Összefogócska-margó

Egy netes kommentben olvastam: „Nem minden DK-ás fanatikus”. Erről azt gondolom, hogy tőlem akár lehet is. Mármint a párt tagja. Tőlem a párt tagjai olyan fanatikusak lehetnek, amilyenek akarnak. Ámde!

Amióta nem kötelező a szervezettség, azóta nagyjából, szerintem, úgy áll fel a helyzet, hogy:

1. Van a párt tagsága;

2. Van a párt iránt nagyon elkötelezett aktív szimpatizáns (nyilván némi átfedéssel a tagsággal)

3. Van a párttal pragmatikusan, vagy akár csak szimpátia alapján elkötelezett szimpatizáns;

4. Van aktuálisan szimpatizáns holdudvar;

Amikor a pártok vezetői, alkalmasint korántsem biztosan minden részletében publikusan, megegyeznek egymással, akkor azt jobbára 1. kategória nevében teszik. Amikor egy párt vezetője kiáll, és kiadja a vezetői napi-parancsot (hívják azt akár kérésnek, állásfoglalásnak, javaslatnak), az lehet kötelező az 1. kategóriára, és erősen ajánlott a 2.-ra (családi béke megőrzése, kognitív disszonancia elkerülése, vagy bármi más miatt). Viszont a másik két csoportra már nem. Miközben erősen valószínű, hogy ők adják a párt szavazóbázisának a négyötödét.

Tehát. Amikor az ellenzéki összefogás vezetői arról szólnak, hogy merre van az aktuális előre, akkor az a szavazóbázis ötödét befolyásolja jelentősebben. Ezzel szemben, amikor Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) fideszügynöközős üldözöttségével, a hitvilága politikává emelésével, az orbáni politika egyes elemeinek, olykor kicsit átfényezett, átemelésével (ld. PAKS 2, gyurcsányozás, rezsicsökkentés, határon túliak szavazójoga), a saját politikai pozícióvágyától, illetve csalhatatlanságától fűtve mikrofont kap, illetve kinyilatkozik, akkor a szavazóbázis négyötödét képes elidegeníteni. S ez teljesen független attól, hogy személyében milyen becsípődések, ambíciók, és egyéb zakkantságok vezérlik. De attól is, hogy az iránta szorosan elkötelezettek milyen nyálfröcsögéssel tudnak fideszügynöközni, orbanistázni, vagy „csak” személyeskedni egy-egy internetes fórumon. Nem vitatva el senki jogát, hogy az MZP iránt akármiért elfogult, és kifele ebből a sündisznóállásból „érvelő” csapatba tartozzon.

Csak vegyük észre, hogy fentebb említett 3. és 4. csoportba tartozó szavazók érvekre, kiegyensúlyozott kommunikációra és hasonlókra várnak. Az izmozás, ledorongolás, „leüvöltés” pedig nem érv, és azt, akit Orbán esetében taszít, azt MZP esetében sem fogja vonzani. Ha tehát az ellenzéki vezetők nem a kinyilatkoztatásos kommunikációval élnének, nem állnának ki az „aki nem velünk, az orbanista” retorika mellett, nem sugallnának háttéralkukat, nem sugallnák azt, hogy őket csak a szavazóik ötöde érdeklik, az valószínűleg hasznosabb lenne. Természetesen számolva azzal, hogy MZP már most a veszteségre kommunikál. Mert milyen győzelemre hajtó az, aki azt már tudja, hogy veresége az ellenség beépített kezének tudható, de megnyerni a potenciális szavazóit meg sem próbálja. Valamint a saját ambícióit, illetve a hatpárti összefogást külön, és egymással szemben álló, entitásként kezeli. S ebből a pincemagasságból legfeljebb órákra vesz vissza, amikor falat ér.

Andrew_s