 |
A reggeli hírek egyik csúcspontja volt, hogy életbe lép a legújabb, immár a gyógyszergyártókra vonatkozó különadó-módosítás. Lehet, hogy a Klubrádió elfogult, de sajnos ismerősöktől is hallani, hogy már a gyógyszertárban is „várólista” van olykor. Márpedig a gyógyszerszektort érintő fokozottabb elvonások így, az egészségügy állapota mellé felsorakoztatott, újabb adócsomaggal a tömeggyilkosság egy fondorlatos formáját is képviselhetik.
Elvégre az egészségügyi várólisták, és az ellátási problémák miatt az emberek olyan állapotban indulnak az ellátásra szorulók versenyében, ami már önmagában sem feltétlenül jelenti a hosszú, és gondtalan élet zálogját. Egyre többször szorulnának tehát olyan műtét utáni, illetve műtétet helyettesítő kezelésre, mint speciális tápszerek, vagy nem egyszer élethosszig szedendő gyógyszerek. Ezeket hiánylistára varázsolni, illetve megfizethetetlenné tenni nagy lépést jelenthet előre az áldozatoknak. A temető felé. Egy daganatos beteg utókezelését, táplálását érintő probléma esetén a kínhalál útján lépegetve.
Ha pedig valaki azt hiszi, hogy ezzel párhuzamosan csökkennének azok az elvonások, amelyeket a hatalomban kényelmeskedők a szociális ellátásra hivatkozva beszedetnek, az téved. Hatalmasat. A recept valahogy sokkal inkább úgy szól, hogy fizess sokat amíg dolgozni tudsz, aztán dögölj meg minél előbb. Elvégre a korfa tetejének a csonkolása azt is jelenti, hogy élethosszig fizet valaki, de nyugdíjat nem kap. Mert előtte eltemetik. Na, valójában ez az, amire valójában egy adekvát reakció lehetne: A Te kurva anyádat kedves, redvesagyú vezető. De ilyet az ember nem mond. Elvégre a vezető anyja lehetett a legtisztességesebb nő a világon. Aki talán inkább a széklábnál dönt annak idején, ha tudja előre, hogy milyen szemétládává fajul a csemete.
De az egyébként is létező, és egyáltalán nem eltörölt, „szociálisnak” hazudott elvonásokon túl a megtakarításokat is megterhelik. Miközben nem kis cinizmus és magabiztos pofátlanság kell az egészhez. Ahhoz pedig, hogy valaki szó nélkül benyelje azt a retorikát, hogy szankciós infláció lenne, ahhoz meg valami különleges szellemi állapot. Mert az jól látható, hogy miközben Magyarország inflációs nagyhatalom, a szankcióktól érintett több európai országban mintha mégsem lenne olyan magas fizetőeszköz értékvesztése.
Mely infláció alkalmasint a lakossági megtakarításokat „égeti”, és a forgalmat terhelő adó révén a kleptoligarchia felé csatornázza át a lakosság megtakarításait. Ahogy ezt Orbán Matolcsy nevű elvtársa az előre vetítette. Nem veszik el közvetlenül, mint a magán-nyugdíjakat. Mert azt még nem merik. De azért csak rátenyerelnek a lakossági tartalékokra. Így „természetesen” nem csak az egészségügyi tartalékát éli fel az ország, hanem minden mást is. Valójában tehát egyfajta gazdaságpolitikának hazudva végrehajtott, tömeges rablógyilkosság zajlik.
Ennek fényében lehet értékelni csak igazán a Momentum kerítésrázó akcióját, amihez felzárkóztak a nem igazán körülhatárolt céllal szervezett tüntetések is. Céltalanok, mert Törley kartársnő lózungjait nem tudom célkitűzésként kezelni. Ellenben mindezek egyik nagy eredménye, hogy kiválóan alkalmas elvinni a fókuszt pár sunnyogó hatalmi ténykedésről. A megtakarítások inflációs elégetése, a megtakarításokra kivetett újabb adócsomag, vagy legutóbb a gyógyszeripart érintő újabb sarcolások mintha nem érinteni sem látszanának az ingerküszöböt.
Márpedig az oktatás kétségtelen problémái mellett ezek is léteznek. De azt sem tartom kizártnak, hogy a diákságot is érintheti, ha a szüleinek elfogynak a tartalékai, vagy a szülei, nagyszülei idő alatt felfordulnak. Az sem kizárt, hogy talán hamarabb, és erősebben érintheti, mint feltétlenül szeretné. Bár előtte a nagyvilág. Elvégre számos innovációs iparág mellett Magyarország a nyugati „húspiacnak” is nagybeszállítója. Az elszegényedő családok gyerekeire tárt karokkal vár a Nyugat. Biztos álláshelyekkel. Vagy a versenyszférában, vagy az utcasarkon.
Magyarországon meg éljen és virágozzék az orbanizmus paradicsoma.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése