Hadházy-doktor legújabb párt-trófeája

Dr. Hadházy Ákos legújabb farok-osztályú megnyilatkozása az, hogy nem ül be a Momentum frakciójába. Azaz, hogy rövidre zárjuk a felvezetést is: mivel egy újabb párt nem érezte okvetlen szükségét, hogy a farok csóválta kutya szerepében tündököljék, a számos pártot, illetve holdudvart megjárt politikus ismét függetlennek fogja magát titulálni. Az őt támogató párt meg kihúzta a pakliból az ÍJ-kártyát, azaz: Így Jártak.

Önmagában egyébként nem is lenne ez akkora hír. Sokak esetében lehet, hogy az lehetne, de annak aligha, aki figyelemmel kísérte az önmagát az igazság harcosának kikiáltó marhagyógyász úr eddigi akcióit. Legutóbb azt, ahogy megpróbálta az egész ellenzéket csóválni a mandátumok ügyében. Valójában a zuglóiak véleménye lenne érdekes. Ahol ugyebár dr. Hadházy Ákos elindult, és ellenzéki támogatással, a Momentum soraiba áltatottan nyerni tudott. Mert annyi realitásérzéke azért volt, hogy még véletlenül sem az elszármazási pontján gondolta megmérettetni a politikai nagyszerűségét.

Ami azért sem érdektelen, mert a korrupcióellenesség kivont demagógiájú bajnoka nem túl sok perképesnek tűnő ügy-anyagot tudott eddig prezentálni. Ha a hazai bíróságok felé nem, akkor azon túl lépve az EU-s fórumok felé. Tulajdonképpen akkor sem, amikor a labda igencsak magasan érkezik. Ha nem is mindig drónon. De, természetesen magam is lehetek figyelmetlen. Így jó lenne azoknak az ügyeknek a listája, amit komoly jogászok szerint is védhető módon beterjesztett, és miután a magyar hatóságok elutasították sikerrel végig is vitt az EU-s jogfórumokon. Ez egyébként nem csak a kíváncsiságom okán lenne érdekes lista. Ugyanis dr. Hadházy Ákossal kapcsolatban sokszor olvasni kommentekben, hogy a jogi felkészültsége nem egészen az említett peranyagok összeállítására predesztinálja.

Miközben azt egyébként a saját nyilatkozatában sugallta annak idején, hogy az ellenzék győzelme esetén ő lesz a korrupcióellenes miniszter. Márpedig az az így ellenzékbe szoruló Fidesz számára lett volna magas labda, ha jogi végzettség, és szakértelem nélkül lett volna egy jogi ügyekben igencsak érintett terület felelőssége. S az alkalmasságát peranyag nélküli, és ezért jogilag inkább csak conteo-osztályú blikkfangokkal, és a miniszterelnök-jelölthöz fűződő távoli rokonsággal tudta volna alátámasztani. A korrupció-ellenesség jegyében. Megjegyzem: a rokonság önmagában kevésbé zavaró, mint az, hogy a politikai érettségben sem estek egymástól túl messze. Amiért viszont akár Orbán köszönőlevelét is bekeretezhetnék. Ahogy MZP szét tudta zilálni az ellenzéket nem zilált volna úgy senki. Dr Hadházy pedig a sok, láthatóan hatástalan ügyfelvetéseivel pedig sikerrel fárasztotta ki, demagógizálta el azt a témát, ami több tehetséggel akár komoly ellenzéki kártya lehetett volna. A pakliban levő üres pótlap helyett.

S akkor felrémlenek azok az idők, amikor az MSZMP korszakában, legalább papíron, még visszahívhatók voltak a képviselők. A ködös emlékekkel pedig az a kérdés, hogy egy hasonló rendszer milyen politikai képpel társulna mára, ha megmarad. Amennyiben a Parlamentet a képviselők nem tekinthetnék egy jól fizetett mandátum-rodeónak, mert a delegáló szavazók bármikor egy felmutatott középső újjal jelezhetnék: „ideje más pálya után nézned”. Könnyen lehet, hogy dr Hadházy sem független képviselő lenne ebben az esetben, hanem vágóhídi ellenőr. De mert a rendszerváltáskor lezsírozott rendszer lehetővé teszi a választók hülyének nézését, illetve nem-képviseletük esetén is a fizetést, nem is nagyon érdekel.

Andrew_s