Stadionbölcsesség járvány idején

Most, alig egy nappal a nagy stadion-buli előtt sorakoznak az emberkísérletet, felelőtlenséget, és hasonlókat soroló megnyilatkozások. Nem egyszer olyanokat emlegetve egy-egy fórumon, hogy a sárga föld is belepirulna. Miközben a stadionba szervezett nagy járvány-találkozóban semmi rossz nincs. Sőt! Nagy vezérünk bölcsességét tükrözi az engedélyezése. Csak egyes, netán mindenféle alapbetegséggel, illetve előítélettel küzdők nem látják át ezt a bölcsességet.

Adott ugyanis ez a fránya vírus. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a spontán átfertőzési láncok megtörése nélkül mindaddig szabadon terjedhet, amíg ezt a lánctörést lehetővé tevő védettségi szint ki nem alakul a populációban. Ezt olykor nyáj-immunitás néven is emlegetik. A részleges, illetve teljes védettséget elő lehetne persze idézni vakcinálással, de az jelenleg nem igazán elérhető. Marad a fertőzés kiheverése, mint rögös, de hathatós út. Mi segíthetné ezt leginkább elő? Nyilvánvalóan az, ha a betegség tüneteivel szemben ellenállóbb, inkább fiatal, esetleg középkorosztályból jelentős tömeget gyűjtenek egybe. Na jó! Lesz néhány idősebb is a tömegben, de minden számításba belefér egy kis kerekítési hiba. Miközben beláthatjuk: a stadionlátogatás, a várható szapora levegővétellel, valamint a már fertőzöttek kikiabáló cseppjeivel igazán ideális a tömeges fertőződéshez, és így jelentős lehet a hozzájárulása a tömegesen szerzett immunitáshoz is.

Már csak azért is, mert maguk sikerrel adhatják át a stadion ajándékát a környezetüknek. Egy-egy kisebb kontaminációs gócot alkotva. Így további hozzájárulást nyújtva a nyáj-immunitás kialakulásához. Remélem így már teljesen nyilvánvaló, hogy a szurkolói tömeg, ráadásul úgy, hogy még ő fizet érte, milyen hatalmas hozzájárulást adhat a későbbi járvány-lánc kivédéséhez. De ez nem is minden. Számos további, talán csak afféle mellékhatás is kiemelheti azt, hogy milyen mély bölcsesség van a meccs nyíltkapus engedélyezése mögött.

Az ugyanis teljesen világos, hogy az, aki megfertőződik az karanténba, illetve betegállományba vonul. Márpedig az is teljesen világos, hogy a tavaszi nagy gazdasági satufék hatására egy valamiben szinte már túl jól teljesítünk. A munkanélküliségben. Márpedig az, aki karanténban ül, illetve betegállományban fújja az orrát, az nem munkanélküli, hanem beteg. Tehát a tömeges fertőződés tömegeket óv meg a munkanélküliségtől. Na jó, kicsit szépíti a statisztikát is, de ez eltörpül amellett, hogy a betegeket ápoló családtagok életének is értelmet ad. A betegápolás szép hivatásával ismertetve meg őket. Már amennyiben otthon gondozhatók. Ha pedig nem, akkor legalább megmutathatja a mi bölcs vezérünk, hogy milyen hatalmas előrelátás húzódott meg a sokat kritizált légzés-segítő kontingens beszerzése mögött.

Aztán ott van az a fránya nyugdíjkassza is. Állandóan csak ásítozik, és a különböző szervezetek meg azon sopánkodnak, hogy pár év múlva esély sem lesz a nyugdíjasok ellátására. Mármint akkor, ha minden potenciális nyugdíjasból valóban nyugdíjas lesz. Csupa nyomor várna rá. Mennyivel humánusabb ehhez képest egy gyors lázroham okozta szívmegállás. Nem igaz? A stadionból szinte tünetmentesen kikerülő középkorúnak jó eséllyel van egy kisebb korú, és szinte tünetmenetesen fertőződni képes gyermeke. Kiváló biokonténerként a nagyszülőknek elszállítandó vírusok számára. Akik valószínűleg nem, vagy csak rövid ideig lesznek ezt követően nyugdíjasok. Megúszva a nyugdíjas nyomort, az öregkorral együtt járó egyéb kórságokat, és megannyi kellemetlenséget.

Így csak abban bízok, hogy népünk bölcs vezére maga is példát mutat. Nem csak kimegy a mérkőzésre, hanem a nép közé vegyülve maga is aktív szerepet vállal a fertőzési láncok megtörésében oly fontos nyáj-immunitás kialakításában.

Andrew_s