Orbán szintet lépett lefele a latrinában

Forrás: Hadházy Ákos

Orbán szintet lépett. Lefele. De azért az is egy szint. Csak baromi alacsony. Baromi mélyen. Akkor, amikor beszólt Hadházynak. No meg azért, ahogy, és amit. Ennek megértéséhez nem kell szeretni Hadházy Ákost. Magánvéleményként, ad abszurdum, Orbán Viktortól sem elvárás, hogy együtt köpködje a madárlátta képviselővel a szotyit, és megossza vele a napi pálinkázás örömeit.

Alkalmasint magam sem kedvelem Hadházy Ákost. Magánvéleményem továbbra is az, hogy egy pártszédelgő politikai kókler, aki valójában olyan a különböző ügyeivel, mint a kölyöktacskó a cipősszekrénnyel. Belekap valamibe, megrázza, majd belekap egy másikba. Azt is csócsálja kicsit, majd észrevesz egy harmadikat és máris azt rázza a fogai között. Valójában egy ügyet sem vitt végig, ha kell a nemzetközi bíróságokig. Akkor sem, ha az ügyek, amiket talál, megérdemelnék. Ahogy azok is megérdemelnék, akik belé helyezték a szavaztuk bizalmát. De...

De függetlenül attól, hogy milyen tekergős kanyarral, és milyen utat bejárva lett képviselő, Hadházy Ákos egy képviselője azoknak, akik megválasztották. Így aztán kérdezési joga is van az Országgyűlés házában. Még a miniszterelnöknek is. Erre az a reakció, amit Orbán produkált, és amelyben Orbán vidéki sunyi állatnak (rókának) titulálta Hadházy Ákost az valójában csak az országházban hangozhatott el úgy, és olyan következménnyel, ami ott és akkor..

Ha ugyanis Orbán Viktor abban a péniszirigy büdösöltözős kocsmakörben adott volna elő ilyesmit, amely után nosztalgiával érez, akkor ott valószínűleg elő sem adta volna. Legfeljebb csak testőrök körében, és golyóálló mellényben. Ellenkező esetben a nép egyszerű, és kevésbé szomjas gyermekei esetleg kiverik az ilyen gondolatokat a fejéből. Így azoknak szerintem nagyon nincs igaza, akik szerint Orbán nem tudta hirtelenjében, hogy hol van. Biztos, hogy tudta. Máskor, máshol gyáva lett volna ehhez. Ahogy kocsma sem kell ahhoz, hogy minden szankciót megszavazzon ott, ahol van vele szemben ellenállás, és pofázik a szankciók ellen ott, ahol kevlár védi.

Ugyanakkor van némi „bája” annak, amikor egy kleptoligarchikus, kontraszelektált hatalmi rendszert felépítő vidéki figura nevez mást sunyi vidéki rókának. Az, hogy közben gyáván, „védjetek meg” könyörgésse pillog az őt körül vevő ánusztisztító brigádra, majd zavartan vihog a saját taplóságán, az csak a bónusz. Az alapüzenet mégis csak az, hogy mindenki egy sunyi, szemét alak, aki a miniszterelnöknek olyan kérdést mer feltenni, ami az ő személyes felelősségét érinti. Ha vidéki, akkor ez a körülmény súlyosbító körülmény. Márpedig ilyen üzenetre csak az képes, aki már túl van azon, hogy felmérje a saját határait. A hatalmit és intellektuálisat egyaránt.

Miközben Orbán Viktor ezzel telibeszarta azt a vidéket is, aminek ő is gyermeke. Ő is vidéki, és elit bagázsában a nem kevés tagja szintén. A neki gazsuláló képviselők között sem kevés a vidéki. Már csak azért sem, mert Orbánt alapvetően a vidék, az egzisztenciálisan kizsákmányolt, sakkban tartott, közmunkával megzsarolt vidék tartja hatalmon.

Hadházy Ákost nem kell szeretni. A fideszes képviselőknek sem. Azonban az a képviselő, aki szerint Orbán Viktor tapló, kocsmaszintet sem elérő, gyáva, szemét beszólása rendben van, az maga sem különb. Hadházy Ákost nem kell kedvelni, magam sem kedvelem. De az a fideszes képviselő, aki szerint egy miniszterelnök egy neki kérdést feltevőt lesunyiállatozhat, ha a kérdés nem előre egyeztetett, és nem puha nyelvként igazodik a farpofák közé, az maga sem jobb. Elvégre Orbán a Fidesz miniszterelnöke. A feje, ahonnan most baromira elkezdett büdösödni az általa szarból gyúrt hal.

Andrew_s

Megjegyzés - 2023. 06. 23.- Két P minden oroszok felett?

Az Oroszországgal foglalkozó hírek között okkalvezet az a hír, hogy a Wagner-csoport vezetője, egy szerinte szándékos rakétatámadásra hivatkozva, beintett a védelmi minisztériumnak. Prigozsin állítólag nem katonai puccsra készül, csak annak a kérdésnek a rendezésére, hogy az orosz katonáknak igezságosan legyen joguk megvédeni az országot. Vagy valami ilyesmi. De addig is, bevonult Rosztovba. Putyin kijelentette, hogy minden ilyen csínyt hazaárulásnak tekint és keményen, és határozottan. Vagy valami ilyesmi. Amit biztosan lehet tudni, hogy valami lesz.

Természetesen a fotelszakértők sora már biztosan tud mindent. Azért a valószínűbb helyzet az, hogy igen kevesen tudnak mindent. Míg a többi bármi is lehet. Meg az ellenkezője is. A magam részéről az orosz védelmi miniszter helyében nem ruháznék be tartós tejre, és vastag könyvekbe. De, szerencsére, nem vagyok a helyében. Mert nagyon úgy néz ki az információk, és dezinfromációk kavalkádjában, hogy ő a leginkább feláldozható. Felelőssé tehető az ellátmányok elakadásáért, rakétákért, mindenért. S könnyen lehet, hogy Prigozsin megelégszik az ő fejével. Ha elég sok ezüstből van a tálca, amin átnyújtják.

Azért persze az sem kizárt, hogy egyfajta pávatánc zajlik. Prigozsin biztosítja az általános mozgósítás indokát Putyinnak. Cserében megkapja, mondjuk, azt a bizonyos fejet, de akár a pozíciót is. Elvégre úgyis az a kommunikáció, hogy ő másként, jobban, stb. De, természetesen ez is csak egy lehetséges forgatókönyv. Ahogy az is, hogy ez lehet az az alkalom is, amely Putyinnak biztosítja a jelenlegi pozíciók mérsékelt arcvesztésdrl járó konzerválását, vagy a frontok mérsékelt hátrább húzását. Esetleg a kettő együtt letajlik. A védelmi minisztert felelőssé tehetik az ellátási útvonalakkal kapcsolatos problémáért, és stratégiailag meg is rövidíthetik azokat. Egy Prigozsinhoz hasonló szakember vezetésével. Hozzá pedig mégis csak önmaga a leghasonlóbb.

Ami nekem valószínűnek tűnik az az, hogy a Wagner-csoport tagjai között elég kevés szent-életű remete van. Márpedig egy huszonötezer fős, jobbára profi fegyveres nem kicsi ütőerő lehet. Simán el tudom képzelni, hogy Prigozsin akár hatalomátvételt is el tudna magának képzelni. De ehhez esetleg gyenge. Putyin sem biztosan szeretne örök életet Prigozsinnak. De nélküle esetleg szintén gyenge. Különösen akkor, ha az orosz reguláris haderő kevésbé remete-hajlamú tagjaiból elkezdenek átállni esetleg az emberek.

Egy ilyen, róka-fogta-csuka helyzetet is feloldhatna a korábbi felvetésem. A védelmi miniszter elkezdi az ablakát kívülről lemosni, és Prigozsin a helyébe lép.

Ki fog derülni.

Andrew_s

Amikor Karácsony elbukta a fővárost

Forrás: Wikipedia

Karácsony eredményt hirdetett. S ezzel lehet, hogy elvesztette Budapestet. Hiába hivatkoznak a benne még hívők arra, hogy anno egy zöld programmal nyerte meg városvezetést. Karácsony Gergely nem egy zöld programmal nyert, hanem Tarlóssal szemben. Azzal a tahó taplóval szemben, akivel szemben, mint azt valaki megfogalmazta egy szobrot is megválasztottak volna. Az, hogy neki milyen személyes hobbijai voltak, alig érdekelt valakit. Nem azzal nyert, hogy meghirdette: járdáitok szignifikáns részét elvesszük bicikliútnak, és nem adjuk vissza, amit már elvettek.

Az, hogy Lánchíd legyen műemlék-mutatvány, mint a prágai Károly-híd, az rendben lenne. Csakhogy a Lánchíd a két városrész egy-egy csomópontját köti össze. Ergo: azt is meg kellene ezzel oldani, amiről egy hang nincs. Na jó! Erős túlzással. Holott éppen a felújítás miatti lezárás remek alkalom lett volna egy nem-ideiglenes jellegű kommunikációval kialakítani a tényleges, és végleges, alternatívákat. Ez az egyik oldal.

A másik az, hogy a célzatos, demagóg konzultáció Orbán esetében világosan a gyávaság, a népszavazást pótló, alapjában véve a felelősségpánik eszköze. Ezek után mit csinál Karácsony? Szervez egy konzultációt, ami demagóg, célzatos, a helyi népszavazást pótló, de a felelősséget porlasztó. Ezt az orbanista receptet Budapest jól láthatóan büntette. A lakosság közel 90%-a eldobta. Ez önmagában egy erős üzenet.

Majd Karácsony mit tesz? A 10% -ra hivatkozva döntő többségről beszélve jól megmondja a "többségi" véleményt. Akárcsak Orbán. A lakosság megosztásával. Akárcsak Orbán. Na ez attitűd, illetve kommunikáció az, amivel gyakorlatilag csak veszíteni lehet szerintem. Megtehette volna, hogy szakmaiságra hivatkozva testületi döntést hoz a lezárás miatti forgalomszervezési rend fenntartására? Simán. A műemlékiségre, Prágára, akármilyen más szakmai okra hivatkozva? Simán. De ehhez gerinctelen, illetve gyáva volt.

Mit tett? Az amúgy is feszült viszonyra rátett még egy lapáttal, és gyakorlatilag kihegyezte a kommunikációt biciklisekre.

Andrew_s

Megjegyzés - 2023. 06. 17.- Pilz hiányérzetéhez

Pilz Olivér hiányolja a tömegeket. Hmmm... Érdekes? Hááát.... Az érdekes, hogy pont ő hiányolja. Mert vagy neki van amnéziája, vagy másokról tételezi fel az amnéziát. Igaz, a diákság cserélődik az iskolákban. Egy újszülöttnek, meg ugyebár még Pilz Olivér is lehet új. Kár, hogy amúgy nem az. Ugyanis a történethez egy korábbi tanártüntetős szakasz is hozzátartozik. Az a bizonyos 2016-os. A tanárok részéről emlékszünk, hogy kik pörgették magukat a színpadon? Hát perszehogy emlékszünk. A Pukli-Pilz-Törley trió.

2016. Volt 12 üres pont, amit unalomig lehetett ismételni. Valamit volt egy kis ökölrázási ajánlat. A tényleg szánnivalóan pocsék oktatáspolitikához volt megfogalmazott alternatíva? Ma sincs. Mármint nem lózungok. Mert azok vannak. Meg maradék arcok. Vagy arcmaradékok. Ízlés dolga. Pukli egy idő után vállalhatatlannak tűnt. Visszavonult a tüntetések zajától. Pilz és Törley maradtak. Egy olyan tüntetéssorozatból, amelyik egy valamire volt igen alkalmas. A feszültség pillanatnyi leföldelésére, és a cselekvési program nélküliséggel leginkább csak fásultságnövelésre. Ez kinek is lehetett az érdeke? A kompetens tanároknak szinte biztosan nem, mert ha valamitől, akkor ettől fog a legkisebb eséllyel változni valami. A kormánypártnak viszont elemileg.

Évekkel később vagyunk. Ugye emlékszünk, hogy ki volt a mártírsággal körbehurcolt tanárnő? Törley. Na, és ki kezd egyre többször nyilatkozni? Pilz. Mit tudtak nyújtani? Szavaljatok lózungokat, és rázzatok kordont. Mi a hatása? A pillanatnyi feszültség leföldelődik, hatás alig, változás nem igazán. Fásultság nő. A régi jó leporolt recept. Immár a diákság akárcsak passzív bevonásával. Vagy netán hallott bárki olyan tanárvezéri felszólítást a diákok felé, hogy az érettségik környékén menjenek haza tanulni, mert itt van a tömegeket megszólítani képes, pozitív üzenetektől dzzadó alternatív oktatáspolitika? Mely mellé érdemi támogatást lehet adni. Biztos egyéni figyelmetlenség, hogy egy tanárvezérre nem emlékszem, aki ilyennel állt volna elő.

Pilz azt mondja, hogy tíz- és százezreknek kellene kint lenni az utcán. Az oktatás helyzetét illetően ez így is van. De a koraszülést sem elérve eleve elvetélt tüntetések esetében szinte az is csoda, hogy a semmi melletti tüntetésre elmennek annyian, amennyien.

2017:
" Balog valóban alkalmatlan az oktatás felügyeletére, cinikus, a diákok szegregációjának is nagy barátja, és képtelen egy előremutató oktatási programot felmutatni. De miközben az egyre kevesebben megtapsolják az egyre populistábbnak tűnő Törley Katalint, és a többi felszólalót, azért a kérdés nyitva marad: mit akarnak, képesek, gondolnak alternatívaként? S ebből mit tudnak, akarnak és képesek közérthetően kommunikálni?
Mert akkor, ha eljátszunk Balog bukásának a gondolatával, akkor ez a kérdéskör kezdhet el villogni a szellemi neon-táblákon. Tegyük fel, hogy Balog, vagy akár Orbán holnap távozik, és magukkal viszik Palkovicsot és a Klik kapuját is befalazzák. Akkor mi az, ami mellé támogatást tudhat kérni az a CKP, amelyik igen keveset látszik felmutatni? Mi az, amelyhez százezrek szolidaritására számíthatnának? Az „orbánbalogtakarogy” ekkor nem játszik. A „fentvanaanetenvalaholasufniban” szintén nem játszik. A „tanárvagyokpapíronéstiszteljetekmertcsak” pedig már most sem játszik. "

Balog és Palkovics szerepében ma mások vannak. A többi lényegében maradhatna. Sajnos.

Andrew_s

Demagógisztáni napló - Adóügyi korfa-gyilkosság

A reggeli hírek egyik csúcspontja volt, hogy életbe lép a legújabb, immár a gyógyszergyártókra vonatkozó különadó-módosítás. Lehet, hogy a Klubrádió elfogult, de sajnos ismerősöktől is hallani, hogy már a gyógyszertárban is „várólista” van olykor. Márpedig a gyógyszerszektort érintő fokozottabb elvonások így, az egészségügy állapota mellé felsorakoztatott, újabb adócsomaggal a tömeggyilkosság egy fondorlatos formáját is képviselhetik.

Elvégre az egészségügyi várólisták, és az ellátási problémák miatt az emberek olyan állapotban indulnak az ellátásra szorulók versenyében, ami már önmagában sem feltétlenül jelenti a hosszú, és gondtalan élet zálogját. Egyre többször szorulnának tehát olyan műtét utáni, illetve műtétet helyettesítő kezelésre, mint speciális tápszerek, vagy nem egyszer élethosszig szedendő gyógyszerek. Ezeket hiánylistára varázsolni, illetve megfizethetetlenné tenni nagy lépést jelenthet előre az áldozatoknak. A temető felé. Egy daganatos beteg utókezelését, táplálását érintő probléma esetén a kínhalál útján lépegetve.

Ha pedig valaki azt hiszi, hogy ezzel párhuzamosan csökkennének azok az elvonások, amelyeket a hatalomban kényelmeskedők a szociális ellátásra hivatkozva beszedetnek, az téved. Hatalmasat. A recept valahogy sokkal inkább úgy szól, hogy fizess sokat amíg dolgozni tudsz, aztán dögölj meg minél előbb. Elvégre a korfa tetejének a csonkolása azt is jelenti, hogy élethosszig fizet valaki, de nyugdíjat nem kap. Mert előtte eltemetik. Na, valójában ez az, amire valójában egy adekvát reakció lehetne: A Te kurva anyádat kedves, redvesagyú vezető. De ilyet az ember nem mond. Elvégre a vezető anyja lehetett a legtisztességesebb nő a világon. Aki talán inkább a széklábnál dönt annak idején, ha tudja előre, hogy milyen szemétládává fajul a csemete.

De az egyébként is létező, és egyáltalán nem eltörölt, „szociálisnak” hazudott elvonásokon túl a megtakarításokat is megterhelik. Miközben nem kis cinizmus és magabiztos pofátlanság kell az egészhez. Ahhoz pedig, hogy valaki szó nélkül benyelje azt a retorikát, hogy szankciós infláció lenne, ahhoz meg valami különleges szellemi állapot. Mert az jól látható, hogy miközben Magyarország inflációs nagyhatalom, a szankcióktól érintett több európai országban mintha mégsem lenne olyan magas fizetőeszköz értékvesztése.

Mely infláció alkalmasint a lakossági megtakarításokat „égeti”, és a forgalmat terhelő adó révén a kleptoligarchia felé csatornázza át a lakosság megtakarításait. Ahogy ezt Orbán Matolcsy nevű elvtársa az előre vetítette. Nem veszik el közvetlenül, mint a magán-nyugdíjakat. Mert azt még nem merik. De azért csak rátenyerelnek a lakossági tartalékokra. Így „természetesen” nem csak az egészségügyi tartalékát éli fel az ország, hanem minden mást is. Valójában tehát egyfajta gazdaságpolitikának hazudva végrehajtott, tömeges rablógyilkosság zajlik.

Ennek fényében lehet értékelni csak igazán a Momentum kerítésrázó akcióját, amihez felzárkóztak a nem igazán körülhatárolt céllal szervezett tüntetések is. Céltalanok, mert Törley kartársnő lózungjait nem tudom célkitűzésként kezelni. Ellenben mindezek egyik nagy eredménye, hogy kiválóan alkalmas elvinni a fókuszt pár sunnyogó hatalmi ténykedésről. A megtakarítások inflációs elégetése, a megtakarításokra kivetett újabb adócsomag, vagy legutóbb a gyógyszeripart érintő újabb sarcolások mintha nem érinteni sem látszanának az ingerküszöböt.

Márpedig az oktatás kétségtelen problémái mellett ezek is léteznek. De azt sem tartom kizártnak, hogy a diákságot is érintheti, ha a szüleinek elfogynak a tartalékai, vagy a szülei, nagyszülei idő alatt felfordulnak. Az sem kizárt, hogy talán hamarabb, és erősebben érintheti, mint feltétlenül szeretné. Bár előtte a nagyvilág. Elvégre számos innovációs iparág mellett Magyarország a nyugati „húspiacnak” is nagybeszállítója. Az elszegényedő családok gyerekeire tárt karokkal vár a Nyugat. Biztos álláshelyekkel. Vagy a versenyszférában, vagy az utcasarkon.

Magyarországon meg éljen és virágozzék az orbanizmus paradicsoma.

Andrew_s

Karácsony konzultatív pótcselekvése

A hosszú hétvégén gondoltam lakógyűlök egyet. Amúgy budapestileg, mert az igazi lakógyűléseket hét közben tartják. Jól megnéztem a kérdéseket, és eszembe jutottak azok a játékok, ahol a virtuális karakter egyes tulajdonságait külön is támadja az ellen. Egy ilyen játék mágusaként komoly támadás az, ami a karakter IQ-ját támadja. Na ilyenek ezek a kérdések is.

Nem idézem ide a kérdéseket, mert azt bárki fővárosi alanyi jogon kiélvezheti. Valójában persze az is alkothat képet róluk, akik az orbáni konzultációk bármelyikét látták. Karácsony csapatának sikerült egy pont olyan demagóg, célzatos, és alapjában véve primitív kérdésfeltevési megoldást kiagyalni. Biztos piszok nehéz volt. Mert spontán felindulásból, magától, ilyet nem alkot senki. Ehhez, kérem, felkészülés kell. Csapatmunka. Egy pocsék csapat olyan rossz munkája, ami már szinte művészet.

Lehet persze, hogy paródiának, az orbáni konzultációk kifigurázásának, szánták. De nem az. Nem vicces. Szánalmas. Annak, amit Karácsony főpolgármesterként kihozott abból a helyzetből, hogy akár dacból is, de megnyert egy karosszéket, ez a fővárosi konzultáció az szinte biztosan egy lokális mélypontja. Miközben maga a műfaj a tragikomikum maga.

A nemzetinek hazudott orbáni konzultációk sem többek, mint egy valós népszavazáshoz gyáva pótcselekvés. Alkalmasint a fővárosi konzultáció kérdései is többet érdemeltek volna. Ennél mindenképpen. Igaz, akkor Karácsony Gergelynek ki kellett volna állnia és egyetlen komoly kérdést feltenni. Nagyjából azt, hogy Budapest legyen-e önálló elszámolású városállam, és kiebrudalja-e a kormányzatot fizikailag is a fővárosból?

Mert az, ha a válaszokat erre a szellemi mélyrepülésre komolyan akarná venni, akkor az is ezt jelentené. De ezt illetően erős kétségeim vannak. Mert egy népszavazás adott esetben kötelezettséget is jelentene. Egy ilyen konzultáció lerendezhető némi vállvonogatással, és jelenteni legfeljebb bevételt jelent. A kipostázott papírt előállító nyomdának, illetve a postának.

Remélem, Karácsony Gergelynek van ebben érdekelt ismerőse. Mert ha már a konzultációt ilyen jól eltanulta Orbántól, akkor igazán kár lenne másnak hagyni egy ismerősnek is adható nyomdaköltséget. De van egy olyan érzésem, hogy Karácsony ismét nagy lépést tett abba az irányba, ahova Tarlós elért. Hogy lassan helyette is megszavaznának egy lovasszobrot is, ha jelölnék.

Andrew_s

Kistányér-felelősség

A Facebook egyfajta saját időszámításban él. Talán ennek köszönhető, hogy olykor a megosztások időzítése is sajátos. Így elég komoly késedelemmel dobott fel egy csoportmegosztást, amiben Perintfalvi Rita Novák Katalint gyepáló írására hivatkoznak. Ezért az vesse rá az első követ, aki szerint az OV-fülbevalós Fidesz-küldött Novák Katalin az igazán pártfüggetlen, és elfogulatlan megtestesítője a népléleknek. S valahogy mégis Hofi jutott az eszembe.

Hofi volt az, aki igen találóan jellemezte azt a helyzetet, amikor a gyönyörűen megterített, jobbnál jobb étkekkel teli asztal díszhelyére egy kis tányér szar kerül. Az írás a Facebook-on, illetve a Városi Kurir oldalán is olvasható, és inkább rá-, mint lebeszélnék bárkit is. Csak az a kistányér.. .

A teológus, Novák Katalinon éppen a Bibliát is számon kérő írásába ugyanis becsúszott pár érdekes mondat. Ilyen ez is: „Minden keresztény ember szekunder szégyent érez miattad!” Hogy mi ezzel a gondom. Több minden is. Egyrészt például az, hogy a keresztény emberek jó része szerintem azt sem tudja, hogy Magyarország, és vele Novák Katalin melyik földrészen van. A másik a szekunder szégyenérzet, ami egy elég sajátos érzés, és az egyik alapja az empátia. Mert különben elég is nehéz lenne rossz érzéssel nézni, amikor a másik bénázásos üzemmódba kapcsol. Mintegy helytette is szégyenkezni, vagy elfordulni, vagy hasonló reakciókat mutatni.

Márpedig Novák Katalin pápalátogatás-kapcsolt ténykedéséről aligha állítható, hogy mindössze, esetleg tudatán kívül, a társas illemszabályok ellen vétett volna. Szerintem egy nagyon is kiszámított, kommunikációs hatástanulmány alapján koreografált, cselekvési sorozatot hajtott végre. Ezért a magam részéről semmilyen szekunder szégyenérzetet nem érzek. Egyszerűen elítélem azt, amit produkált. S ehhez még vallási megközelítés sem kell.

Mely ponton visszaértünk a keresztényekhez. Akik jó része, mint vélelmeztem fentebb, szerintem magasról. De a kommunikáció nyelve alapján tételezzük fel, hogy a költő a magyar keresztényekre gondolt. Akik nevében szintén nem tiszte felszólalni. Egyszerűen azért, mert neki lehet személyes véleménye, de azzal, hogy önmagát minden keresztény nevében felszólaló univerzális véleményforrásnak tekinti, már alig különbözik attól, amikor Orbán minden magyarok nevében nyilatkozik a tényleges támogatottságnak csak egy részére támaszkodva. Nem a kinyilvánított vélemény, hanem a kinyilvánítás módja által sugallt nagyképű attitűd okán.

Az már egy másik kérdés, hogy aztán jönnek azok, akik a fotel karfáját markolászva iszonyú elégedettek attól, hogy egy Facebook-vátesz helyettük is jól megmondta. Annyira jól, hogy ezzel a maguk részéről le is tudták minden cselekednivalójukat a hazai helyzet megváltoztatására. Annyira jól, hogy minden kétség, kérdés, ellenvélemény azonnal lesöprendő, kiirtandó, tiltandó, és megvetendő. De ez már egy másik kérdéskör. A demokratikusnak magukat öncímkéző, de valójában a véleménydiktatúrát magukénak valló szellemi pufajkások kérdésköre.

Azért valahogy nekem szimpatikusabb az, ha valaki kisebb lendülettel akar mindenkit is képviselni. Akár akarják, akár nem. Ahogy van ez a kitétel a katolikus teológus véleményében, hogy a’z’ondja: „Nekünk üzentél ezzel Katalin? Nekünk, a szabad magyaroknak, a nem orbáni Magyarországnak?” Mely kitételt azért némileg árnyalja, hogy a Klubrádió nem is oly régi műsorában elhangzottak alapján Perintfalvi Rita, életvitel-szerűen, nem annyira Magyarországon fordul elő. Ami nem baj, és alapvetően a magánügye. Csak kicsit olyanná válik, mint a nagyonbátor Kossuth, aki Amerikából nagyon okos volt, vagy azok az ’56-os „hősök”, akik akkor az első Zil-platón húztak el, de aztán visszajöttek arcoskodni. Ami szintén érthető. Elvégre az emberek nagy része jobban preferálja a szabad életet, mint a börtönt, és a saját kivégzését. Csak az a kis tányér.. .

Aminek pont azért van, lehetne jelentősége, mert sokan olvassák, és a sok olvasó nagyobb felelősséggel is jár. S azok a kistányérok a mondatok közt a szart, az általánosítást, a kirekesztést is az emberek fejébe csepegtethetik. No meg az egyébként okszerű mondandó hitelességének sem használnak.

Andrew_s

Diákok, kordonok, politikusok, és egyebek

Rendőröktől kísérve a hídon át (2013)
Fotó: Andrew_s

Lózungdrukkerek (2023)

A kordonbontások kapcsán az utóbbi napokban több ponton felkavarodtak az indulatok. A Momentum tömeg-megszólító erejének, tömegbázisának a hatását is vélelmezhetjük az akciójukat kísérő százezres jelenlét hiányán. Ahonnan meg megérkezett a decibelben mérhető támogatás, azt talán annyira nem is akarták. Mert ellopta tőlük a show-t. Különösen azt követően, hogy a Klubrádióban többször kiemelték a kiskorúak jelenlétét.

A rádió műsorai egyébként az archívból visszahallgathatók, és erre bíztatnék is mindenkit. Már csak azért is, mert a kiskorúak puszta jelenlétével kapcsolatban sem egységesek a vélemények. Alkalmasint a Facebook-on megjelenő, pro-forma ellenzékinek nevezhető csoportokban sem. Az ellenzék egyik politikusa például arra a kérdésre, hogy „mit is keresnek a kiskorúak egy tűntetésen” egyszerűen közölte, hogy már a kérdés is tipikusan áldozathibáztatás, mert joguk van tüntetni. Ebbéli jogukat egy jogásszal érdemes lehet megvitatni, és ezt meg is hagyom a politika, az iskolarendszer, illetve a gyámügy szereplőinek. Személy szerint nem értek egyet ezzel a véleménnyel. Ahogy azzal a bővítményével sem, ami párhuzamot von a tüntetésen tapasztalt rendőri tevékenység, valamint a nemi erőszakkal kapcsolatos áldozathibáztatás között.

Miközben a kiskorúak jelenléte másoknak is szexuális asszociációkat keltett. Meg is hivatkozta a lábon kihordott agyhalál jegyében azt a cikket, ami egyébként arról szólt, hogy a fiatalkorúak büntethetőségét változtatták meg arra a tényállásra nézve, ha a partner is fiatalkorú, és az aktus kölcsönösségen alakult. Ez a hasonlat, túl azon, hogy az erre hivatkozó szellemi kondícióját minősíti le, egyetlen esetben állna. Akkor, ha a tüntetésen csak fiatalkorú vesz részt, és vele szemben is fiatalkorúak lépnek fel. Előzetesen megegyezve ebben. Majd együtt elmennek a legközelebbi bozótosba ibolyát szedni. Úgyhogy a fiatalokra ráizgult nét, hagyjuk is magára a nyomorával.

Maradjunk az egy fokkal komolyabb vízeken. Különösen, mert rendszeresen visszaköszönnek azok a panelek, hogy a kiskorúnak is lehet önálló gondolata, és annak védelmében nyúl ugyanahhoz az eszközhöz, mint a „nagyok”. Akik különben nem igazán nyúltak ehhez az eszközhöz. A felvételek, de a nyilatkozatok alapján sem az látszik, hogy a katedrán foglalkoztatott iskolai alkalmazottak százezrével lettek volna jelen, és elvétve, köztük-felbukkannak fiatalok is. Amúgy az „önálló gondolatos” panel a Klubrádió műsorvezetőjétől is elhangzott, és az vonja el a fiatalok ebbéli jogát, és képességét, aki tizenévesen nem rendelkezett önálló gondolatokkal. Idáig maximálisan egyet tudok érteni a történtek megítélésével.

A többi vet fel kérdéseket. A tanárok tömeges távolmaradása például a morális példamutatás kérdését. Ha elfogadjuk, hogy az iskolarendszer pocsék (az), és a tanárok helyzete elviselhetetlen. Mert ebben az esetben a kép nagyjából az, hogy morognak ugyan otthon a párjuknak, de valójában megvárják, amíg a diákjaik kikaparják a gesztenyét. Esetleg kellően megsajnáltatják magukat, amikor a cúna rendőrbácik fellépnek ellenük. Mely fellépést amúgy elég kettős mérce mentén képesek megítélni. Mert mi más lenne az, hogy amikor a kiskorú elmegy kordont rángatni, akkor mindenki lefossa a bokáját a nagy megelégedéstől. Annak a jegyében, hogy joga van tüntetni, és mekkora önálló gondolatai vannak. Ám abban a pillanatban, amikor rendőrök is tüntetőként kezelik a tüntetésen, akkor rögtön megy az össznépi rinya.

Holott rendben, joga van, és legyenek önálló gondolatai. De akkor, ha tisztelni tetszik ezt, és miért ne, hogy úgy viselkedik, mint a nagyok, akkor a következményeit is tessen ugyanúgy viselni. Így a kérdés onnan is megközelíthető, hogy milyen jogon vonja el a következmények viselésének a jogát bármelyik tüntetőtől. Azzal a felütéssel, hogy szegény gyereket lefújták, meg bevitték, pedig gyerek. Vagy akkor nagyon definiálni kellene, hogy mikor melyik szerep honnan is kezdődik.

Konkrétabban. Amikor skandál és kordont rángat, akkor önálló gondolatai vannak, de ez azonnal megszűnik, ha egy rendőrrel találja szembe magát? Amikor beviszik akkor önálló gondolatú vagy sem? Felelős a tetteiért, vagy nem? Amikor elindul tüntetni, és nem visz magával egy vizes rongyot, viszont beássa magát az első sorba skandálni, akkor felelős a viselkedéséért vagy sem? Honnantól szegény gyerek? Vagy, politikusunk idióta hasonlatát kölcsön véve honnantól szegény áldozat?

Az említett hasonlat egyébként azért idióta, mert a tüntetés a villamoson utazással szemben ugyanis műfaját tekintve egy konfrontatív fellépés. Ha ugyanis nem egy regnáló állapottal szembeni fellépést szolgál, akkor legfeljebb békemenetnek, birkamenetnek, majálisi felvonulásnak tekinthető. A tüntetés jogát nem elvitatva senkitől, az azért leszögezhető, hogy oda tényleg nem kötelező menni. Ha meg valaki elmegy, és miért ne menne, ha úgy érzi, akkor vegye tudomásul, hogy a pályát nem okvetlenül csak neki rendezik be. Aki pedig abban a hiszemben megy el tüntetni egy fasizálódó hatalommal, vagy annak bármely megnyilvánulásával szemben, hogy ott mandulás sütivel fogják körbe kínálni, az nem áldozat, hanem idióta.

Az a szülő, aki egy ilyen tüntetésre úgy engedi el a kiskorú gyerekét, hogy a várható következményekre nem készíti fel, az felelőtlen. Az a szülő, akinek viszonya a gyerekével olyan, hogy nem is tud a gyermeke tüntetési terveiről, az meg első körön a saját családi, és azon belül is a gyermekével kialakított bizalmi viszonyaival kellene, hogy számot vessen. Az a tanerő meg leginkább egy morális izé, aki otthonról és esetleg a Facebook-on posztolva drukkol a karosszékből miközben a diákok az ő megfizetéséről, de általában is az oktatási kompetenciába tartozó kérdésekről is skandálnak.

De legalább hagyományőrző. Mert az iskolarendszer megannyi alkalmazottja igencsak a távollétével drukkolt már a 2012-ben indult tüntetéseken is. Amikor az egyetemi diákság tüntetett.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: A pápa orbáni kijátszása

A pápa Budapestre látogatott. Hogy a saját politikai, illetve egyházi szempontjai alapján jól tette-e, vagy sem, az majd kiderül. Meg nem igazán beszélgettem vele a szempontjairól. Igaz, Orbán Viktorral sem. De az utóbbi kapcsán erre nincs is szükség. Maga Orbán Viktor emelte ki életműve alapmottójaként, hogy pofázzék bármit is, elég látni, amit csinál.

Időnként sok is. Mert árulkodó. Még akkor is, ha kedvenc publicisztikai szóhurcoló alagcső-vezetője most éppen elnézést kért, amiért annak idején leszólta a Katolikus Egyház, és a Vatikán, mint állam, vezetőjét. Orbán Viktor, annak idején, a menekültválság idején, leghűbb egyházi követőjével, Erdő Péterrel, az élen kiállt minden ellen, amit Ferenc-pápa képviselt. Azzal az Erdő Péterrel, aki szerint az egyháznak magukra kell hagyni a menekülteket, ha Orbán ezt kívánja. Majd az ötös számú Fidesz-es értekezett a pápa szellemi képességeiről. Talán nem teljesen véletlen, hogy a pápa 2016-ban tüntetően elhatárolódott ettől a bagázstól.

Igen, tudom. Volt pár éve egy villámlátogatása a pápának Budapesten. Akkor az egész politikai vezéregylet megmozdult, hogy találkozzon Orbán Viktorral. De az igazi „látogatás” mégis ez a mostani. Orbán Viktor láthatóan igyekezett kimaxolni a lehetőséget. Mindkét irányban. Egyrészt a hívei számára megpróbálva egyfajta egyházi szentesítésként eladni a pápa látogatását. Másrészt egyfajta gúnykacajként érvényesítve olyan intézkedéseket, amelyekről esetleg többet fognak beszélni, mint a pápáról. De korántsem egyértelmű pozitív felütéssel a pápa látogatásával kapcsolatban.

A főváros például megnyert egy alapos lezárási hullámot. Annyira alapos lezárásokat, hogy ennél már csak a mérték indokhiánya tekinthető alaposabbnak. A pápa tényleges megérkezése előtt jóval kellemetlenné, kényelmetlenné tett főváros nem kevés érintett lakosa szemében ezzel egyfajta negatív fogalom-társítást téve a pápa látogatására.

Ahogy a pápa látogatása mellé sikerült társítani a hazai szélsőjobb jogerősen elítélt képviselőjének a szabadon engedését is. A köztársasági elnöknek delegált Fidesz-né a kegyelemadási jogát kifejezetten a pápához kötötte. Mintha a pápa tehetne majd arról, ha újabb csirkefogások történnének majd. Miközben világosan üzent a pápának is: beszélhetsz öreg, amit akarsz, mi államilag támogatjuk a szélsőjobb verőlegényeit.

Valójában Orbán így sokkal inkább kijátszotta a pápát, és vele sikerült meghirdetnie az olyan alapvető értékekkel való szembe-helyezkedést, mint a szolidarítás, a visszafogottság, vagy akár csak a puszta humánum. Amire a egy egyházhű katolikus mondhatja azt, hogy a hittársainak ez nagyon kellett, meg nem is ezt gondolják, meg bármit. Gyanítom, hogy még a katolikus templomok látogatóit is meglepné a kereszténység néhány tanítása, ha vennék a fáradtságot, hogy ilyesmivel múlassák az időt. Miközben a keresztény hit sem feltétlenül azonos a történelem során kétségtelenül hatalmasra nőtt katolikus egyházzal.

Nem feledve persze, hogy a pápa látogatása felfogható egy államfői látogatásnak is. Így sok szempontból analóg az egykori Bush-látogatással. Akkor egy világi világhatalom vezetője járt az országban és beszélt a nép tiszteletére kisereglett részéhez. Most egy szellemi hatalom vezetője jár az országban és beszél a nép hallgatóságnak kiválasztott, odaengedett részéhez. Orbán meg majd megmagyarázza a saját híveinek, a hallgatóságnak kiválasztott néprészletnek, hogy immár pápai áldással néz mindenki mást semmibe. Akár a pápát is. Akit a katolikus egyház vezetőjeként sikerült a refornmátus Orbán csakládi képére is odatenni biodíszletként.

Andrew_s

Egy mondat Novák Katalinról

Orbánviktoriánus novákkató budaházyzmusa nem más, mint Orbán Viktornak, és körének, a nyílt azonosulása a fasizmussal.

A kis betűk szándékosak. Egy mondat. Többet nem ér.

Andrew_s

In memoriam - Benjamin Berell Ferencz

103 évesen itt hagyta a földi létet a II. világháború bűneit elszámoltató utolsó élő ügyész, Benjamin Berell Ferencz. Számos helyen olvasható összeállítás a tevékenységéről. Így ezek sorát talán kár külön szaporítani. S korántsem azért, mert ne lett volna jelentős. Ahogy sok szempontból, és a munkásságától függetlenül, illetve azt is magába olvasztva, a nagy háború bűneivel való elszámolás, és a bűnösök elszámoltatása, akár sokkal jelentősebb is lehetett volna. Morális, és nem csak morális, példává válhatott volna minden további háború esetére.

Azok a tárgyalások elértéke ezt a célt? Aligha. Nem hiába vannak a mai napig kérdőjelek, valamint olyan vélemények, hogy valójában a vádlottak padja nagyon rövid volt akkortájt. Nem csak azért, mert a szövetségesek ténykedései sem mindig feleltek meg az emberi jogok maximális tiszteletben tartása elvének. De azért is, mert a különböző szinteken különböző vádalkukat lehetett kötni. S nem csak a híres Speer-alkura lehet itt gondolni, aki megbánást mutatott. Ott vannak azok a különböző figurák, akik kísérleti jegyzőkönyvekkel, kutatási feljegyzésekkel, tervrajzokkal biztosították a saját elszámoltatásuk elmaradását.

Mert személy szerint erős kétségeim vannak azt illetően, hogy a gyártelepen rabszolgamunkával halálra dolgoztatott emberekről mit sem tudott egy őragynak megfelelő rangban dolgozó SS-tiszt. Ráadásul olyan feladaton fáradozva, mint Hitler egyik csodafegyverének, és nem mellesleg a Londont is támadó harci rakéták fejlesztője. De, mint tudjuk, az illetőt nem csak megkímélték minden elszámoltatástól, de komoly állami beosztást ért el az USA-ban. De ugyanakkor az sem valószínű, hogy a haláltáborokban mindössze 23 orvos ténykedett volna, miközben a japán láger-orvosok bírósági elszámoltatása sem vert fel nagy port. Mengele különben 1979-ben balesetben fulladt meg, és nem egy kötél végén. Ahogy az emberkísérletekkel, illetve tömeggyilkosságokkal kísért vegyszer-fejlesztők sem ültek életfogytig fegyházban. Miközben arról sem sok hír kering, hogy az egyáltalán eljárás alá vont igazgatók kéregetéssel szerezték be a minden napi kenyerüket a későbbiekben.

De valószínűleg ezek is csak kiragadott példák. S akár össze-esküvéselméletnek is tekinthető, hogy volt az az információ, ami mindkét oldalon biztosította a fékezett habzású megítélést. Az pedig, hogy a elmaradtak a túloldal számonkérései, illetve ahogy elmaradtak, vagy legfeljebb kirakatperekben zajlottak a későbbiekben, az valójában a mai napig károsan hat. Ugyanis azt sugallja, hogy ha nyersz, vagy időben a nyertesek oldalára nyalod magad, akkor bármi megtehető. Lebombázhatsz kórházvárost, kiirthatsz erdőt, kínvallathatsz, erőszakolhatsz. Csak időben legyél a megfelelő oldalon. Illetve, legyenek olyan adataid, amik megérik, vagy elérik, hogy futni hagyjanak.

Valójában az, hogy Nürnbergben rövidre sikeredett a vádlottak padja, s azóta is olykor foghíjas az emberiség elleni bűntettek vádlottjainak a sora, sajnos előre koncepciós perré silányít sok olyan várható elszámoltatást, ami egyébként méltán érhetne utol háborús bűnösöket.

De ez aligha Benjamin Berell Ferencz hibája. Ő békében nyugodhat. Amit tudott, megtett, hogy ne így legyen. Ám az érte gyújtott láng azokért is égjen, akikért nem számoltattak el senkit. Ha tetszik, előre megfontolt, politikai szándékkal nem.

Andrew_s

DK-s zaccpolitika és a LeVaTiSzaP

A pártok kommunikációjának mindig van valamilyen dinamizmusa. Ez természetes folyamat. Mert a világ változik. A párt-kommunikációs változásra való odafigyelés két dologtól függ. A hangerőtől és a párt társadalmi méretétől. Nem a taglétszámtól, hanem a társadalomban való jelenléttől. A fokozott odafigyelés értelemszerűen kritikát is eredményezhet. Ez van. A hitelvű DK-szimpatizánsok innentől ne olvassák.

Az utóbbi időben a DK kommunikációja, és a párt néhány „mozgása” ugyanis szerintem leginkább a sleppképzésre alkalmas. A slepp azonban olyan, amilyen. Fújja a szél ide-oda. Az egyik ilyen folyamat az, amit egyszerűen a zacc kooptálásának nevezhetnénk. Az ugyanis, amikor a más, kerekítési határra keveredett, vagy onnan soha el nem mozdult politikai szervezetek, pártokban fényes-sötéten bizonyított szereplőket kooptálnak, az aligha nevezhető másnak. Kivéve egy esetet. Ha azt mondják, hogy „rendben, mostantól hozzánk szeretnél tartozni, tehát irány tanyavilág szóró-lapozásra”. De akkor, ha a nagyobbá vált pártban pozícióéhséggel jelentkező figurának pozíciót is adnak, az marhaság. Ez olyan, mint amikor egy csődbe jutott cég vezetőségéből egy jól menő cégbe kooptálnak valakit, aki a korábbi helyen már igazolta az inkompetenciát.

Kiegészítve azzal, hogy a pártok alapideológiája sem feltétlenül csereszabatos. Akinek a személyes meggyőződése csereszabatos bármire, azt meg nopláne nem kooptálnám komoly „bizonyítás” nélkül. Mert azt egy vezető politikustól tudjuk: mondani bármit lehet, de a ténykedés mutatja a lényeget. S igen, lehet példát látni a cégben elnyomott zsenikre. Akik nagy része önjelölt decibelzseni. Akkor is, ha vannak a hierarchiában elsikkadó valós tehetségek is. A DK esetében valahogy nem igazán ezek tömeges bejelentkezését látom, amikor a politikai senkik piacára járnak „bevásárolni”.

Miközben olykor ezen a téren a párt önellátóvá is válhat. Mint akkor, amikor egy offshore-gyanúba keveredett kartácsnő mellett az utolsó szavazóig kiállnak. Hogyne, és tudom, az ártatlanság vélelme, meg hasonlók. Ugyanakkor itt ismét egy politikust idéznék annyiban, hogy nem elég annak lenni, annak is kell látszani. Mármint becsületesnek, morálgazdagnak. A kabátlopási ügyekből tudjuk, hogy az annak látszani, egy kicsit bonyibb ügy, mint amikor elmakogják valakiről, a bizonyítottság hiányát, az ártatlanság vélelmét, és hasonlókat. Már csak azért is, mert az ilyen kijelentéseket sokan tekintik, tekinthetik maszatolásnak, kifogásnak. Márpedig az ő szemükben innentől válhat hiteltelenné a párt morális kiállása az intézményes sikkasztás, pénzmosás, stróman-keltetés ellen.

Ahogy az sem feltétlenül a hitelesség záloga, ha egy párt elkezd kicsit mást sugallni, mint amit korábban mondott. Akkor sem, ha bele lehet magyarázni, hogy mindenki rosszul látja. Mert nem megmagyarázni kell tudni. Mire is gondolok? A DK egyik politikai alapvetésévé vált sokak szemében az USE eszméje. Akár érzelmileg, akár pragmatikus okokból szimpatikus valakinek az Európai Egyesült Államok eszméje. Nekem személy szerint azért, mert véleményem szerint az erőforrás-problémák ki fogják kényszeríteni. Hacsak nem egy globális állam kialakulása, vagy egy háborús kőkorszak előzi meg ezt az állapotot.

Az sem véletlen, hogy a fiatalok innovatív sokaságának ez akkor is szimpatikusabb, ha a nemzethy decibelisták hangja hangosabb. Különösen, mert az egykori önmagát szembe hugyozó és körbe szaró miniszterelnök is a kebelére öleli ez utóbbi sokadalmat. Ám innen nézve elég sajátosnak tűnhet, amikor a DK legígéretesebb politikusától olyan szövegeket kezdenek idézni, ami elindul a nemzetieskedő kommunikáció ösvényén. Márpedig Dobrev Klára ünnepi megszólalása kapcsán ez történt. Holott véleményem szerint éppen az USE-párti szemlélet, az ami mellé tényleges cselekvési tervet téve talán megszólíthatók azok a fiatalok, középkorúak, akik Magyarországon, de nem AK-47-essel a kezükben, egy európai zsákfaló skanzenjében képzelik el a jövőjüket. Az utóbbiakat ugyanis viszi a szélsőjobb, illetve az IKSZ és a Fidelitas, és reménytelen, de felesleges is megnyernie a DK-nak.

Ha pedig a korosztályoknál tartunk. Sokszor hallani, hogy Orbánt az idősebbek tartják hatalomban. Lehet. Ugyanakkor a DK kommunikációjában is többször érezhető a fiatalok elengedése. A megmozdulásaikról készült képeken pedig az, hogy a fiatalok is elengedik a pártot. Ami a kommunikációt illeti, az politikailag akár érthető is lenne. Van, lenne benne ráció, hogy a biztosan szavazni menő, és tömegében opportunistább korosztályhoz beszéljenek. A baj ezzel az, hogy a hatalom tényleges lehetőségeivel szemben csak ígéretek vannak. Az pedig korosztályi sajátosság szintén, hogy 60+ -os korban az embereket a másnap jobban érdekli, mint „az űrhajós leszek, ha nagy leszek” témaköre. Ebből az is következik, hogy a Fidesz jobb helyzetben van akkor, amikor hatalmi szóval tud csirkefarhátat adni másnap is, míg a „jövőre bélszín lesz alanyi jogon”, az gyenge érv. Nagy ígéretekkel kevés plusz szavazót találni pedig nem hatékony energiabefektetés.

Egy olyan országban, ahol a legnagyobb párt a LeVaTiSzaP (Le Vagytok Ti Szarva Párt), és amelytől lózungokkal nem lehet szavazót átcsábítani. Abból a politikai kottából felénekelve, amely kotta kakofóniája okozza LeVaTiSzaP tömeges térnyerését.

Andrew_s

Megjegyzés - 2023. 03. 12.- A genderideológiához

A genderideológiához:

A genderideológia, mint fogalom, úgy tűnik felkapott lett. De mi is az? Mármint azon kívül, hogy politikai hívószóvá tették hülyegyerekeknek. Nem vitatva, hogy a társadalmi mozgásokhoz gyakran szükségeltetik ideológia. Szerintem azonban nem is feltétlenül több az említett hívószónál. A "gender" a társadalmi nem. Pont az, hogy a biológiai nem felett a társadalmi létben nyilvánul meg. De az egyik olvasatban sem ideológia szerintem. Akármennyire divatos most ez a szóösszetétel. Nekem legalább is, úgy állt össze miközben a diplomákat, okleveleket összeszedtem.

Alapvetően adott egy biológiai nem. X és Y izékkel, és némi extrákkal, mint amilyen az XXY is olykor. Mely utóbbit sem mostanság, ha figyelembe vesszük, hogy már közel hatvan éve fellelhető tudományos dolgozatokban. Biológiailag, mert az ember úgy van összerakva, tehát két nem létezik. Genetikailag a fenotípusosan, az akár szinte teljesen lányszerű gyermekek is fiuk. Ahogy genetikailag azok a nőies szereppel bíró, sok szempontból nőként viselkedő férfiak is fiúk, akik a gyerekneveléstől, a szülésen kívül gyakorlatilag mindenben nőként fordulnak elő egy-egy közösségben. Ilyen sem kevés van. Ahogy genetikailag Farinelli vagy Moreshi is fiú volt. S ez akkor is igaz, ha vannak génhibák, amik a fenotípust befolyásolják, vannak kromoszómarendellenességek, mint amilyen a korábban említett is.

Ez volt a genetika. A társadalmi szerepek, a társadalmi transzneműség sokkal, de sokkal sokrétűbb. Ennek az ismerete sem napjaink gyümölcse, Szociológusok, néprajzkutatók elég sok adatot összelapátoltak az múlt sok-sok év alatt. Ez az a társadalmi nem (gender), ami egy, a biológiaitól eltérő, a "nemi jelleges" társadalmi szerepvállalástól nehezen elvonatkoztatható "nem". Ebbe elég sok minden, gyakorlatilag a társadalmi hatások mindegyike "játszik". Az inprinting-hatástól, a szerepelvárásokig. Alkalmasint, és éppen ezért valójában az is genderológia, amit kőkonzervatívék hangoztatnak, amikor teli torokból írják azt, hogy a "nő helye a konyhában van".

S létezik egy adott személy nemi, párkapcsolati orientációja, ami ugyan sok szempontból felülírhatja a biológiai képet, és kapcsolódhat a társadalmi "szerep-nemhez", de nem okvetlenül.

Példaként vegyünk egy hipotetikus esetet. Adott egy fiúcska szabályos XY felállásban. Gyerekkorában beleszeret az óvónénibe, és mert a családi inprinting erre ráerősít (mondjuk pedagógus szülők, megértő dédi, tök mindegy), ez a fiú óvóbácsi lesz. Pelenkáz, ha kell, illetve gitározik a csemetéknek, ha szükséges, és vodka nélkül is tud énekelni. A mindennapi személyiségébe beépül néhány, társadalmilag feminim vonás, amitől remek óvóbácsi. S mert az óvóbácsi ritka, mint fehér holló, genderileg női szerepet tölt be. De különben példás családapa, a felesége XX -es nőből van. Tehát a nemi orientációja a konzervatívok minden ízlését kielégíthetné. Na jó, nem veri a feleségét, nem tart vak komondort, és nem tekinti népnemzeti tragédiának, ha a saját csemetéjét kell pelenkázni, vagy netán mosogatni.

Ebben az esetben hol a retekben van az ideológia? Sehol. Ugyanakkor azok politikai lobotómián átesett idióták, mint például Orbán és vidéke mindezt összemossa. Mert az emberek nagy részének nagyjából fogalma sincs. Így eladható nekik, hogy ha egy férfi óvóbácsinak áll, az biztosan meleg, és szabad idejében pedofil. S amikor találnak egy barmot, aki tényleg pedofil, azt mutogatják nagy serényen a józanul is szellemlágyult nagyérdeműnek. Feltéve, ha nem NER-káder az illető.

Andrew_s

Semjén újabb zabra-ötlete

A Klub-rádióban hallottam, hogy több oktatási intézményt nyúlna le a rénszarvasok réme Újbudán. A hír sajnos igaznak tűnik. A történetnek azonban több olvasata van. Egyik sem jó. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy Semjén, alias Tömjén, Zsolt szellemiségének melyik oldala a sötétebb a fejében eloltott villany „fényében”.

Az egyik egy régi kérdéskör. Az egyházak fenntartásának a kérdése. Ebbena vélaményem változatlan. Az egyházakat, mint bármilyen egyesületet tartsák el a tagok, a szimpatizánsok. S igen, a pártokat is. Ami nem jelenti azt, hogy célfeladatokat ne támofgassanak közpénzen. Egy műemléki templom „műemlékségének” fenntartását, a közoktatásban való részvételt. De azonosan, mint bármi mást. Nekem, adófizetőként nem ér többet egy gyermek attól, hogy reggel imádkozik-e, és melyik istenhez. Attól, sem, hogy a szülői teszik-e? Ha tehát egy egyházi iskola csak egy filérrel is több „fejpénzt” kap egy diák után, mint bármelyik másik, az tisztességtelen, gerinctelen, és megalázó. Mindenki mással szemben.

Ettől, még a hívő szülők fenntarthatnak extrákkal egyházi iskolákat. Ugyanúgy, mint bármelyik másik egyesületi, alias alapítványi, iskolát. A saját pénzükből. Ha tetszik, a saját kockázatukra. Alig hiszem, hogy bérki hobbiját, akár iseológiai hobbiját is, közpénzből kellene megfinanszírozni. De közvagyonból sem.

S itt jutunk el a legutóbbi ötlet másik oldalához. Az ingatlanzabráláshoz. Az ugyanis nem más, mint egy kerület lakosságának a megrablása. A közvagyon kisajátítása. Pártfüggetlenül. Ha tehát a kerület fideszes, ott ellenzékként működő, képviselői ehhez hozzájárulnak, akkor ezek a képviselők elárulják a választóikat. A kerület vagyona ugyanis a Fideszre szavazóké is. Talán most azt mondják sokan, hogy azok megérdemlik. De ez nem igaz. A kerület egyik lakója sem érdemli meg, hogy gerinctelen, szervilista, csak felfele nyaló csirkefogók képviseljék.

Andrew_s