A COVID-19 (alias
SARS-CoV-2) kapcsán már írtam korábban is a kommunikáció jelentőségéről. A
kommunikáció az, amivel fel lehet korbácsolni az érzelmeket is. Az
Orbán-kormány kiválóan igazolta, hogy miként lehet élni, és akár vissza is élni
azzal, hogy a kommunikációs fogások fegyvert jelentenek. Különösen azokkal
szemben, akik fegyvertelenek. Mert felkészületlenek. De ezzel nincsenek
egyedül.
Hallgatólagosan elég
sok helyén a világnak eljutottak arra a pontra, hogy a vírussal kapcsolatos
kommunikáció remekül alkalmas a figyelem kisiklatására. Például, a jóval
korábban indult recesszióról. Ugyanakkor a magyarországi helyzet annyiban
bonyolultabb a helyzet, hogy a járvány-kommunikációt felcsatlakoztatták a
korábbi, elsősorban ellenség-kereső, kommunikációs kisvasútra. Ami aligha
okozott nehézséget. Tekintve a több éve folyó gyűlölet-kommunikációt. Az, hogy
most éppen, pusztán a saját érdekükben, az idősebbek kerültek a célkeresztbe?
Most őket dobta a hatalmi gép.
Mert hallgatom, hogy mindenki
maradjon otthon. Meg az idősebbek pláne maradjanak otthon. Aztán olvasom az
olyan gunyoros írásokat, amilyen például a napokban
jelent meg azzal kapcsolatban, hogy pár idősebb ember meg merészelt jelenni
az utcán. Elvégre nyilván nagyon blikkfangos lehet belerúgni abba, aki amúgy is
kiszolgáltatott. Legyen az akár menekült, szegény, vagy idős. Akik számára a
cica vacsorája is fontos lehet, akiknek nem biztosan az a társadalmi érintkezés
netovábbja, hogy a küszöbükre messziről odatesznek egy szatyor akármit, akiknek
esetleg fizikailag sem előnyös a mozgásszegénység, de nincs otthon edzőtermük,
illetve edzéstervük. Úgyhogy csak gratulálni lehet azoknak, akik akár szóban,
akár írásban, pláne esetleg egy névtelen fórumbeszólásban, de az időseknek
ugranak neki.
De ez a kommunikációnak
nyilván csak egy vetülete. A másik az, hogy kifejezetten pánik-kommunikáció
zajlik. Tessék csak hallgatni a híreket, és olvasni is azokat. Hosszasan
ecsetelgetik, hogy hány új beteg van, és hányan haltak meg. Fontos információ?
Nyilvánvalóan az. De korántsem kizárólagos. Ehhez képest igencsak az apró-betűs
részekhez sorolódnak az olyan adatok, hogy a fertőzöttek száma nem nő a
végtelenségig, és van gyógyulási folyamat is. Holott, ahogy korábban
is érintettem, egy sikeres immunválaszt kiváltó kórokozó esetében nincs totális
fertőzöttség, és létezik, létezhet egy egyensúlyi állapot. Ami azt jelenti,
hogy egy felfutási görbét követően van egy „plató”, amikor már nem nő rohamosan
a fertőzöttek száma. Az aktív tünetekkel rendelkezőké a gyógyulási folyamat
eredményeként pedig csökkenni is kezd.
De a „plató” eléréséhez
közeli állapotokról még csak-csak folyik némi kommunikáció. A halálozások
kapcsán azonban szinte kizárólag számháború, egyfajta koporsós licit zajlik. Röpködnek
a számok. Olyan képet sugallva, hogy „rettegj, mert betegen rád néznek és
meghalsz”. Holott ez korántsem igaz. Illetve. Nem kizárólagosan igaz. A halmaz
ugyanis a lakosság egésze. Ami azt jelenti, hogy még a hazai, kiugróan
magasnak látszó halálozási arány sem képezi a többséget. Az, hogy a magyar
adatokhoz, illetve arányokhoz valószínűleg a gyalázatosan alacsony szűrtségi
arány is besegít, az egy külön történet. De vegyük a négy százalék körüli
értéket. Még ez is azt jelenti, hogy a tünetes fertőzötteknek is 96%-a
meggyógyul. Egy, csak a lakosság mintegy felére, kétharmadára kiterjedő fertőzés
esetén ezt az arányt megemelik azok, akiknél ki sem alakul tünet, illetve nem
is fertőződnek meg.
Igaz, annak a
kommunikálása, hogy a kutya harapta meg a postást, és a világpánik jó része
indokolatlan az nem elég ütős a blikkfang-iparnak. Holott az emberi közösségek
hosszú távú érdekeit a valós kockázatbecslésen alapuló, és ennek mentén
kezelhető félelem inkább szolgálná, mint a kontrollt vesztett pánik.
Ellentétben a perc-hatalomban gondolkodó hatalmak, és a klikk-vadászatban
utazók érdekeivel.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése