Ferenc pápa akár találkozhatna is Orbánnal

S akkor még nem is beszélt a magyar kijárókkal. Vagy igen...
Foto: Vincenzo Pinto/AFP/Getty Images

A pápa, mostanra esetleg talánra túllicitálva, majd megérkezik Budapestre. Az eredeti tervek szerint, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti záró szentmiséjére, akár már három órányi időtartamra. Meg is indult a diplomáciai gőzhenger, hogy ez így nem járja. Mert mit képzel magáról, hogy nem akar találkozni az olyan páratlanul keresztény figurákkal, mint Orbán Viktor, vagy hű, pillanatnyilag a köztársaság nélküli köztársaság elnökeként leledző, hatalmi fel-csicskása. Amely gesztussal kétségtelenül beleverte a magyar kormányfő orrát az almostálba. Már csak azért is, mert a pápa alkalmasint Vatikán állam feje is. A gesztus tehát egy állami szintű elhatárolódás is. Akár tetszik, akár nem tetszik.

Ugyanakkor a pápa egy alapvetően vallási rendezvényre érkezik, és nem egy politikai öntapsoltatásra. Bértapsoncokkal, beszédekkel, kirakatvigyorokkal, és minden mással, ami ehhez jár. Amilyen politikai gesztusokhoz, spontán szervezett, CÖF-garantálta népgyűlésekhez Orbán Viktor hozzászokott. azon események alkalmából, amelyeken megszólal az ő népe előtt. A gondosan megválogatott, busszal szállított népe előtt. Miközben az ő népének ötös számú párttag-könyvese, majdnem vágóhidast írtam, mindent elmondott már a pápáról, ami dehonesztáló eszébe jutott. Márpedig bayerzsóti nagyon leleményes, ha gyűlölködni kell.

A pápa tehát elsősorban a katolikus egyház fejeként érkezik. Megtisztelve azt a konferenciát, ami a katolikusoké is. Mint alapvetően vallási rendezvény. Egy olyan vallás rendezvényeként, melynek központi tanításai alapvetően az emberről szólnak. Nem az alattvalókat tartó vezérekről, hanem az alattvalókról. Nem a kiváltságos kevesekről, hanem a kiváltságokra érdemes sokaságról. Ahol a kiváltság alapja nem az, amit a mások hátán állva összekapar valaki, hanem a másik iránti emberség. Amely utóbbit Ferenc pápa hirdet, és amely még az egyház némely szereplőjétől is piszok messze van. Elég Erdő Péter menekültügyben betöltött szerepére emlékezni. Ami nagyjából a vezér klotyópapírjának a szerepe volt.

Megindult a diplomáciai gőzhenger, hogy meggyőzzék a pápát: találkozzon Orbán Viktorral is. Mondok valamit. Ha a pápában van humorérzék, megteszi, hogy rászán még tíz percet az életéből, és találkozik ezzel a szerencsementesített cézárpalántával. Ha ugyanis ilyen előzmények után Orbán kisírja, kisíratja magának ezt a találkozót, az megalázóbb lehet a magyar kormányfőnek, mintha a pápa tisztítás céljából a szájába törli a cipőjét. S mielőtt a decibelmagyarok a szívükre vennék: nem a magyaroknak általában lenne megalázó, hanem Orbánnak személyesen.

Alkalmasint azért nem árt emlékezni arra is, hogy 2016-ban a pápa már gyakorlatilag elhatárolódott az Orbán-Erdő párostól. Ahogy még ugyanabban az évben fogadta ugyan a pápa Orbánt, de a mosolygó pápáról és az ez alatt nyögő Orbánról készült kép is sokat elmondott. Míg 2019-ben nem győzték cáfolni, hogy a csíksomlyói találkozó, akár csak a pletykaszintjén is előfordult volna.

Andrew_s