Társadalom-árulás, avagy a társadalom szociális abortuszának kiterjesztése

Alig egy hete polemizáltam arról, hogy a magyar nemzeti valuta elértéktelenedése milyen tendenciákat mutat. Sajnos egyre közelebb jutunk ahhoz a 430-as árszinthez az Euróval szemben, amit akkor emlegettem. Mint lehetséges krízispontot. Az is világos, de legalábbis érthető, hogy a mindennapok tervezhetőségének a biztonságát, a közeljövőbe vetett bizalmat kikezdi a hazai viszonyok kiszámíthatatlansága. Amit csak fokoznak az olyan önteltszerű, és a vállalkozási kiszámíthatóságot is kikezdő intézkedések, mint a KATA évközi, ötletszerű módosítása. Amely közvetlenül, vagy az áremelkedéseken keresztül közvetve százezres nagyságrendben érintenek embereket.

Ennek a folyamatnak számos, a gazdaságot befolyásoló vetülete van. Beleértve azt is, hogy az Orbán-közeli strómanvilág egzisztenciális hatalma nő az emberek fölött. Ami elől számosan menekülnek. Akik már korábban is Orbán korszakát a gazdasági exodus korszakává avatták. Amely elvándorlás, mint tendencia, már 2013-ban is kirajzolta a társadalom szociális abortuszának a körvonalait. A jelen gazdasági helyzet hatása ezt a kivándorlási tendenciát is erősíti, de jelentős mértékben több is annál. S mintha erről megfeledkeznének sokan, amikor a gazdaság állapotát kérik számon a kormányon.

Amikor ugyanis a személyes bizonytalanság növekszik, akkor ez óhatatlanul növeli annak a kockázatát, hogy valaki hosszú távú kötelezettséget vállaljon. Ezt érthetjük természetesen a lakhatási bizonytalanságra is, de az emberek többségének az életében van egy olyan, évtizedekre szóló kötelezettség, ami a "gyermek" címkét viseli. A gyermekek sorsa pedig valahogy nem nagyon kerül elő az infláció, a gazdasági kiszámíthatatlanság kapcsán. Holott aligha tekinthetünk el ettől a szemponttól. Akár van a családban gyermek, akár nincs.

Tegyük fel, hogy van. Ebben az esetben a megélhetési nehézségeknek nyilvánvalóan a szenvedő alanyaivá válnak, válhatnak a gyermekek. Egészen szélsőséges esetben a gyermek megélhetési problémáiban megnyilvánulva. De a probléma nem ilyen "egyszerű". A bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, a kiszolgáltatottság ugyanis akkor is növeli a felnőtteknél a frusztrációt, ha a gyermeknek "kilóra" mindene megvan, és fiziológiásan nem éhezik. Miközben a felnőtt frusztrációjának óhatatlanul szenvedő alanyaivá válhatnak. Ezzel a magát "családbarátnak" aposztrofáló hatalmi védegylet valójában növeli a családon belüli fizikai, illetve pszichikai erőszak, illetve az érzelmi elhanyagolás kockázatát. Olyan, mintha Orbán Viktor a gyermekkorában kapott nyakleveseket most az egész társadalom összes gyermekén bosszulná meg. Családbarátilag és keresztényileg.

Az is világos, hogy a következetlen, kiszámíthatatlan körülmények a még meg sem született gyermekeket is érintik. Egyszerűen azért, mert az, aki teheti, az halasztja, mondhatnánk tovább halasztja a gyermekvállalás idejét. Abban az esetben, ha valaki felelősséggel próbálja kezelni az utódvállalást. Ami értelemszerűen azt is jelenti, hogy az egész társadalom lesz a vesztese a helyzetnek. Az elvándorlás okozta lakosságvesztést tehát az Orbán-kormánynak sikerülhet a határokon belülre is letükröznie. Ami valójában a társadalom szociális abortuszának a kiterjesztése a hazai lakosságra. Nem vitatva persze, hogy a kevesebb gyermekhez kevesebb pedagógus, gyermekorvos is elegendő. Ami egyfajta optikai tunningot jelent annyiban, hogy kevésbé lesz feltűnő, hogy se pedagógus, sem orvos nincs elegendő.

Az Orbán-rezsim tehát valójában teljes generációkat árul el. Ezzel valójában a társadalom árulója. Mert megöli a jövőt, illetve a jövőképet.

Andrew_s