 |
Azt nem lehet mondani, hogy Karácsony Gergely és
Márki-Zay Péter hagyta volna leülepedni az általuk felkavart vizet. Talán
tengernek hiszik, de valójában aligha tekinthető annak. Bár egy amőbának egy
pocsolya is maga lehet a tenger. Úgyhogy ezt inkább ne firtassuk. Maradjunk egy
emberközelibb megközelítésnél. Mondjuk az óvodánál. Mert a mai nap eseményeiről
inkább az jutott eszembe.
Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is tartott
ugyanis némi beszédet. Természetesen arról a miniszterelnökségről, mely tisztségbe
amúgy senkit nem választanak a jelenleg érvényes választási rendszer alapján.
De egy vérbeli politikus egy ismérve talán éppen az, hogy nem hagyja magát a
tényektől zavartatni. A tapasztalható tények okaitól meg aztán végképpen minek.
Aki nem hiszi, hallgasson sokat Orbán Viktort, illetve a kormánypárti mesét az
inflációval és keresztárfolyam-csökkenésekkel övezett gazdasági dübörgésről. Aki
egyébként azt hiszi, hogy az ellenzék nevezett egyedei ezen esetről szeretett
volna beszélni, az téved. Ők egymásról sokkal szívesebben beszélnek. Amikor
éppen nem Dobrev Klára ellen kampányolnak. Legalább is a jelek erre mutatnak.
Először Karácsony Gergely, aki már a jelöltség
elfogadásával, szerintem, már jó előre biztosította a fővárosiakat arról, hogy
jelentős ívben tesz az egykori, őt székhez juttató szavazatikra, közölte a
visszalépéstelenségi szándékát. Mármint a közjogi tartalommal alig büszkélkedő
előválasztás második fordulójában. Mely bejelentését mély hallgatással
ünnepelte a nemzetközi sajtóvisszhang dübörgése. Budapest, jelenlegi leginkább-polgármestere
kifejtette, hogy ő nem visszalép, hanem előre. Amiről nekem azok a ma „mém”-nek
nevezhető egykori ábrázolások jutottak eszembe, ahol a kapitalizmus a szakadék
szélén áll, de a szocialista tábor egy lépéssel megelőzi. Mert az, aki elment a
falig, az nem biztos, hogy egy lendületes előre-lépéssel messzire jut. Igaz, a
hatalom ígéretével beködlött szemmel nehéz lehet látni a falat.
De a lényeg, hogy Karácsony szerint ő annyira, de
annyira alkalmas a programcsírácska megvalósítására, hogy nem lép vissza. Viszont
várja a szövetségeseket. Viszont, az én olvasatomban, a szövetségessel
beszélgetni, alkotni, közösen tervezni szoktak. Ellentétben azzal, hogy
Karácsony kiáll, mond valamit, és ehhez szabad csatlakozni. Bár, ezt is lehet
szövetségnek hívni. Hívható lecsónak is. Bár lecsó sem lesz.
Válaszul a másik önmagát nagyon-alkalmasnak tekintő is
közölte, hogy ő sem lép
vissza, és Karácsony amúgy sem alkalmas Dobrev Klára, illetve Orbán Viktor
legyőzésére. Hogy miért pont Dobrev Klára az elsődleges célpont, és miért nem
szövetség ennek érdekében az a szövetség, amit annak hívnak? Csak. Még az is
lehet, hogy Márki-Zay Péter annyira várja a támogatói közé a szerinte
kiábrándult fideszeseket, ami már a retorikáján is meglátszik.
Egy baj van ezzel az egésszel. Az, hogy a két
politikai kiscsoportos láthatóan nem tudta eldönteni, hogy a piros lapátkán,
vagy a zöld kisautón akarnak-e megosztozni. Eközben a narancs mintha kikerült
volna a látóterükből. Viszont egyikük sem enged a sajátjából. Ja, és úgy
mellesleg: nem az előválasztás győztesei vitatkoznak ezzel a hogyan továbbról,
hanem a két lemaradó marakodik a homokozóban. Azon is megsértődve, hogy az ott
elől, hogy képzelte előttük végezni az első fordulóban. Amikor pedig ők sokkal
inkább alkalmasak bármire is. Akár Orbán hatalomban-tartására is.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése