ez így. Még a COVID-őrület előtt jártam ott utoljára. Nem mondanám, hogy semmi sem változott. Sőt! Nagyon sok minden változott.

Sok változás kifejezetten tetszett. Nekem személy szerint. Ahogy rendezettebbnek tűnt a pályaudvar környéke. Vagy az autóbusz-állomás. Igen, évek teltek el, amióta utoljára arra jártam. Kifejezetten úgy tűnt, hogy épül, szépül a város.

Aztán úgy éreztem, mintha Hofi egyik mondatfűzére kapott volna visszhangot. Ami terített asztalról, jobbnál jobb ételek felsorakoztatásáról szól. Egy kis problémával. A teríték közepén egy kis tányér szarral. Na! Valahogy így hatott az, amikor feltűnt, hogy a nemzeti trikolór mellett minden zászlótartóban ott a második világháború Dunába-lövő szemetei által lejáratott másik zászló. 4 piros csíkkal.

Igen! Felrémlett valami, hogy Esztergom zászlója is lehet hasonló. Lehetett volna. 5 csíkkal. S kifejezetten akkor, ha címerjazzsal társsul. Márpedig az Esztergom közterein megjelent zászlók nem ilyenek. Jó lenne feltételezni, hogy Esztergomban nem tudnak ötig számolni. De ezt kétlem. Azt is feltételezhetnénk, hogy nem ismerik Esztergom zászlaját. De ezt is kétlem.

Mindez, leginkább, természetesen az esztergomiak dolga. Az ő lakhelyüket fogják esetleg azonosítani a szélsőjobb mellett kiálló várossal. Mert lehet polemizálni az Árpád-háztól az Anjou-koron keresztül sok mindenen. De az Árpád-sávos zászló mostanában mégis inkább a szélsőjobbal, és a decibel-magyarokkal fonódott össze. De, természetesen, ez is az esztergomiak dolga. Ha nekik jó így, akkor ez van. Ahogy akkor is, ha esetleg olyan városvezetésük van, amelyik nem ismeri Esztergom zászlaját, vagy nem tud ötig számolni.

Andrew_s

2022. augusztus 5., péntek

Amikor Orbánék majd megvédik az erdők helyét...

Egyszer volt...
A neten se szeri, se száma a nagyon okos gondolatoknak, amik az orbáni vezetés lábon kihordott agyhalálának a fa-gazdálkodásával kapcsolatos. Nem egy közülük alig különbözik színvonalban attól, ami a koponyában megzörgetett, ott éhen halt agyrágó bogár kiadta zaj. S mielőtt félreértés lenne. Bárkinek joga van az itt leírtakat tekinteni ugyanannak. Azt is előre-bocsátva, hogy nem fogok tüntetést szervezni, mert nem alapítottam pártot, és a mikrofonigényem is csekély. Tehát az, aki rajtam szeretné számon kérni azt, ami nem történik, az is nyugodtan sorolja be ezt, és a saját reakciót is kinek-kinek az egyéni szociális problémái közé.

S akkor fairtás. Nyilván van egy botanikai, egy ökológiai, és még ki tudja milyen nézete a kérdésnek. A botanikai, illetve növényföldrajzi kérdés egyszerűen elintézhető. Az erdő ugyanis olyan életközösség, amit nem pótol a cserepes muskátli, és a ketrecben tartott papagáj. Miközben az is világos, hogy egy évszázada önálló életközösségként létező erdő pótlásához egy évszázad kell. A kiirtásához meg pár hét. A kettő időarányát annak ajánlanám a figyelmébe, aki az erdőirtás kapcsán a friss telepítések felmentő hatásairól pofázik. Azt sem vitatva természetesen, hogy azok a fél-kultúr erdők, ahova a természetes növénytakaró nem kis részét sikerült silányítani igényelhetnek emberi karbantartást is. Vagy a végén még beáll valami természeti egyensúly, amit a civilizáció ki nem állhat ugyebár.

Ezek után, különösen a déli országok hajóépítéstől kopár hegyoldalait nézve nyilvánvalóan felmerülhet a kérdés, hogy akkor a mi a jó édes kurva anyjukért akarnak fát vágatni kormányzatilag tüzelőnek. Holott a válasz baromi egyszerű is lehet. Pénzért. No nem a tűzifa áráért, bár nyilván van olyan közszereplőt ismerő üzleti szereplő, aki azért is lehajol. Azonban világos, hogy az erdőmentesített területeken baromi egyszerű megvédeni azt, ami nincs. Viszont baromi nehéz megvédeni azt, ami marad. Az erdő után ugyanis ott marad a kopasz terület. Amit süt a nap, fúj a szél, és mos az eső, ha van. Elvégre azok a bizonyos déli sziklák is kopaszak valamiért. Na pont azért, amit úgy hívnak, hogy erózió.

Amikor ez a folyamat elindul, szinte kínálni fogja magát az alkalom, hogy Orbán Viktor elkezdje megvédeni azt, amit nélküle nem kellene. Miután most szociálisan könnyekig meghatva önmagától megsegíti a szegényeket, az iskolákat, meg akárkiket a tűzifával, nekiállhat megmagyarázni, hogy csak azért kell kiparcellázni, az akkor már csak egykori, erdők helyét, hogy a vityilló-építésekkel, és a hozzájuk tatozó medencés, nyugágyas izékkel megvédjék a területet az eróziótól. Ami ugyebár be se következne, ha marad az erdő. Márpedig ebben pénz van, és nem kevés. Ráadásul azt követően, hogy az erdő már nincs ott, a környezetvédőknek is megüzenheti, hogy hova ugráljanak a lóalkatrésszel a hátsójukban. Úgyhogy Orbán, és a megtakarításait birtoklók ezt a problémát is megoldják. Miközben ki lehet osztani területeket a leghűségesebb seggnyalóknak, a legjobban lefizetendő pártoló tagoknak, és persze a legjobban fizető senkiknek. Mert az, aki ilyen áron, ilyen területeken nyerészkedik, birtokot vásárol, illetve elfogad az egy senki. Akárhány milliárdja, létrája, puskája, és bértrógere van. Ha nagyon vágyik tiszteletre, akkor Dr. Senki, a hányinger nagydoktora.

Ami nem jelenti azt, hogy a politika nem egy szereplője ne lenne ezzel holtversenyben akár a "túloldalról" is. Elvégre a párttámogatások kerekítési hibái között olyan szervezetek is vannak, akik állítólag nagyon zöldek. Annyira, hogy náluk már csak a fű zöldebb. Itt lenne a kiváló lehetőség, hogy mind a tízen kimenjenek egy erdőbe és fizikailag próbálják megakadályozni a fák irtását. A közösségi médián, az egyes párok által előadott duzzogás ugyanis csak egy valamit demonstrál: a cselekvési akarat hiányát, és a decibel politizálás langyos vizébe való elmerítkezést. Ami annál mélyebb, minél nagyobb pofája van egy pártnak amúgy a környezetvédelemről. Talán még az is előfordulhatna, hogy sikerül elindítani valamit. De legalább az ügy mártírjaként azt bemutatnák, hogy nem csak a fűtött, vagy most inkább hűtött képviselői székkel járó kedvezmények megszerzésében, és a fizetésük felvételében jeleskednek. Olyanok is, akiknek önerőből nem frakciója nem lenne, de egy "f" betű is csak valami egészen más, szaporodásbiológiai, fogalom kapcsán jutna.

Igen, lehet, hogy veszélybe kerülne az orcájuk hamvassága, a fenekük ütésmentessége. Bármi lehet, és az ellenkezője is. Még az életrajzát bemutató film alapján is elverték párszor. De talán még az is hozzájárult a népszerűsége növekedéséhez, a tömegbázisa kialakulásához. Amit talán az is befolyásolt, hogy neki volt jövőképe. Volt egy elképzelése, hogy honnan hova szeretne eljutni, és honnan hova szeretné a kisemmizett, megvetett, lenézett tömegeket eljuttatni. Most divatos szóval volt víziója. Nem tele, hanem jövőképi. Ellentétben azzal, hogy a hazai közszereplőknek még vízilovaik sincsenek. Csak a bőrük. A pofájukon. Holott, mint egy valamikor népszerű film címe is sugallná. a vízilovakkal még csak lennék. Talán egy vízióval, is. Inkább, mint a mai magyar politikai VIP-válogatottal... Amúgy igen, elvárnám, hogy mutassanak fel személyes értékválasztást, majd e mellé egy személyes kockázatot is vállaló kiállást. Akár szervezzenek tüntetést. Ne a jól megfizetett langyos vízben várják meg, amíg valakia maga amtőr módján szervezni kezdik, majd menjenek oda beleugatni valamibe, amiért semmit se tettek.

Miközben elképzelem azt a függetlenségi mozgalmat, ami Gandhi munkássága alapján bontakozott volna ki akkor, ha egy kocsmában ülve agitál, és morog az egybegyűlt alkeszeknek. Miután felvette a birodalmi parlamentben a fizut.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a vérgőzzel ballibsiző neofita decibelorbanisták, a Fideszre szavazók, a Fidesz tagsága, illetve elvbarátaik nem akarnak kirándulni, erdővel borított dombokat nézve pihenni. De nem csak ők, hanem sokadiziglen a gyermekeik, unokáik sem. Ugyanis az ő tiltakozásuktól sem hangos a közélet. Pedig arrafele talán még inkább lehetőség lenne a vezérüket lecserélni. Ha tényleg az ország jövője, a gyermeik, unokáik sorsa számítana nekik a pofázáson kívül. Nem csak a lengőnyelvű vezérsegg-nyalás.

Andrew_s

2022. július 31., vasárnap

A tüntetés, ami nincs

Orbán Viktor legutóbbi, fajelméleti fejtegetése a miniszterelnöki retorikában mindenképpen vízválasztó. Nem azért, mert korábban nem lehetett az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, vagy egy portás-effektusos kisebbrendűségi komplexus mindenkit lenéző retorikai fordulatait fellelni a mikrofon-megragadások némely alkalmai esetében. Sokkal inkább azért, mert a nemzetközileg elismert magyar határon kívül történt, és ettől függetlenül, egy nemzetközi biztosíték-kiverés is társul hozzá. Joggal.

Erről a kivert biztosítékról sok fele lehet olvasni. Amiről nem lehet olvasni, az az, hogy ezrek, százezrek mentek volna ki a magyar városok utcáira. Ennek az országot átitató anti-humanizmustól az általános fásultságig sok oka lehet. Az egyes embereknél. De nem a szervezeteknél. Erről, pontosabban arról, hogy még az ellenzéki politikában érdekeltnek gondolt pártok sem szólították ki az utcára a velük szimpatizálókat, a hétköznapi fasizmust elítélőket, mindenkinek meg lehet a maga véleménye. Az enyém például az, hogy a korábbi szervezések lekonyuló részvételei nyomán beárazták a kudarcot. Aminek nem az az oka, hogy mindenki a kebelére ölelné Orbán Viktort, és kormányát. Ezt sokan meghagyják a Hegedűs Zsuzsához hasonló, gerinc nélkül könnyedén, és ingatagon hajladozó sleppnek. Ahogy a Fidesz népszerűsége a legutóbbi mérések alapján csökkent is az utóbbi idők politikája nyomán. Azonban ez a bizonytalanok számának a növekedésével járt csupán.

Ami mögött személy szerint erős deficitet érzek a meggyőző-képességben az ellenzék részéről. Amiben nyilván nem kis része van, illetve lehet annak, hogy az tömegek meggyőzéséhez az "orbántakaroggy" mottóval meghirdetett közös ökölrázás, mint kínálat kevés. Nem mindenkinek, de a tömegeknek a jelek szerint kevés. Ugyanúgy kevés, ahogy a rétegtüntetések azon kínálata is kevés volt, és maradt, ami a "mit nem akarunk" kántálásában merült ki. Ahogy a tömegeknek nem kommunikálható alternatíva hiánya megbuktatta a tanártüntetéseket is annak idején. Szinte törvényszerűen. S minél zártabb körű érdekeltségi klub a szervező, minél emelkedettebbnek öndefiniálják magukat a szervezők, annál kevésbé valószínű, hogy kiterjedt szolidaritást váltson ki a szinte kizárólag negatív üzenet. Mondjuk, százezres részvételi számokkal.

Ennek látszólag semmi köze a pártokhoz.

De csak látszólag. Mert amiatt, hogy a pártok saját meggyőző ereje nem túl nagy, előszeretettel repülnek rá a spontán szerveződő rétegtüntetésekre. Nem véletlen, hogy a szervezők sokszor kérik, hogy a pártok hagyják őket békén. Mert a pártok megjelenése nem növeli, hanem csökkenti a tüntetések erejét. Nem lenne ez törvényszerű, de ez van. Nem kis részben. szerintem, pont azért, amit emlegettem. Hiányoznak a bizonytalanokat is megszólítani képes pozitív üzenetek. Ha pedig esetleg meg is jelennek, azt legtöbbször csak a párthoz, a pártot pedig a pártelnökhöz, lehet csak kötni. Márpedig egy vezérelvű ellenzék már a 2014 -es választásokra készülve, 2013. augusztusában sem volt alternatívája a vezérelvű Fidesznek. Amikor egyébként azt is igyekeztem megfogalmazni, hogy mire lehetne szükség egy választási győzelemhez:

  • Világos, mindenki számára elfogadható, közös platformról támogatható politikai és gazdasági program;
  • Az előbb említett program világos, az átlagemberek szintjén is mindenki számára érthető kommunikációja; 
  • Az emberek meggyőzése arról, hogy az Orbán kormányt nem csak technikailag lehet, de hosszú távon is érdemes leváltani; 
  • Az előző pont teljesülése esetén az emberek meggyőzése arról, hogy a megvalósításhoz el kell menniük szavazni;

  • Amelyhez természetesen egy, az adott program egyes pontjaihoz rendelhető, az adott pont tekintetében hiteles felelős is dukálna. Ezek összességét árnyékkormánynak hívhatjuk. Hívhatnánk, ha lenne. Publikusan. Mert lehet, hogy van, de nem tudjuk. Lehet, hogy van, de nem tudjuk kikből áll. Márpedig innentől valójában háttérmutyit sejtet minden olyan kijelentés, hogy "hidd el kedves tömegegység, ki ott maradsz otthon, hogy van ám ilyenünk, meg elképzelésünk, aztán majd meglátod, ha úgy gondoljuk". Ezekből, a háttérmutyikból, lássuk be, az Orbán-kormány kritikán alul jól teljesít. Túl jól. Namármost! Bizonytalanék felől nézve, tehát van egy vezérelvű megközelítéssel operáló, közérthető program nélküli, az annak megvalósításában pedig maszatoló ellenzék. Egy, ezekben a paraméterekben töretlenül túl jól teljesítő kormánnyal szemben. Aki azt hiszi, hogy ezzel tömegeket lehet meggyőzni, az rossz szeren van. Aki azt hiszi, hogy ezzel tömegek szólíthatók az utcára, az egy másik moziban ül. Lábával a langyos vízben. Aki pedig ellenzéki közönségszervezőként ennek fényében csak a rózsaszín hurráoptimizmust hajlandó képviselni, kommunikálni, az vagy csak magát csapja be, vagy a környezetét, a közönségét is.

    S akkor vissza is kanyarodtunk a keretbe. A magyar egyházak jelentős részéből ki sem nézem, hogy egy xenofób, fajelméleti fejtegetésre szembenyilatkozzanak Orbánnal. Ami nem jelenti azt, hogy számos pap, lelkész, vagy egyszerű hívő ne lenne emberségből jeles. Hiszen annak idején nem egy keresztény mentette a zsidókat, vagy istápolta a menekülteket. ahogy Iványi Gáborék is segítik az elesetteket. Nem is tetszenek a regnáló hatalomnak. De a szervezeti ellenállás kapcsán elég csak emlékezni Erdő Péter hosszúnyelvdíjas csaholására a menekültválság idején. Esetleg arra, hogy a reformátusok egyik lelkésze, publikáltan komoly egyházi ellenállás nélkül avatott Horthy-fétist. De tömegtüntetések szervezése talán nem is egyházi feladat. A saját hurráoptimizmusukba temetett aktivistákon túl is gondolkodni képes pártvezetők esetében pedig teljesen megértem, hogy a jelen megszólítási képességek mérlegelésével inkább nem is próbálkoznak. Egy, a Párbeszéd pár emberes monstre-akciójához hasonló mozgósítási képesség röhejes lenne, százezreket pedig kétségesen tudnának kiszólítani az utcára. Azért vagyok annyira optimista, hogy még megélem, amikor a kínálati eltérés nem csak a vezér személyében kínál alternatívát. Esetleg vezért sem. Csak vezetőt. Felelőst.

    Andrew_s

    2022. július 24., vasárnap

    Krónikus, Karikatúra, Kúria

    Előre jelzem, hogy utánlövés következik. Egyszerűen azért, mert egy csoport-hírlevélben most jött szembe az a hír, hogy Pápai Gábor egyik, 2020. áprilisában megjelent karikatúrája kapcsán pert vesztettek a Kúrián. Mag a hír a Média1-en jelent meg mintegy tíz napja. A karikatúrista oldalán is látható maga a rajz. Ami alapján elég nehezen dönthető el, hogy mire is gondolt a rajzoló. Mart a rajz alapján az operatív törzs az egyik utolsó, ami eszembe jutott. Őszinte leszek: eszembe sem jutott. De olvastam, hogy azt célozta a rajz.

    Habár... Ha a humort, egy karikatúrát magyarázni kell, akkor már biztosan tudható, hogy kisiklott valami. Itt valami eléggé kisiklott. Jézus ugyanis nem alapított sem vallást, sem egyházat. Így az egyház kifigurázása szóba sem jöhet a rajz kapcsán. Ráadásul Jézus követésére több egyház is alapítódott a történelem során, és így Jézus egyszerűen alkalmatlan bármelyik egyház jelképezésére. Ha pedig általános jelkép, akkor nem az egyházak valamelyikét, hanem a vallást jelképezi.

    Amivel azonban az a bökkenő, hogy Jézus vallást sem alapított. A kereszténység abban a formában, ahogy ma ismerjük sokkal inkább tanítványai, apostolai, majd követőik, iskolák, alapvetően Pál, András és Péter tevékenysége, tanításai nyomán rajzolódott ki. Miközben Jézust a lázadó rabszolgák kivégzőeszközén ölték meg. Korántsem vallásalapítóként. Sokkal inkább a saját kora Lutherjeként. Mert alapvetően a szerinte tévútra tévedt zsidó vallásban szeretett volna rendet tenni, és a zsidó papságot "helyre tenni".

    Az "alapbetegsége" eközben, ha tetszik egy mélységes türelem volt. Türelem a hatalom iránt ("a királynak, ami a királyé..."), és türelem, megértés az emberek iránt. Kiegészítve az emberismerettel (ld. a házasságtörő asszony esetét). Nem megvetve, hanem tanítva, felkarolva a szegényeket, nyomorultakat, elesetteket is. Ennek alapján akár baloldali liberálisnak is tekinthetnénk. Nem feledve, hogy zsidó származású volt. Így, ha tetszik, a mára szitokszóvá avanzsált "ballibsi" igazi megtestesítője volt. S arról Jézus tehet legkevésbé, hogy ezt a szitokszót rendszeresen használják olyanok, akik a hangos pofázás szintjén akkora keresztények, hogy Jézus a bokájukig sem érhet.

    Sajnos a rajz azonban nem az utóbbiakat pellengérezi ki, hanem Jézust. Csak nehéz eldönteni, hogy Jézust, a zsidót, Jézust a liberálist, vagy Jézust a humanistát? Így az, hogy a Kúria döntésével ki ért egyet, vagy ki nem, az mindenki egyéni magánvéleménye. De abban, biztos vagyok, hogy valami nagyon félrement a rajzon. Mert azért abban bízom, hogy mégsem egy embertelen, illetve antiszemita cél vezérelte a ceruzát.

    Andrew_s

    2022. július 23., szombat

    Posványüzenet a bálványosi bálványtól

    Elindult az a szabadegyeteme a Romániának, amit Magyarországról szerveznek Bálványoson. Itt szokott Orbán Viktor alias Pannónia Géniusza, a Stadionok Császára, jelmezes politikai főpróbákat tartani az aktuális idiotizmusokból. Amivel egyébként a legnagyobb baj az, hogy ezt nem a megfelelő helyen teszi. Ott ugyanis megkapná a soron következő kezelést, és nem gyakorolhatná a gyakorlatban az illiberális állam, alias önkényuralom, kialakítását. Aminek az egyik új vezérszólam a fajkeveredés megakadályozása lesz a jelek szerint.

    Legalább is a lendületből-migráncsozás során valami olyasmit mondott, hogy "Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúak lenni". Ami, tekintettel a helyszínre is, világos üzenet a potenciális szövetségeseinek a politikai paletta jobb-szélére. Akik kedvéért még a vármegyésítést is meglépte. Nehogy kilógjon a vármegyés mozgalmár a Fideszhez vezető sorból. De ettől eltekintve a faj-mantra elég sajátos szövegnek tűnik.

    Tudományosan nézve a fajokat, egyre több érv szól amellett, hogy a mai ember valójában inkább faj-, de legalább alfaj-hibrid. Miközben a faj, némileg egyszerűsítve, ugyebár az, ami önálló, és izolált szaporodási közösség. Igen, elismerem a biológiai pongyolaságát az előbbinek. Annak megvilágítására azonban alkalmas, hogy Orbán Viktor szerint ennek alapján a Fideszre szavazók izolált szaporodási közösséget alkotó, csak egymás között házasodó csoportot alkotnak. Az emberiség egy külön alfajaként vajon? A KDNP ebben nem játszik, mert ők legfeljebb színvariánsai az előzőeknek. Az a beszédből ugyan nem derült ki, hogy a Fidesz szavazói mikor lesznek kötelesek narancsfoltot tetováltatni a homlokukra, de majd csak kiderül. Mert nekem ugyan mindegy lenne, de a szaporodási aktus során mégsem hordhatnak karszalagot. Bár ki tudja. Viszont valamiről csak meg kell ismerniük majd egymás. Alkalmasint a fentiek szigorú betartásával is kellhet pár ezer év, amíg jól látható különbségek kezdenek kifejlődni az egymás közti nemzések során. De pár szelekciós hatást, mint amilyen a hosszú nyelv és beszűkült látótér már most is világosan felismerhetünk.

    Miközben persze pontosan tudjuk, hogy sem a vallás, de még a földrajzi elkülönültség sem okoz fajszintű eltéréseket az egyes embercsoportok között. Így maradnak azok a történelmi párhuzamok, amiből az látható, hogy az ilyen eltérésekre célzó faj-ideológiák általában egy cezaromán vezető szellemi vergődései során, nem egyszer egy bukópályán álló ország élén, a politikai pótcselekvések, a valós problémakezelést kiváltó bűnbak-képzések során szoktak felszínre bugyogni. Függetlenül attól, hogy Orbánon már egy évtizeddel ezelőtt is világosan látszottak a vezérkór tünetei.

    Miközben Orbán esetében is érdekes lenne látni azt a vállalkozást, hogy az elmúlt ezer évből elősorolja valamennyi biológiai ősét. Ami, elnagyoltan nem is olyan sok, mindössze negyven generációt ölel fel. Így az a 2^39, azaz 549.755.813.888 ős igazán semmiség. Egy olyan nagyonokos, és nagyonbátor, embernek mint Orbán Viktor. A mormogó-kórusba nyugodtan társulhatna hozzá valamennyi decibelkeresztény, és ököl-hungarikum. Legalább egy darabig el lennének foglalva. A közös ősök közt pedig hátha megtalálnák azt a génhordozót, akitől ők emberebbek mindenki másnál. Mert addig nem többek egy zárt, ideológiailag elembertelenedő, a politikai kátyúban az idegengyűlölet szalmaszálába kapaszkodó csoport tagjainál. Mely csoport szellemi elődei között eddig több tömeggyilkos volt, mint az emberiséget előbbre vivő szellemiség. Ami akkor is igaz, ha olykor zseniálisan hatékony tömeggyilkosok is voltak az illetők.

    Andrew_s

    2022. július 12., kedd

    Társadalom-árulás, avagy a társadalom szociális abortuszának kiterjesztése

    Alig egy hete polemizáltam arról, hogy a magyar nemzeti valuta elértéktelenedése milyen tendenciákat mutat. Sajnos egyre közelebb jutunk ahhoz a 430-as árszinthez az Euróval szemben, amit akkor emlegettem. Mint lehetséges krízispontot. Az is világos, de legalábbis érthető, hogy a mindennapok tervezhetőségének a biztonságát, a közeljövőbe vetett bizalmat kikezdi a hazai viszonyok kiszámíthatatlansága. Amit csak fokoznak az olyan önteltszerű, és a vállalkozási kiszámíthatóságot is kikezdő intézkedések, mint a KATA évközi, ötletszerű módosítása. Amely közvetlenül, vagy az áremelkedéseken keresztül közvetve százezres nagyságrendben érintenek embereket.

    Ennek a folyamatnak számos, a gazdaságot befolyásoló vetülete van. Beleértve azt is, hogy az Orbán-közeli strómanvilág egzisztenciális hatalma nő az emberek fölött. Ami elől számosan menekülnek. Akik már korábban is Orbán korszakát a gazdasági exodus korszakává avatták. Amely elvándorlás, mint tendencia, már 2013-ban is kirajzolta a társadalom szociális abortuszának a körvonalait. A jelen gazdasági helyzet hatása ezt a kivándorlási tendenciát is erősíti, de jelentős mértékben több is annál. S mintha erről megfeledkeznének sokan, amikor a gazdaság állapotát kérik számon a kormányon.

    Amikor ugyanis a személyes bizonytalanság növekszik, akkor ez óhatatlanul növeli annak a kockázatát, hogy valaki hosszú távú kötelezettséget vállaljon. Ezt érthetjük természetesen a lakhatási bizonytalanságra is, de az emberek többségének az életében van egy olyan, évtizedekre szóló kötelezettség, ami a "gyermek" címkét viseli. A gyermekek sorsa pedig valahogy nem nagyon kerül elő az infláció, a gazdasági kiszámíthatatlanság kapcsán. Holott aligha tekinthetünk el ettől a szemponttól. Akár van a családban gyermek, akár nincs.

    Tegyük fel, hogy van. Ebben az esetben a megélhetési nehézségeknek nyilvánvalóan a szenvedő alanyaivá válnak, válhatnak a gyermekek. Egészen szélsőséges esetben a gyermek megélhetési problémáiban megnyilvánulva. De a probléma nem ilyen "egyszerű". A bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, a kiszolgáltatottság ugyanis akkor is növeli a felnőtteknél a frusztrációt, ha a gyermeknek "kilóra" mindene megvan, és fiziológiásan nem éhezik. Miközben a felnőtt frusztrációjának óhatatlanul szenvedő alanyaivá válhatnak. Ezzel a magát "családbarátnak" aposztrofáló hatalmi védegylet valójában növeli a családon belüli fizikai, illetve pszichikai erőszak, illetve az érzelmi elhanyagolás kockázatát. Olyan, mintha Orbán Viktor a gyermekkorában kapott nyakleveseket most az egész társadalom összes gyermekén bosszulná meg. Családbarátilag és keresztényileg.

    Az is világos, hogy a következetlen, kiszámíthatatlan körülmények a még meg sem született gyermekeket is érintik. Egyszerűen azért, mert az, aki teheti, az halasztja, mondhatnánk tovább halasztja a gyermekvállalás idejét. Abban az esetben, ha valaki felelősséggel próbálja kezelni az utódvállalást. Ami értelemszerűen azt is jelenti, hogy az egész társadalom lesz a vesztese a helyzetnek. Az elvándorlás okozta lakosságvesztést tehát az Orbán-kormánynak sikerülhet a határokon belülre is letükröznie. Ami valójában a társadalom szociális abortuszának a kiterjesztése a hazai lakosságra. Nem vitatva persze, hogy a kevesebb gyermekhez kevesebb pedagógus, gyermekorvos is elegendő. Ami egyfajta optikai tunningot jelent annyiban, hogy kevésbé lesz feltűnő, hogy se pedagógus, sem orvos nincs elegendő.

    Az Orbán-rezsim tehát valójában teljes generációkat árul el. Ezzel valójában a társadalom árulója. Mert megöli a jövőt, illetve a jövőképet.

    Andrew_s

    2022. július 5., kedd

    €-trend

    Azt hallani, hogy a magyar nemzeti valuta mélypontot ért el. Ez az eddigi adatok nyomán kétségtelenül igaz. Miközben nem tudjuk, hogy hol a gödör tényleges alja. Ezt, nem lévén közgazdász, magam sem tudom. Inkább csak afféle lélektani becslésként gyaníthatom, hogy valahol 430 HUF körüli EUR-árfolyamnál már előfordulhat, hogy mindenkinek kényelmesebb lesz Euróban nominálva gondolkodni. Ami azt jelentheti, hogy az Euró, ha tetszik, bevezeti önmagát. A jelenség egyáltalán nem lenne új a világtörténelemben.

    Aki még emlékszik az 1980-as évekre, az esetleg maga is tapasztalta, hogy egy lengyelországi kirándulás alkalmából igen sokan, igen sokszor gondolkodtak sokkal inkább a nyugat-német márkában, mint a helyi aranykában. Azokban a szakmákban pedig, amelyekben ma is magas a nyugati elszívó-erő a fizetések tekintetében már ma is sokan, szinte tudat alatt, az euróban nominált fizetéseket versenyeztetik meg. Az érzelmeken, érzéseken túl bárki felkeresheti az Európai Központi Bank trend-oldalát. Ahol a jövőről nem fog sokkal pontosabb képet nyerni, de a múltról igen.

    Ami alapján az elég jól látszik, például, a 2008-as válságmegingás. Ahogy az is, hogy az Orbán-kormány egy viszonylag stabilizált állapotot vehetett át. Mely stabilitási tartalék nagyjából két év alatt elolvadt, és trend már jóval a COVID-járvány előtt a HUF egy folyamatos romlását jelzi. Természetesen előtte sem az volt az ország legnagyobb problémája, hogy a Duna medrének tejét hol vezessék össze a Tisza medrében hömpölygő mézzel. Azonban az ilyen tendenciáknak mégis van némi köze ahhoz, hogy a piac milyen tényleges teljesítőképességet néz ki az országból. Nos! Ilyet!

    Amiben nyilván van szerepe annak is, hogy az egykor mezőgazdaságinak tekintett ország termőterületének nem kis részét vetették be stadionokkal, összeszerelő-üzemekkel, esetleg lakóparkokkal, és stratégiai önellátást hasonlóan "jól szolgáló" veteményekkel. Nem vitatva, hogy a hazai mezőgazdaság és feldolgozóipar padlóra-küldésében a rendszerváltó kormánynak is elévülhetetlenek az érdemei. Azért most, hogy a háború ellátási válság felé sodorja fél, vagy akár csak negyed, világot, egy orbitális szívás előképe is kirajzolódhat ezen a téren. Amit nyilván hozzááraz a piac a "dübörgéshez". S igen, természetesen látható az a plató, ami az uniós pénzek beáramlásával megteremtett egyensúlyt tükrözi. Kár is lenne tagadni.

    Aztán ahogy fogytak a külső források, úgy árazta le a piac a magyar gazdaságot. S talán nem ért figyelembe venni a mostani mélypont esetében azt, hogy a jegybank egy drasztikus kamat-döntése után vagyunk. Ami okozott ugyan némi erősödést, de a zuhanási tendenciát láthatóan nem tudta tartósan megállítani. Amely tendencia aligha azt mutatja, hogy a befektetők tartós gazdasági teljesítmény-növekedést néznek ki a háztáji stadionok országából.

    Andrew_s

    2022. június 28., kedd

    Mikor csalódtunk Karácsonyban?

    Karácsony Gergely megnyilatkozásával most sokan foglalkoznak. Kár is lenne kilógni a sorból. Lehetne nyílt levelet írni. Karácsony Gergely nyilván nem olvasná. Legfeljebb valamelyik "még indult" osztályú sajtófigyelője. Lehetne méltatni a választásokban betöltött szerepét. Utólag ezt is sokan megteszik. Teszem hozzá: olyanok is, akik korábban szügyig belemerültek, teljes erejükkel beleálltak a főpolgármester által manipulált előválasztás eredményének védelmébe. Nekik nyilván van tükrük. Beszéljék meg azzal.

    Egy azonban biztos. A fővárosban nem az ellenzéket, hanem Karácsony Gergelyt minősítették a szavazásokkal. Egyszerűen azért, mert az emberek többsége számára főpolgármester ellenzéki léte jelenti az ellenzéket. Lehetne mondani, hogy a választásoknál is így volt, de ez nem igaz. A választások kapcsán volt egy jól-rosszul szervezett országos kampány. Ez óhatatlanul kihatott az Orbán Viktor által amúgy is büntetett főváros általános attitűdjére. Az időközi választásokon azonban ez az országos felhajtás, hátszél hiányzik. Marad az ellenzék budapesti arca. Még akkor is, ha olyan párt képviseletében tolja, amely párt támogatottsága a hibahatárok körül mozog.


    Az, hogy a fenti hatást, a bukottság érzését azzal próbálta enyhíteni, hogy a Fidesznek második legkényelmesebb jelöltet nyomta előre, az nem különösebben emeli Karácsony fényét. Amitől még lehetne hatékony polgármestere a fővárosnak. Akár az ellenzék arcaként. Ahogy Demszkyt lehetett annak idején szeretni, nem szeretni, de a főváros működőképességét, a mindennapi működőképességét aligha lehet tagadni. Még akkor is, ha távolság szépítő hatásával is számolok. Még akkor is, ha biztosan van sokaknak, nekem is, olyan emléke, amikor nem igazán tudta szeretni a budapesti vezetést. De ne demszkyzzünk. Régen volt. Szerencsére Tarlós is, akinek sikerült elérnie, hogy vele szemben bárkit megválasztottak volna. Még Karácsonyt is. Az ellenzék fővárosi arcaként.

    Márpedig, ha az ellenzék budapesti arcaként megnyilvánuló koncepciótlanság, közéleti ostobaság, városvezetési káoszkép háttere előtt nézzük, akkor az ellenzéki jelöltek szereplése tulajdonképpen pozitív. Mert volt aki elment, és rájuk szavazott. Mert a fővárosban a főpolgármester, mint az ellenzék arca legfeljebb az otthon-maradást támogatta. Azt, hogy aki nem akar a Fidesz-re szavazni, inkább el se menjen. Igen, tudom. Nem vagyok érdekelt annyiban, hogy nem az érintett körzetekben lakom. De abban az esetben, ha nálunk lett volna szavazás, és nem valaki olyan a jelölt, akinek karizmája, szaktudása jól ismert, aligha tudom magam rábeszélni a szavazásra. S igen, az ellenzéket sok szempontból a belső meghasonlás jellemzi. Ezt lehet belső vitaként aposztrofálni, de ez nem vita. Még csak nem is veszekedés. Ez a "nyuszi ül a reflektorfényben".

    A pótcselekvéses vita pedig legfeljebb akörül folyik, hogy kit vakít jobban. Holott lehet, hogy elég lenne a helyére tenni a pártokat és politikusait. A pártokat oda, ahova a támogatottságuk alapján sorolható. A politikusait pedig ezzel súlyozva. Talán még Karácsony Gergely arca is összemenne kicsit, ha nem a farkak egyikének hihetné magát. Amelyik a saját hite szerint bőszen csóválja a kutyát. Talán még az is előfordulhat, hogy hobbi-biciklistából főpolgármesterré evolválódik. Ideje lenne.

    Andrew_s

    2022. június 24., péntek

    Szolgaságból jeles?

    A napok egyik vezető hírévé vált Anita Álvarez esete. Röviden összefoglalva az eset annyi, hogy történt egy sport-baleset, és az edző megmentette a sportolót. Sport-baleset, mert másnak aligha tekinthető a sportoló ájulása. Még az ő életében sem először. Az edző, miután felmérte a rendezvényen hivatalból megjelent személyzet, akár csak pillanatnyi, cselekvési képtelenségét, cselekedett. Jól tette. A probléma az említett cselekvés-képtelenséggel van.

    Az ugyanis aligha vitatható, hogy vízben elszenvedve bármilyen baleset életveszélyes lehet. Az ájulás is természetesen. Ami nem szolgál olyan kulcsingerekkel, mint a vízben terjedő vörös vérfelhő. Ugyanakkor egy versenyszám végén elég szokatlan jelenségnek lehetne értékelhető, ha valaki a medence aljára süllyedve a víz alján gondolná kipihenni a fáradalmakat. Kétségtelenül laikusként, de arra gondolnék, hogy a delegált személyzet erre illetékes tagjait pont azért delegálják oda, hogy szükség esetén cselekedjenek. Olyan helyzetben is, amikor mindenki másnál érthető lehet a pillanatnyi lefagyás. Mert lássuk be, hogy van ilyen.

    Egy közúti balesetnél is sokan vannak, akik ugyan testben ott vannak, de cselekvésileg sehol. Mert a hirtelen helyzetben leblokkolnak. Nem véletlen, hogy ilyenkor sokszor életet menthet, ha valaki van a környéken, aki ilyen helyzetben is megőrzi a cselekvőképességét, és azonnal menteni kezdi a balesetet elszenvedőt. Akár azért is megőrizve a cselekvőképességet, mert olyan szakma gyakorlója, amelyben a kialakult helyzetre kellően "edzettnek" kell lennie. Innen nézve a VB személyzetének a felkészítettsége vizsgázott le. Mert világosan jelzi, hogy a személyzet nem volt felkészülve, felkészítve arra, hogy krízishelyzetben mi a teendő. S ebbe a felkészülésbe most beleértem azt is, hogy a személyzet kiválasztását végző sem végezhette túl jól a munkáját. Mert ezek szerint a kritikus helyzeti döntésképesség nem volt kiválasztási szempont. Olyanok esetében, akiknek a helyzetükből adódóan több a szerepük, mint a mosolygó biodíszlet biztosítása.

    Az még rosszabb, ha a személyzet a bírótól várt jelzést a mentés megkezdésére. Ugyanis a mentésért is felelős személyzettől eltérően a bírót nem ezért tartják. A bírónak nem alapvetően a krízishelyzet felismerése a feladata. Nem baj, természetesen, ha felismeri, de akkor sem ezért van ott. Ha tehát egy adekvát feladat teljesítésére egy, a helyzet szempontjából inadekvát személytől vár valaki jelzést az baj. Nagy baj. Mert az egyik biztos jele annak, amikor minden felettivé, mindent visz a VS-elv. Amikor a "védd a segged" parancsa, az utasítási lánc feltétlen tisztelete mindent felülír. Amikor mindennél sokkal fontosabbá, még egy, az adott helyzetben, az adott szerepből fakadóan is elvárható cselekvésnél is fontosabbá válik annak az elmondhatósága, hogy a leírt szabályokat maradéktalanul betartották. Mely leírtakat a jelek szerint szintén úgy írták le, hogy a nem életmentő szereppel delegált bíró, illetve a mentésért is felelős személyzet "felhatalmazási" viszonyát összekapcsolták.

    Mert náluk is győzött ezek szerint a bíró mint autoritás tisztelete a realitások felett. A realitásokat is felülíró autoritástisztelet pedig az alávetettség, a szolgaság egyik biztos jele.

    Andrew_s

    2022. június 20., hétfő

    Prokofjev hova álljon?

    Tegnap, 2022. 06. 19-én dobták be a hazai köztudatba a hírt, hogy az ukrán parlament betiltotta az orosz zenét. Ahogy például a Telex interpretálta a címben: "Ukrajnában betiltják az orosz zenék nyilvános lejátszását". De igaztalan lenne az adott médium egyedüli kiemelése. Mert rákeresve a neten kiderült, hogy a hazai média számos helyen, és formában, de lényegében hasonló tartalommal adott hírt az uborkaföld szélén állva. Amiért a Telex-et kiemelem az éppen a korrektsége. Amennyiben legalább valami forrást megadott a hírhez. Ami ugyan egy német nyelvű blogbejegyzés, de az is pont ennyivel több, mint ami sok más helyen található.

    Ez azért érdemel külön szót, mert annak alapján nem egészen világos, hogy mit is tiltanak be valójában. Az orosz zenét, mint olyat, vagy az orosz előadók zenéjét. Mert a kettő azért nem ugyanaz. Bevallom töredelmesen: nem tudok ukránul. Ugyanakkor az internetes keresésekben azért megtalálható az ukrán kormányzati portál híradása ebben a kérdésben: https://www.kmu.gov.ua/news/mkip-verhovna-rada-progolosuvala-za-zaboronu-rosijskoyi-muziki-ta-knizhok. Az előbbi okokból csak robot-fordításban olvastam. Ennek alapján azonban úgy tűnik, hogy inkább az utóbbiról lehet szó. Elsősorban az orosz művészeket, illetve az orosz nyelvű előadások nyilvános elhangzását szeretnék kitiltani. De még itt is megjelenni látszik az a vonulat, ami egy általános értelmezést is lehetővé tesz.

    Holott, ha tényleg az orosz kultúra kerülne fel a palettára, az kínosan kezdene hasonlítani egy korábbi, nem kifejezetten Ukrajna által fémjelzett korszak ténykedésére. Amikor olykor a megbélyegzett kultúra hordozóinak likvidálásával gondolták megtisztani egyes országok, térségek kultúráját az idegen motívumoktól. De a történelmi áthallásoktól most tekintsünk is el. Ha ugyanis feltételezzük, hogy általánosan értelmezik majd a tiltást, akkor vajon előadható lenne-e, mondjuk a "Három narancs szerelmese" című meseopera. Tekintettel arra, hogy a zeneszerője, Szergej Szergejevics Prokofjev, az akkor az Orosz Birodalomhoz tartozó ukrajnai Szoncivkában született, de Moszkvában halt meg.

    Egy olyan helyzetben, amikor pont azt emelik ki sokszor, hogy az orosz nemzetiségű, de ukrán állampolgárok együtt halnak a frontokon a többiekkel. Az ukrán vezetés elkezdené keresgélni a ló tulsó oldalát. Amin aztán gondosan, és áldozatokat nem kímélve, leesnek. Sajnos túl sok ártatlan áldozatokkal jár a háború akkor is, ha hülyeségekkel nem gerjesztenek extra hatalmi indulatokat. Szerintem.

    Andrew_s