2020. szeptember 6., vasárnap

Demagógisztáni napló - 2020-as képi retorika Orbániában

A Magyarországon jelenleg regnáló kormány feje jó ideje háborús retorikát használ. Minden bozótnál ellenség, és minden ténykedése csata. Ennek csak az egyik jele az, hogy a háborús plakátvilágot idéző hirdetés jelent meg. Látszólag csak az egyik jele. Valójában ennél könnyen lehet mélyebb, sokkal mélyebb üzenete.

Az ugyanis, hogy a kommunikáció, ha mégoly jelképes is, mély nyomokat hagyhat, az korántsem mostanában felismert jelenség. Aki nem látta, nézze meg az „Eredet” című filmet. Ha nem lenne ehhez valakinek kedve, akkor csak annyit belőle itt, hogy világosan leírja az elme működésének egyik jellemzőjét. Azt, hogy a belülről fakadó gondolat az, amit az egyén magáénak érez. Tehát mem a gondolatot, hanem annak magvát kell elültetni. A melldöngetés összekapcsolása egy szoborszerű háborús üzenettel itt válhat akár veszélyessé is. Akiben összekapcsolódik a Kárpát-medence uralásának a gondolata a fegyverekkel, azok számára egy belső, immár nyílt elnyomást is könnyebb lesz „eladni”. No meg a belső feszültségek egyfajta exportját is.

Annak pedig, aki szerint nem is annyira háborús kép-retorikáról van szó, annak érdemes lehet a korábbi, garantáltan világháborús grafikákkal, képekkel összevetni az Alapjogokért Központ nevével fémjelzett firkát. Alkalmasint, például egy, éppen a propaganda erejével foglalkozó írás illusztrációjaként megjelent képpel. Amely mellé különben érdemes Fazekas Zsuzsanna teljes írását is elolvasni a Qubit-en.

Aztán elgondolkodni azon, hogy hol van az átcsapási pont a miniszterelnök háborús retorikája, illetve a nyílt háborús uszítás között. Hol van az a pont ahonnan már az eszköz fogja a használóját uralni. Mert nem Orbán lenne a történelem első olyan vezére, aki eszköznek gondolta felhasználni a szélsőségeseket, majd vagy őt magát is elsöpörte a történelem, vagy maga vált a szélsőségesek szemétdombjának kakasává.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése