Orbánnak: egy sün rendel

Forrás: Receptlap

Dicső, csak önmagával mérhető, és azt is felülemelkedő miniszterelnökünk saját szájával bejelentette a kristálycukor, búzafinomliszt, napraforgó-ételolaj, sertéscomb, csirkemell és a 2,8 százalékos tehéntej esetében árának visszacipelését a korábbi év októberének a szintjére. Majd gondolt egy nagyot, és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szájával kiegészítette a listát a csirke far-háttal.

A teljes megoldáscsomag egésze nem mentes a tanulságoktól. Az egyik ilyen tanulság, hogy teljesen nyilvánvalóvá teszi: szegénység márpedig van. Nem általában, és nem optikailag, hanem ténylegesen és a konkrétan. Olyan mértékben, ami gyakorlatilag a napi élelemhez jutást is kockáztatja. A másik nem kevésbé tanulságos az, ahogy ezt megoldani gondolja a kormány. Egyfajta feudális bejelentéssel, a „jó király” jót tesz az ő népével. Hatástanulmány a termékkör megállapításának a módjáról biztos van. Biztos van?

De tegyük fel, hogy van. A boltban fizetendő ár csökkentésnek lehetett volna az a módja, hogy az ÁFA nullázásra kerül. Ezzel a költségvetés magára vállalja a támogatást, és nem hárítja át azokra a kisebb vállalkozásokra, amelyeknek aligha van komolyabb tartalékjaik. Nem kis részben éppen a kiváló kormányzati munka korábbi hajóágyú-reflexes rángásai miatt. Így viszont valójában nem csak az érdekes, hogy milyen áruk árát csökkentették, ha csökkenést jelent, hanem a befolyásolás módja miatt más is. Az, hogy vajon az Orbán-családban, vagy a holdudvarban kinek támadhatott kedve az élelmiszer kereskedelmét a saját zsebébe konszolidálni. Miközben az teljesen világos, hogy a magyar költségvetés, az igen hozzáértő, és nem produktív beruházásokba ölt milliárdoknak is köszönhetően, nincs abban az állapotban, hogy lemondhasson az alap-élelmiszerek után befizetett ÁFA összegéről.

A termékek körének utólagos kiegészítése természetesen egyéb tanulságokat is rejt. Egyrészt azt, hogy Orbán Viktor, nem először, gyáva volt ahhoz, hogy ne valamelyik slapajával vitesse el az ebből fakadó balhét. Mert balhé márpedig lehet. Mert lehet ugyan, hogy abban a körben, ahol a fővadásza már vadászni is csak tenyésztett rénszarvashoz nem lusta, a csirke far-hát nem tétel. Lehet, hogy az ő nagyságos köreikben már a kutyák is csak fintorogva esznek ilyesmit. Ugyanakkor a robogó gazdaság lánctalpai alá temetett sokaságban ez bizony játszik. S nem kutya-, vagy macska-takarmányként.

A bejelentés egyik üzenete így az is lehet, hogy ha már vannak szegények, akkor a kormány kutyába sem veszi azokat, akik így jártak. Valójában ennek számos jele tapasztalható egyébként is. Így ezt a far-hátas gesztust úgy is tekinthetjük, hogy eljött az őszinteség kora. Ugyanakkor a csirke far-hát az, ami korábban, és sajnos joggal, összefonódott az időskori szegénységgel. Számos rossz ízű viccel a nyugdíjasok kárára, és nem kevés sztereotípiával is. Az árakat csökkentő csomag tehát valójában ezekre játszik rá.

Márpedig az a kormányfő, aki képtelen szolidaritást vállalni a szegényekkel, de rájátszva a „csirkefarghátas-csoró-nyugger” sztereotípiára, gúnyt űz, illetve a miniszterével gúnyt űzet belőlük, az ne kormányozzon. Az szarjon sünt. Harántfekvésben, ha lehet. S ez, a kormányfő és miniszterének benyögései után akkor is igaz, ha a gyávák védőszentjévé előlépve az írásban megjelenő rendseletben márakármi is is lehet.

Andrew_s