MZP esete a helikopterizmussal

Az ellenzéki előválasztás második fordulója még szinte el sem indult, de már zajlik a könyöklés. Az kétségtelen, hogy alig telik el nap, hogy Márki-Zay Péterről ne esne szó. Az előjelekkel azonban bajok vannak. Mert egyre jobban hasonlít a történet egy olyan forgatókönyvre, amely egyre jobban beszűkíti az ellenzék játékterét, miközben egyre többen érezhetik úgy, hogy ez az egész tényleg csak a kis piros lapátról szól az ovi udvarában.

A történet látszólag ott indult, hogy a polgármesterek vetélkedőjéből Karácsony Gergely kétségtelenül kiszállt. Ezzel a hibahatáron támogatott párt jelöltje döntéskényszerbe hozta a többi pártot is, akik támogatták. De ez legyen az ő problémájuk. Ami az előválasztást iolleti, arra nézve az a tendencia látszott érvényesülni, hogy az érintett pártok tagsága nem egy emberként állt Márki-Zay Péter mögé. Így az előválasztás veszteseinek, már győzelmi pozícióosztásba önmagát beleélő szereplője kezdhette a levegő elfogyásának megélni a kialakult helyzetet. Így a hisztis gyerekek módszertanával betámadta Jakab Pétert és a Jobbikot. Valószínűleg bízva abban, hogy sikerül a párt támogatóit leszakítani a pártról, illetve a párt tagságát a párt elnökéről. Kicsit emlkékeztetve arra, mint amikor annak idején Botka próbálta a DK vezetőjéről leszakítani a pártot, és leváltani Gyurcsányt a DK éléről. Az akcióval kapcsolatban Jakab Péter egy felnőtt nyugalmával, és igen udvarias következetességgel küldte el Petikét a bánatba. Amivel, bár a Jobbik nekem sem a szívem csücske, mindenképpen Jakab Péter képviselte józanabb erőt.

Ezt követően alighanem az lett volna az értelmesen politikus reakció, ha a vagdalkozás helyett a megfontolva haladás kerül a fókuszba Márki-Zay esetében. Már csak azért is, mert az előválasztás tétje legfeljebb egy preferencia-sorrend felállítása és nem a tényleges miniszterelnöki választás. Ez azonban meddő várakozásba fulladt. Annyiban mindenképpen, hogy az immár második helyrőlinduló jelölt egyfajta előzetes kommunikációval kezdte meghekkelni az előválasztást. Bár utólag biztos mindenmásként volt, de a hírek mégis arról szóltak, hogy Márki-Zay Péter szükségét látta bocsánatot kérni azért, amiért lendületből árulózott egy jót. Mintegy előre megmagyarázva, hogy veresége csak annak lesz köszönhető, hogy a Dobrevre szavazók potenciális árulók. Illetve, ha mégsem,akkor a Fidesz szavaztatott Dobrevre. Igen, mindezt nagyon óvatosan, és csak a sugallmazás szintjén. De nem kizárva azt a kommunikációt, összekacsinást, hogy „nem illik nyilvánosan mondani, és bocsánatot is kértem, de azért MI tudjuk, hogy...”.

Amit nem igazán cáfol, hogy a futólagos dobrevezést összekötötte egy kis fejpénz-ajánlattal az fideszes csalások leleplezőinek. Ami, önmagában, meg is állna, ám a szövegösszefüggés mégis felér azzal, hogy „mindenki, aki a DK-ra szavaz, az fideszes, és jó pénzért keresünk rá bizonyítékot”. Ami, így első ránézésre elég gusztustalan sorok közti üzenetnek tűnik. Második ránézésre is. Amely kapcsán az sem vígasztalóbb, hogy Hódmezővásárhely polgármestere már áprilisban is árulózós becsípődéssel bírt. Ami azt is sugallhatja, hogy már eleve arra készült, hogy más nyakába varrja a saját bukását.

Egy választáson eleve megmagyarázni a vereséget, és előre közölni, hogy veresége esetén az csak az ellenség kezének a hatása lehet, az egy nagyon pitiáner gesztus. S akkor, ha valaki, bárki, aki részt vesz egy versenyben, a második előfutam elején, ha tetszik, már a startpisztoly eldördültekor azt kezdi megmagyarázni, hogy ő miért fog veszíteni, az megérett a bukásra. Akkor is, ha a hívei ezerrel fogják harsogni az előre hangoztatott mentséget. S nem azért érett meg a bukásra, mert második lesz esetleg, hanem azért, mert képtelen elviselni egy tiszta verseny esetleg rá kedvezőtlen eredményét. Ettől még beállhat mögé támogatni. Elvégre a támogatóinak a véleménye is szabad. Arról is, hogy miközben azzal házalt hosszan, hogy Dobrev Klárával nemlehet nyerni, most mégis Márki-Zay kiabál negatív kampány ellen.

A megnyilatkozások metszéspontjánál, azonban talán érdemes mérlegelni azt az ismeretet, ami alapján elég pontosan tudjuk, hogy a vereséget előre bűnbakkal magyarázó, a mindenhez bűnbakot kereső személyiséggel milyen jelenségek kíséretében vezet valaki országot. A gyakorlatból. Tessék csak a mindig valaki másban hibát kereső, bűnbakképző, illetve az ezekkel szemben állandóan hadban álló, Orbán Viktorra gondolni.

De a legnagyobb probléma, azt hiszem, hogy Márki-Zay Péter valójában felégette maga mögött a hidakat. S így számára, bárhogy is adja majd elő, valójában egy irány maradt. Ehhez pedig egyetlen módszer. Stabilizálni, legalább látszólag, a felszínt, illetve a sorok között az egész pályás roham megüzenése a híveinek. Legyenek azok akárkik is.

Most úgy gondolom, hogy:

Két hónapja talán még úriember maradhatott volna, illetve tisztes polgármester, azzal, hogy számára a városa is elég nagy kihívás;

Két hete, még tisztességgel lehetett volna harmadik egy valamikori közös listán, amit a Karácsonnyal elindított, majd Dobrev Klára ellen fordított ámokfutással eljátszott;

Ha most megáll, akkor a saját hiúságával kivert kutyaként, sebzett önérzettel kellene visszavonulnia, amit emberileg aligha enged meg magának;

Ha pedig mégis, akkor olyan szövetséges marad, akinek épeszű ismerős nem fordít hátat;

Andrew_s